Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Tóth Melinda: A pécsi székesegyház kőszobrászati díszítése a románkorban

I-67c. kisebb méretű pécsi domborművön: Szőnyi 1906, 692. sz., és az itt tárgyalt relief hatása alatt Somogyvárott : 1-78.). A fenevad és az ószövetségi hős küzdelmének ismert kompozíciós variánsai közül Pécsett a legmozgalmasabbat választották : Sámson az állat hátára térdelve, felülről ragadja meg és feszíti szét, a bibliai elbeszélésnek megfelelően, annak állkapcsát. Az oroszlán lábai elpusztultak és farrésze sérült, erőteljes testének ágaskodó mozgása azonban jól érvényesül. Sámson alakja sem kevésbé dinamikus (a fej letört). Az előrehajló, kerekdeden formált tömzsi figura lendületét a lábakhoz gyűrődő ruházat s a töredékes köpenyvég is érzékelteti, és a hosszú hajtincs, mely a háttéren laposan kifaragva leng a hős mögött. Az érdekes képtípus ügyes alkalmazása jelentősen hozzátesz a mű kvalitásaihoz. Elég valószínűtlen, hogy a relief mestere azonos lenne a kitűnő szobrásszal, aki a ciklust a tudománytörténetben „Sámson mesterként" fémjelezte. Míg az utóbbi által faragott, a fakitépést is megjelenítő nagy táblán a plasztikus formák organikusabb kapcsolatban álltak a háttérrel (Szőnyi 1906, 222. sz.), az oroszlánküzdelem domborművén a szobrászi formálás elementárisabb, mondhatni durvább. A hátlapról csaknem merőleges oldalakkal kiugró egyes részletek (Sámson háta, az oroszlán tompora) a korai román formálásnak nem sokkal előbb még eleven pécsi gyakorlatára emlékeztetnek, s egyúttal előremutatnak hasonló tendenciák beérésére Somogyvár késői román kori szobrászatéban (Szőnyi 1906, 701, 725, 726. sz. stb., illetve 1-75-79.). A kitekintés Somogyvár irányába reliefünkkel kapcsolatban valóban jogosultnak látszik. Az oroszlános dombormű fokozott térbeliséget érzékeltető formái, lágyabban, plasztikusabban faragott ruharedői a Sámson ciklus fő darabjaitól való csekély távolodást sejtetnek, és szorosabb kapcsolatot az északi altemplomi lejárat Teremtés ciklusának irányzatával, mely a somogyvári késői román kori szobrászat egyik pécsi előkészítője lehetett. d: Keretelés eleme madárpárral és levéldísszel Az altemplomi lejáratok bibliai jelenetsorainak ornamentális díszű keretei közül a krisztológiai ciklusé az egyetlen, amin állatalakok is láthatók, igaz, kimondottan dekoratív szerepben. A párkányszerű keret homorú tagozatán páronkint háttal álló és egymásra visszatekintő madarakat faragtak ki, melyeket egymástól és a további kettes csoportoktól magas, visszahajló levelek választanak el. A madarak egyik lábukat levélen nyugtatják, és így kétirányú mozgásukkal a párokat egyetlen folyamatos díszítménnyé kapcsolják össze. A páros elhelyezés módja és a felemelt láb motívuma ókori frízek víztartó kehelyre támaszkodó griffjeire, a bizánci és a román kori kőfaragás párban fürtöt csipegető madaraira emlékeztet (Athén, Bari, Toulouse, stb.), vannak azonban ennek a motívumnak korai gótikus emlékei is (pl. Beauvais, Liège). A díszítményt a mutatós alapmotívum és annak sztereotip ismételhetösége vitte sikerre, ezért volt jól alkalmazható a csaknem 15 méter hosszú pécsi kereten is. A motivikus részletek itt valóban igen pontosan követik egymást, de a kidolgozás módja és színvonala különböző. A legsikerültebb darabon a Királyok imádása jelenetéhez tartozó, s a párkányba illeszkedő angyalfigura a ciklusok és a keretdísz szoros kapcsolatáról tanúskodik (Gerevich T. 1938, CLXXXI/1). Az angyal mellett nagyon plasztikusan kifaragott, változatos alakú, gyöngysorral is ékesített félpalmetták a tételünkben szereplő faragvány stilizált leveleinek gazdagabb mintái, a nagy figurális programon dolgozó mestercsoport jellemző ornamentális stílusának részei (vö. e). A madaras motívumnak további, gyöngyös félpalmettával kombinált, gyengébb kivitelű változata is létezik pécsi frízdarabokon (Szőnyi 1906, 564-567. sz.), távolabbi rokona pedig egy székesfehérvári fejezeten (1-69.). Faragványunk a déli altemplomi lejárat északi falának krisztológiai jelenetei fölötti párkányszakaszból való (Gerevich T. 1938, CLXXII/2).