Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - A székesfehérvári szarkofág és köre (T. S.)

I-58al. hajolva. A hajzat ott sima, sapkaszerű, itt csigásán homlokba hulló. Alább a mezítlábas figurát csomóra kötött, szív alakú végével hosszan lecsüngő öve is megkülönbözteti a túloldaliaktól. Bakay darabján ugyanilyen öv tűnik föl. Az oszlop mintázata a mezítlábas mellett halszálkaszerű, túlfelől csavaros. Amazt a díszítő sávban bordázott inda és palmettaféle kíséri, emezt domború, egybehurkolt hullámindapár, amelyhez, úgy tűnik, csak szőlőfürtök tartoznak. A fejek tojásdad alakúak, magas, többnyire sérült állrésszel. A fülek magasan, alig tagoltan biggyeszkednek. A szemek kétszer körülvájtak, furatlanok, a szemöldökív és az arc közé puhán bemélyedők. Az orrok idoma elég rövid, széles, lapos, a szájaké, rögtön alattuk, duzzadt ajkú, körülvájt sarkú. A haj a tömeg tagjain a fejtetőtől egyenesen szétterülő, sekély, egyenes rovátkákkal tagolt, a túlsó szélen ugyanilyen, de hullámos, a másik dicsfényes főn mélyebben barázdált, fentebb, a kerubon, párhuzamos vájatokkal fürtökre osztott. A ruha az alakokon derék fölött testhez simuló, hosszú ujjú, nyaknál kis hasítékkal osztott, keskeny gallérú, derék alatt szoknyaszerű, a lépőkön lábszárközépig, a trónolón bokáig érő. Az alj a trónolón és a két szélső alakon hasonló szabású: a combtőnél ívesen elkülönülő oldalsó részeken bő redőkbe buggyan, közbül sima. Bakay darabján az alj végig egyformán redőzött. A redők a lépőkön függélyesek, többnyire hurkásak, az ülőn a térdeket jelző csepp alakú mezők köré lépcsőzötten rendeződök. A trónushoz lépőn az alj redőtlen, elöl hasított, a bal lábnál nagyrészt háromszögű mezők eltérő irányú barázdálásával, a jobb lábnál zegzugvonalakkal és köztük ovális, harántrovátkás mezőkkel tagolt. Ilyen mezők és ötletszerű, kusza vésetek borítják a többi ruhafelületet is, így az ujjakat, amelyek csuklónál keresztben barázdálva végződnek. A képmező többi részlete vegyes. A trónusokból csak az elülső rész látszik, a karfás lábak gerendaszerűek, fent kissé kiszélesedők, középen és lent egy-egy kockafélével tagoltak, amelynek közepébe furat mélyed. A közbülső rész hengeres, függőlegesen barázdált. Fent a barázdálás felveszi a kiszélesedés alakját. Az oszlopokon a minta felfelé csúcsosodó, illetve balra tekeredő, a vájatok közötti idomok hurkásak. Az oszlopfő nyakgyűrű nélküli; vékony fedőlemez alatt egyetlen tagolatlan levélsort mutat. Az ép lábazat átlósan lemetszett sarkú hasáb. A kerubszárnyakon a kis tollakat pikkelyezés, a hosszúakat lépcsőzés jelzi. A szélen balra az inda talán vázaperemből indul ki, amelybe jobbról hátraforduló madár dugja csőrét. Az inda bordázott, a palmetta vájatok, szélső ujja pödrött végű. Jobbra a szőlőindák közt három madár látszik, az egyik hátraforduló. A madarak tollazata a kerubokéhoz hasonlóan tagolt. Szemük fúrt, alatta jobbra a hátrafordulón finom körülvájás is látszik. Hátul az épebb állat lépő tartású, bal mellső lábát, amelynek csak töve van meg, magasra emeli. Jobb mellső mancsával középen lent párjának megmaradt lábrészét markolja bokánál. Lábai karmosak, a hátsókon a térdizület hangsúlyos rajzú. Farka lábai közül nagy ívben nyúlik fel, bunkós végű. Szügye erőteljes, a mellső comb vonala fokozatosan válik ki belőle. Nyaka átmenetes, fejének elülső része hiányzik. Hegyes, vájt füle és bizonytalan idomú szeme furatos. A másik állat hasonló tomporú és hátsó lábú, tartása egyező lehetett. b: Domborműves kőlemez bal szélső részlete Lapos kő, alja, teteje és jobb oldala törött. Hátsó síkjába ép széle mellett töröttnek látszó peremű, illesztésre szánt horony mélyed. Elöl balra függőleges keretsáv, mellette fejezetes oszlop és ív, efölött szárnyas lény részlete. A domborműves mezőből csak az alap