Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - Két kapuzat: Székesfehérvár, Jásd (T. S.)

I-58b. homorú bemélyedésének széle látszik az ívtől jobbra, kiemelkedő forma csekély törésével. Az oszlop sima, fejezete állatfő, amely a törzstől kis kitüremléssel válik el, vízszintesen. A törzstől jobbra a homloksíkkal párhuzamos felület széle. Az ív széles, sima szalagja, amelyhez befelé keskeny, kissé visszaugratott sáv csatlakozik, közvetlenül a fejtetőből válik ki. A szárnyas lényből pikkelyszerüen tagolt testrész és hoszszában barázdált, egymást keresztező szárnypár maradt meg. A szegélysávban három inda kanyarog fölfelé, ittott palmettákat eresztve oldalra. Az indaidom hárombordás, elég éles metszésű, a palmetták három- vagy négyujjúak, széleiken kissé visszapödrődő végűek. A fejen csepp alakú, domborodó, nagy, furatos szempár dominál, középen felfelé szétváló, kísérő barázdákkal, fölötte kis, vájatos fülekkel. Lejjebb a felület elsimul, és csak a szétálló, furatos orrlyukak körül türemlik fel ismét. A töredék nem lehet az a része, mivel ennek bal töredékein (a2-3) a részletek megoldása eltérő, hanem hasonló típusú és stílusú, másik domborműből való. Egy további töredék ( Tóth M. 1992, 10. kép) ugyanennek vagy inkább harmadik domborműnek a jobb széléből való. A stílus hasonlóságát főleg a tollas és bordázott részletek jelzik, a madaras fríz (1-57.) irányában is. A fcjezetmegoldáshoz vö. 1-59, 65. A domborműtöredékek további kapcsolataihoz: 1-56. T. S. Gerecze 1897a, 150-152; Dercsényi 1934, 28-32, 6. kép; Levárdy 1968, 166-173, 176; Török L. 1972, 103; Székesfehérvár 1978, 22, 39, 135-136 (60. sz.); Marosi 1980, 211-213, 34. kép; Bakay 1989, 121-125, 130-134; Magyar 1992, 176; Tóth M. 1992, 224, 226, 8., 10. kép; L. Szabó T. : A somogyvári bencés apátság műemléki helyreállítása. Szent László és Somogy vár, 20-22. kép. Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum, nytsz. b: MCXC. 1-59. Vadkanfő Várpalota, id. Molnár J. szőlője (1963 előtt) mészkő 29 x 23 x 21 cm 12. század (?) Csekély, bizonytalan idomú hátsó szakasz előtt félhengerszerű domborműves rész. Alul, hátul törés, felül vízszintes sík. A domborműhöz kétoldalt hátrafelé egy-egy utólagos faragásúnak látszó, keskeny felület csatlakozik, jobbra egyenesen, balra ferdén. A faragás elülső széle lent és fent sérült. A leghangsúlyosabb forma a ferde vágású, mandula alakú, kétszer körülárkolt szempár. Ezt kiugró szemöldökívek keretezik, amelyek elöl lapos orrban folytatódnak, kétoldalt a hátsó felületsávoknál eltűnnek. Az orr lefelé enyhén szélesedik, vége vaskosan széttüremlő. A jobb orrlyuk kivehető. A lefelé dudorodva keskenyedő szörnypofát lentről ferdén, vékonyodva, hullámosan felnyúló, begörbülő végű harcsabajuszfélék keretezik. Mögöttük a szétfeszülő szájnyílás látszik, kétoldalt némileg eltérően alakítva, jókora agyarakkal. A szemöldökív fölött kétoldalt tölcsérszerű, felmeredő disznófül, előtte a sérült részig két-két ferde domborulatként alakított, hosszában rovátkolt szőrcsomó. A faragványt közlői keltának tartották, de lelőhelyén feltárás nem volt. Tömbformája és somogyvári részlet (I-58b.) alapján, amelytől stílusban sem idegen, féloszlopfőnek vélhető, amivel az ókori származtatás nemigen egyeztethető össze. A fejezet gyanánt alkalmazott, oszlopba harapó állatfő 12. századi hazai előfordulását pécsi példa (1-65.) igazolja. T. S. MRT 2., 212-213, 44. tábla. Veszprém, Laczkó Dezső Múzeum, ltsz.: 65.432.1. KÉT KAPUZAT: SZÉKESFEHÉRVÁR, JÁSD (1-60-61.) Nem fennmaradt, hanem töredékeik alapján elképzelhető emlékekről van szó. 35-40 évvel ezelőtt még egyiknek a létezését sem sejtette senki. Székesfehérvárott a bazilika kőtárában ott voltak a darabok, amelyek a hajdani portálépítményről árulkodtak. Összetartozásuk és egykori szerepük felismeréséhez 1962-ben elég volt odafigyelni. A jásdi kapunak akkor még csak egy töredéke volt múzeumban, Veszprémben. Mégis ez jelent meg előbb a nyilvánosság előtt: néhány év alatt összegyűlt annyi töredék, hogy az akkoriban berendezett tihanyi kőtárban egy portálrészt rekonstruktiv módon lehetett bemutatni (I. 29. kép). A székesfehérvári portál létéről, amit időközben ugyancsak fontos leletek tettek még bizonyosabbá, a kezdeti rekonstrukciós elképzelés átalakítását igényelve, a szakmai közönség 1968-ban, várostörténeti konferencián értesülhetett. 1972-ben, újabb leleteket is tekintetbe vevő korrekciókkal, a székesfehérvári múzeum várostörténeti kiállításán e kapuzat részletét is fel lehetett állítani