Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - A székesfehérvári szarkofág és köre (T. S.)

nak. Az ujjkötegeket hosszú hasítékok határolják el egymástól, amelyek lapos bordák végét osztják meg. A törzstől öt ilyen borda indul. A két szélső ujjperemnek felel meg. A középső tölcsérszerűén tágul, és szélein továbbnyúlik. E nyúlványokat osztják azok a hasítékok, amelyek a középső és a szomszédos levélrészeket választják el. Az ujjak egyszerűen vájatoltak. Vájataik a törzs és a tölcsérszerű borda fölött egy-egy, illetve két furatszerű mélyedésből indulnak ki. A kidolgozatlan oldal fél levelén az alapelemek hasonlók, de a szerkesztésmód más. Az alsó sorban a levelek középrésze nyolctagú. Itt középen is van lapos borda, amely alatt a föntiekhez hasonló tölcséres forma sejthető. Kétoldalt legfeljebb egy-egy háromtagú levélrész vehető még ki. A dísz az óbuda-esztergomi akanthuszos megoldások (vö. 1-46.) merőben antiklasszikus felfogást mutató, a fejezetformához idomított származéka. A leghasonlóbb levelek féloszlopos falpillérről való fehérvári fejezeten láthatók (Dercsényi 1943a, 37. kép), de a fejezetmegoldás egészében portálarchitektúrával függhet össze (vö. Két kapuzat: Székesfehérvár, Jásd). T. S. A múzeumi lépcsőház kövei. SzSz 1 (1931:7-9) 15; M. A.: Adatok Székesfehérvár kőemlékeihez. SzSz 2 (1932) 49; Gerevich T. 1938, 135-136, CLV; Dercsényi 1943a, 32, 76-77, 112 (10., 13. sz.); Dercsényi 1943b, 273-274, 276-277; Székesfehérvár 1978, 159-160 (82. sz.) Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum 1-51. Párkánysarok töredéke akanthuszos dísszel Budapest, Szépművészeti Múzeum (1950 előtt, bizonyára a Nemzeti Múzeumból) mészkő 24 x 24 x 20 cm 1150 körül Durva felső síkhoz széles, sima, függőleges zárólemez, ehhez szimaszerű, levéldíszes tag, tovább keskeny, függőleges lemez és újabb, kisebb, dísztelen, alján kopott szimaféle csatlakozik. A nagyobb szimán lapos bordákkal és közbülső vájatokból fejlődő, ujjazott levélrészekkel alakított akanthuszlevél, sarokra állítva, úgy, hogy középső bordája élben megtörik. A felső lemez sarka a levélvéggel együtt letört. A két szomszédos borda a középsőből ágazik ki az alsó tagozathajlatnál, a két szélső egészen rövid. Az oldalsó bordák felső végénél hosszú hasitokkal válnak szét a levélrészek. Az alsók négy és fél, a felsők öt hegyes ujjból állnak. Oldalra nyúló két és fél, illetve három ujjuk