Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - A székesfehérvári szarkofág és köre (T. S.)

1-46. ki, a mögéjük homorodó lemeztag előtt felnyúlva. Amint elöl középen megmaradt roncsaik mutatják, a lemez fölött kettéváltak, és volutapárjuk, majdnem a felső síknál kezdődve, legörbült e tagozatra. A faragvány párdarabja Budán került elő. Hiteles leletek révén mindkettő az óbudai prépostsághoz köthető (vö. Gerevich L. 1971c, 12-13, I; Braunschweig 1991, 45, 120-121, 452-453: 129., 132. sz.). Ezek a darabok, több esztergomival együtt (1-47.; Marosi 1984a, 50., 52-53., 56-58., 78. kép), a klasszicizáló ornamentika új, hosszan tovább hömpölygő hullámának elindítói közé tartoztak. A Szentendrére került darab sajátos vonása a lemeztag beiktatása a levélívek és a voluták közé. Ez csak somogyvári töredéken (1-49.) ismétlődik. T. S. Csemegi J. : Adalékok Budapest művészetének történetéhez. Történetírás 3 (1939) 77, 85, 1. kép; Dercsényi 1943b, 259-260, 3. kép; Csányi 1951, 32-33; Pest megye II. 125; Gerevich L. 1971c, 12. Szentendre, Honvédségi Üdülő 1-47. Oszlopfő állatfejekkel Esztergom, vár, a középkori palotamaradvány földszinti, úgynevezett „Szent István termé"-nek kő alapozásából, másodlagos befalazásból (1965, Nagy Emese ásatása) mészkő m. : 35 cm, abakusz: 26 x 26 cm, alsó átm. : 15,5 cm 1150-1175 körül A karcsú fejezetet keskeny lemez és lapos gyűrű választja el a fejezettel egybefaragott oszloptörzs töredékétől. A gyűrűn egymás mellett négy kihajló - de letörött végű - akanthuszlevél ül, ezek fölött egy-egy állatfej (oroszlán?) tartja a homorú oldalú abakusz lendületesen előreugró sarkait. A fejezet homloklapjainak középtengelyében a sarokdíszítéseket csavart oszlopok választják el egymástól : ezek plasztikusan kiemelkedő, növénydíszes fejezetei megtörik az abakusz kettős tagolású, finom profilját. A darab sokhelyütt töredékes és kopott volta ellenére valószínűsíthető, hogy az állatfejek kidolgozatlan összhatása nem a bontásból is eredő sérüléseknek, hanem a fejezet befejezetlenségének köszönhető. Ron1.47. tott darabként kerülhetett a terem vastag kő alapozásába, s talán a ma helyreállítva látható románkori királyi palotának ahhoz az első, egyszerűbb, de teljesen soha ki nem épült változatához készíthették, melynek földszinti maradványait az 1960-as években folytatott ásatások idején sikerült kimutatni. Alátámaszthatja ezt a fejezet stílusának vizsgálata is: közel áll a Szent Adalbert-templom fejezeteinek egy részé-, hez, de nem azonos azokéval, s a „Szent István terem" állatfejes oszlopfőjének egyszerűbb felépítésű, klasszikusabb formaképezésű előzményéül fogható fel. N. E. Nagy E. : Előzetes jelentés az 1964—67. évi esztergomi várfeltárásokról. AE 95 (1968) 103; Székesfehérvár 1978, 37, 125 (48. sz.), 13. kép; Nagy E.\ Az esztergomi vár feltárása 1930-1969. Kézirat, MTAK; Marosi 1984a, 18, 31, 197 (27. sz.), 54. kép. Esztergom, Vármúzeum 1-48. Oszlopfő töredéke Zselicszentjakab, bencés kolostor romterülete (1961/64, Nagy Emese ásatása) mészkő 20,5 x 20 x 9 cm 12. század Alsó részén széles, kihajló akantuszlevelek három, egymás fölött lépcsőzetesen szélesedő, függőleges oldalú gyűrűt tartanak. Ezek fölött eredetileg valószínűleg négyszögű, de ma már köralakban letöredezett abakusz helyezkedett el. Az akanthuszok vastag, sima középeréhez keményen, élesen faragott, hegyes levélujjak tartoznak. Az akanthuszok közeit hasonlóképp élesen faragott, hegyes levelű, palmettaszerű levéldísz tölti ki. A közvetlenül az akanthusz fölötti két gyűrűt négyszög alakú befúrások sora díszíti, a legfelső sima. A ránk maradt két, töredékes - eredetileg négy - akanthuszlevél az abakusz sarkait ma már ismeretlen, plasztikus díszítőelemek közbeiktatásával tartotta. A homlokoldal középtengelyében, az abakusz és a felső gyűrű magassága-