Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - A székesfehérvári szarkofág és köre (T. S.)

1-46. Pillérfőtöredék korinthoszias dísszel Szentendre, Izbég, volt Hauszmann-nyaraló (1939 előtt) mészkő 49,5 x 83 x 43 cm, lent 72,5 x 37 cm 1150 felé Fekvő hasábféle, három oldalán díszítve. Háta jobbra, keskeny részen, a homlokoldallal párhuzamosan faragott, balra ferdén törött. Alul, felül sík. Fedőlemez nincs, lent nyakpálca törése. A dísz két levélsorból, a felső levelek között és fölött elhelyezkedő törzsekből és levélívekből, valamint az ezek fölött húzódó volutas sávból áll. A törzsek az alsó levelek háta mögül nőnek ki. A homlokoldalon négy alsó levél van. A második levélsor egy-egy tagja a sarkon átfordul. Jobbra lent két levél, fent egy törzs és egy levél maradványai látszanak. A szélen nagyobbrészt, a felső zónában végig törött a felület. Balra csak egy alsó levél, egy törzs és a következő levél széle látszik. A levelek akanthuszok, amelyeknek tövét keskeny, mély vájatokkal széles, lapos bordákra tagolták. A középső három borda függélyes, felnyúló, további 1-46. egy-kettő levélfelenként rendszerint ferde, rövidebb. Az oldalsó bordák hasitokkal fejeződnek be, amelyek a vájatokból kibomló, ujjazott levélrészek közeit indítják. A levélrészek rendszerint három vájatos, hegyes ujjból állnak. Az alsó sorban a jobb sarkon a két szomszédos levélszélt lent nem faragták ki. Másutt a levéloldalak ujjhcgyei érintkeznek, négy- vagy háromszögű közöket alakítva. A levelek szétterülő kihajlással végződtek, ez a része mindnek törött. A kihajlás a két hasítékkal megosztott középső bordából és a két szomszédos vájatból fejlődött. A levélhátakon hosszanti barázdálás maradványai láthatók. A többi dísz egyszerűbb. A törzsek csavarodok, a bal elülső jobbra, a többi balra tekeredik. A csavarásokból közvetlenül kinövő levélívek alsó pereme folyamatos, lapos ívet rajzol a felső levélvégek köré. Az ív és a levélvégek között két-két aláfaragott, függélyes merevítő rudacska volt, egy részük kitört. A levélíveknek a törzsek fölötti középrésze a szomszédos, elkülönülő elemektől ovális keretbe foglalt, négyujjú képződmény, amint egy-két helyen kivehető. Az oldalsó részek a nagy levéloldalak módjára voltak alakítva, végződéseik töredékesek. Alsó peremük íve jobbra elöl egy találkozásnál, ami szélső levélujjak hegyének felel meg, aláfaragott. Feltehetően a többi ujjhegy is aláfaragva érintkezett, az alsó levelekéhez hasonló geometrizált közöket alakítva. A levélívek fölött kissé kiálló lemeztag húzódott, amelyet az oldalsó ívrészek felső csúcsai elértek. A volutákat hordó szögletes, sima szárak a levélívek közepéből emelkedtek