Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - A székesfehérvári szarkofág és köre (T. S.)

1-45. Pillérfőtöredék állatpárral és növényi dísszel Székesfehérvár, épülő ház alapárka a középkori bazilika helyétől délkeletre (1862) mészkő 98 x 55 x 53 cm 1100-1150 körül Álló hasábféle. Két függélyes oldala díszített, a többi felület sík. A felső síkon három nagy csaplyuk, az egyik hiányos. A díszített oldalak alapsíkjából a két oldalnézetű, a sarkon egymást lábbal érintő, ágaskodó állatalak vaskos, de lapos domborulattal emelkedik ki. Tőlük a szélek felé, a jobb oldalitól felfelé is, a növényi dísz laposan, néhány dudorral alakítva, teljesen fedi a síkot. A felső perem végig sérült, a bal szélen kihajlás kezdete látszik. Az állatok négylábú, sörényes, szárnyas, madárfejű lények, a növényi dísz eldurvult akanthuszlevelekből áll. Nagy törések fent a sarkon, lent és fent a jobb szélen. A két állaton - a balfclőlin szinte végig - kagylós leválások okozta nagy hiányok, a különálló dudorok mind töröttek. Lent jobbra erőteljes, díszített nyakpálca maradványa, balra ugyanennek a törése. Az állatok hátsó lábaikon állnak, két mellső lábuk különválik, le- és felnyúlóan. Farkuk hasuk alól hátracsapott, hátuktól elkülönülve nagy bojtban végződő. Fejüket magasra emelik, szárnyuk sarlós ívben hajlik fel, fejük közelében végződve. Kezdete a hát vonalánál bemetsződő. A test a szügy és a szárny között erősen megszélesedik. Az épebb állaton, jobbra, a sörény a nyak alját szabadon hagyja, a hátat a mellső comb tövén és a szárnyon túlnyúlva fedi. A hasrészt néhány haránt rovátka tagolja, egyébként a fedetlen testrészek simák. Az állatok mindkét füle látszik, álluk alatt tokalebernyeg, a csőrös rész lepusztult. A sörény és a szárny egyaránt, de nem folytatólag, enyhén hajló hurkákra tagolódik, amelyeknek közepén gerincsáv, két oldalán ferde rovátkasor húzódik. A szárnyvég pödrött, érinti az egyik fület. A hát és a farokbojt köze a bal állaton nagyobb. E közt fordított V alakú rovátkasor tölti ki. A levéldísz hálós rendszerű. A dudorokhoz függőlegesen pálcafélék csatlakoznak, lefele rendszerint egyenes vonalú, felfelé inkább balluszterszerű alakban. A kétfajta pálcafélét négy1-45. szögletes bevésés választja el, általában dudor magasságában. A közöket többnyire a balluszterszerű pálcáktól a dudorok felé nyúló, elég rendetlenül faragott levélrészek töltik ki. Ezek fő része széles domborulat, amelyhez keskenyebb, éles kísérő tag járulhat. A domborulatokat kis furat és erre karmosán ráhajló rész zárja. A továbbnyúló formákat háromszögű közök választják el, a levélalakban nem kevés a barázdált részlet. A levéldíszes felület széleinél a rendszer többhelyütt megbomlik, helyenként egyszerű barázdálásba megy át. Hasonló formátumú kő még öt darab ismert. Az egyik (Új szerzemények. Kralovánszky A.: Középkori kőtár.