Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

KATALÓGUS - I. ROMÁNKORI KŐFARAGVANYOK - A székesfehérvári szarkofág és köre (T. S.)

ból indulnak ki, illetve oszlanak szét. A rövid ujjak a szomszédos hosszúakra hajlanak vissza, furatok körívét követve. A negyedik kövön (d) a dísz mindkét oldalon kerettelen körfonat leveles kitöltéssel. A körkitöltők növésiránya a két oldalon ellentétes. A fonatot osztatlan, hurkás, indaszerű tagok alkotják, a körkitöltő levelek szára ezekből válik ki. A hurkok közét dudor tölti ki, kereszt alakú véset maradékával. Széli hurkolás csak a homlokoldalon látszik balra, ennek alakja bizonytalan. A körkitöltők közös szárról legyezőszerűen széthajló levelek, a külső oldalon hathat, a belsőn öt-öt. A körközökben köI-44a. zépről széthajló, száratlan levélpárok. Elöl a bal szélen a hurkolástól befelé nyúló száron szőlőfürt és talán levéltöredék jelenik meg. Belül a jobb szél kidolgozatlannak látszik. A körkitöltő levélkötegek szárvége gyűrűs. A levelek domborúak, hajlékonyak. Felületüket két párhuzamos vésettél elkülönített gerinc osztja, és számos oldalsó, ferde bevágás tagolja. Hasonló keresztmetszetű és ívelésű fülkezáradák, eltérő díszítéssel, még legalább kettő volt (vö. Dercsényi 1943a, 117: 48. sz., 120: 67. sz.). A négy fülkezáradék nagyobb, tagoltabb ívet foghatott közre, amelynek több darabja ismert (uo. 74. kép). Feltehetően e fülkesorhoz kapcsolódott két kerek faragvány, amelyeknek egyike őzre(?), ugró griffet ábrázol (uo. 89, 65. kép). Kétségtelenül e sorozathoz való továbbá több felületkitöltö lap (pl. uo. 46. kép), pillérrész és oszloptörzstöredék (pl. uo. 70-73. kép). A vakárkádsor, öt tagot számítva, legalább 7-8 m széles volt. A domború levéltípus, a szárnykezelési mód és a nagy ív fogrovatai révén az ide tartozó emlékkör a pillérfőkével (vö. 1-45.) hozható összefüggésbe, és azzal együtt a bazilika 12. századi átépítésének fő emlékcsoportját alkotja. Hasonló stílus Pécsett is megjelenik, de csak szűkebb körben (vö. Tóth M. : A pécsi székesegyház kőszobrászati díszítése a románkorban). A nagy keretív akanthuszos frízének Pécsett a Népoltár (1-63.) stíluskörébe tartozó faragványon van rokona (vö. Dercsényi 1943a, 22., 74. kép). Megfelelő motivikus kapcsolat a fehérvári anyagon belül is van (1. uo. 48. sz., illetve 58., 65. kép; e kettőhöz vö. Két kapuzat: Székesfehérvár, Jásd). Az itt vertikálisan kapcsolt félpalmettás kompozíció rokona látható horizontális fűzésben a sárkányfejes ívzáradékon (1-43.). T. S. Gerecze 1897b, 124-125; Múzeumunk gyarapodása. SzSz 2 (1932) 33 (3. sz.); Gerevich T. 1938, CLXI; Dercsényi 1943a, 38, 82-83, 117 (46., 50., 51. sz.), 4L, 45. kép; Fitz 1956, 27-28 (2., 10. sz.). Székesfehérvár, Szent István Király Múzeum I-44d.