Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)

SZÉKELY BERTALAN KIÁLLÍTOTT MŰVEI/DIE AUSGESTELLTEN WERKE VON BERTALAN SZÉKELY

Székely képét többségében pozitív hozzáállással és lelkesedéssel fogadta a kritika. Orlai Petrics Soma elismerő szavakkal méltatta a művet a Pesti Naplóban: „Üdvözlöm ez ifjú bajtársamat, kinek első képe annyi technikai tökélyt és költői szépséget foglal magában, mennyit sok névvel biró, életalkonyához jutott művész képeiben is hiába keresünk (...) Nincs e műben gazdag szinvadászat, nincs drastikai csoportosítás, egyszerű és komoly az, a tárgy méltóságához mérten."

6 Székely egy levélben reagált idősebb kollegája méltató szavaira megköszönve az elfogulatlan szakmai véleményt.

7 A kép kompozícióját is méltató Orlai mellett a kritika főként a festmény érzelmi oldalait emeli ki, azt a mély áhítatot, szomorúságot, megilletődött és megrendült tiszteletadást, amely kiérezhető a mozdulatokból, a fény és színkezelés hangulatteremtő erejének a mondandót segítő hatásából. „Az egész cselekmény magában érthető, s nem szükségei magyarázatot. Azon mély megindulásból és tiszteletből, mellyet a körülálló és térdeplő csoport a félig kiásott holt test irányába mutat, azonnal láthatjuk, hogy itt valamelly magasan álló egyéniség tetemei találtattak fel (...) Csak illy előadás által, hol a mü tartalmát nem kell szavakkal kiegészítenünk, elégíthet ki bennünket a művészet" - írja a Kritikai Lapok ismeretlen cikkírója.

8 Tartalom és forma tökéletes harmóniája révén Székely olyan művet alkotott, amely a téma hagyományos tartalmi jelentésein kívül - a hazáért és a kereszténységért hozott áldozat példája - magasabb erkölcsi és egyetemes mondandót is hordozott: a halál fölött érzett fájdalom minden időben érvényes mély és őszinte érzését. A festmény vázlat formájában 1859 végén - Székely Münchenbe érkezése idején - már készen volt, de végleges kivitelezésére feltehetően csak később, az akadémiai műterembe való bejutáskor, 1860-ban került sor.

g 1861-ben állítja ki a Pesti Műegyletben. A mű bemutatásával részben hírt kívánt adni magáról, részben remélte, hogy annak árából külföldi, elsősorban párizsi és római tanulmányutat tehet.

10 1861 júliusában Plachy Ferenc a Vasárnapi Újságban már a kép nemzeti tulajdonba kerülését sürgeti. Októberben ugyancsak a Vasárnapi Újság arról számol be, hogy a kép megvásárlására Eötvös József kezdeményezésére gyűjtés indult. A Pesti Műegylet a festményt 1862-ben kiküldi a londoni világkiállításra, majd 1863 nyarán a sajtó, már a kép Nemzeti Múzeumba kerüléséről számol be. B. Zs. 1 Brodarics István a csata idején szerémi püspök és kancellár, személyesen is jelen volt a mohácsi csatában. Igaz leírása a magyaroknak a törökkel való mohácsi összecsapásáról című munkája, az egyik leghitelesebb forrás az eseményekről. In: Katona (szerk.) 1976. 28-29. 2 Lásd: említett munka 49., 54. - Szerémi leírására; 39. - Verancsics Antal leírására vonatkozóan. 3 Istvánffy Miklós: A magyarok történetéből. 1590. In: Katona (szerk.) 1976. 73. 1 I. m. 96. ' Valószínű, hogy Székely Jászay Pál munkáját olvashatta, mivel Szalay művére édesapja 1861-ben hívta fel figyelmét a Dobozi történet kapcsán: (MTA Kézirattár Ms 4756/112). Jászay