Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)

RÉVÉSZ Emese: SZÉKELY BERTALAN KULTUSZA

1911 - „MÁRTÍRKOSZORÚ" 1911. február 3-án nyílik meg a Műcsarnok összes termében Székely Bertalan emlékkiállítása. A tárlat a Képzőművészeti Társulat jubileumi évének nyitánya."' Rendezői a festő képzőművész fia, Székely Árpád és Kovách Géza, a Képzőművészeti Főiskola részéről. Tizenöt termen át több mint ezer mű tekinthető meg egy hónapon át.

60 „Eddig egy elhunyt művészünk alkotásaiból sem láttunk együtt ily kimerítő kiállítást

1

' - állapítja meg egy kritika."

1 A kiállított műveknek csak kis részét teszik ki közgyűjteményi, ismert alkotások. Három termet jeles magángyűjtemények (Ernst- és Wolfner-gyűjtemény) ritkán látható Székely-anyaga tölt meg. Valódi csemegét azonban a kiállított alkotások zömét kitevő, Székely műtermi hagyatékából származó művek százai jelentik, melyek egy része - a katalógus megjegyzése szerint - helyszűke miatt szorult ki a kiállítótermekből. A tárlat jellegét a hagyatéki anyag határozza meg. A nyilvános művészi megmutatkozásoktól már csaknem negyedszázada következetesen visszahúzódó, de műtermében igen aktív munkát folytató művész roppant mennyiségű és gazdagságú életműve nyílik meg egyszerre a közönség előtt.'

12 „Mint óceánból elsüllyedt sziget, úgy bukkant fel művészeti életűnk felszínén Székely Bertalan" - nyitja meg írását Lándor Tivadar, a hagyaték egyik kezelője.

115 A tárlat hatását pontosan közvetítik sorai: „a magyar művészeti közvéleményt megdöbbenés fogta el. Egy ismertnek vélt, elintézettnek hitt s a magyar műtörténelembe már illő módon beosztott művész váratlanul új képet adott magáról mindenkinek, szétrobbantotta a kereteket, amelyekbe állították, s új helyet, új fejezetet tört magának művészetünk történetében. Ez Székely Bertalan feltámadása."

04 Az a műfaj, mely alapján Székelyt a kortárs közvélemény számon tartotta es megítélte, a történeti kép, alig két tucat művel képviseltetik, azok zöme is az Ernst-gyűjteményből származó vázlat. Ezzel szemben másfél száz arckép és tájkép kerül elő a hagyatékból, kétteremnyi akt és életkép, és csaknem fél ezer további vázlat. Utóbbiak zöme a monumentális dekorációs munkák előkészítő tanulmánya. Az emlékkiállítást jeles közéleti személyiségek, gróf Andrássy Gyula, a Képzőművészeti Társulat elnöke és József főherceg a Társulat védnöke nyitják meg."" A vendégeket az ünnepélyes szónoklatokat követően Lándor Tivadar kalauzolja a kiállításban.'

1

" Andrássy beszédének gerincét a modern zseni koncepciója adja, az életében nyomorgó, halála után megdicsőülő, de mindvégig elhivatott művész toposza. A bemutatott rendkívüli gazdagságú, sokszínű anyag a nagyközönséget és műértőket, konzervatívokat és moderneket egyaránt csodálatra készteti."

7 Elismerést keltenek a friss, közvetlen tájképek: „Amin Barbizon nem egy világhírű tájképfestője fáradozott, megoldotta azt Székely is Szadán" - írja Lyka Károly.

68 Késői falképeinek letisztultságát ugyanő a szimbolista Puvis de Chavannes újklasszicista formanyelvével rokonit ja."

ü Lázár Béla Székely szüntelen művészi kísérletezéseinek hajtóerejét a tisztán formai, absztrakt törvények keresésében látja.

70 Gerő Ödön úgy véli művészi komolysága és etikája, örökké kísérletező, teoretikus, rendszerteremtő hajlama az „új ver sacrum" emberei számára is példaadó.

71 De Székely több évtizedes akadémiai múltja, megrendeléseiből adódóan tartalomcentrikus hivatalos művei, de talán leginkább stílusváltásokon való kívülállása okán nem lehet a modernek kultikus atyamestere. Ezt a szerepet Szinyei Merse Pál és Rippl-Rónai József kapja meg. A legfiatalabbak számára Székely csupán lezárója és összefoglalója a múltnak, „művészete egy zárt kör, amely sem a ma, sem a holnap piktúrájában nem folytatódik"

72

. Az 1910-es évek elején minden eddiginél élesebben jelentkeznek az esztétikai elveiben mindinkább polarizálódott művésztársadalmon belüli ellentétek. Az életmű elég súlyosnak bizonyul ahhoz, hogy ideológiai és művészeti csatározások eszköze legyen. De csak egy sokoldalúságától és sokszínűségétől megfosztott Székely-életmű alkalmas arra, hogy a progresszív ellentáborral szemben hatékony fegyverként szolgáljon. Székely áldozatává válik egy elhibázott főiskolai oktatási elvnek, melynek bár fő ellenzője, a gyakorlatban mégis részese. Keleti Gusztáv elgondolása alapján évtizedeken keresztül elszigetelték a rajztanárképzést a művészoktatástól, a jövendő rajztanárokat szándékosan távol tartva minden modern művészeti hatás befogadásától és megértésétől, ily módon a vaskalapos, műcsarnoki művészei fö pártolóivá nevelve őket.

7

' A rajztanár társadalom nagyrészt Székely-tanítványokból álló, művészi önérzetében sértett és a modernek által frusztrált része saját művészi elveinek védelmére pajzsként használja egykori mesterét.

4 A konzervatív retorikában Székely művészete a nemzeti, „egészséges művészet" példájává tisztul, mely méltó példaképe lehet a „keményfejű, szittya nemzedék" ifjainak egy kozmopolita, „beteges, korcs felfogás... beteges elfajulás" ellem harcban." Szemben „az ákom-bákom vonaglással"

7u a „művészi folytonosság biztosítéka"

7

', mely visszahelyezi jogaiba a természetet, az eszményi szépet, részletező rajzosságot, tartalmat, jelképi erőt és „lelkiséget", egyszóval „az örök érvényű törvények jegyében való alkotást"

7

". A fentiek szellemében Székely „hagiográfiáját" Schauschek Árpád

79 közli 1910 és 1911-ben, folytatásokban a Rajztanítás hasábjain.

80 A sorozat Székely Bertalan személyiségének és művészetének teljes körű megismertetésére törekszik. Munkájának utolsó szakaszában, élve a korszak zsenitiszteletének retorikájával, szakrális hasonlatokkal magasztalja a mestert. A dolgozat megragadó stílusa révén végső soron a rajztanárok „segítő-védő- és vértanú szentjének kanonizációját" szolgálja. Az első rész azért különösen figyelemreméltó, mert máig ható érvénnyel foglalja össze a „Székely-tragédia" lényegét: erényeiből fakadó szükségszerű bukását. Pozitív emberi tulajdonságai, erkölcsi tartása, eredendően székely protestáns puritanizmusa távol tartják a látványos, talmi művészi sikerektől. Őszintesége, fanyar, gúnyos, cinikus modora fokozzák zárkózottságát. Önelvű művészete, kétkedő, töprengő természete nem