Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)

RÉVÉSZ Emese: SZÉKELY BERTALAN KULTUSZA

nevében köszöntik Székelyt. Zichy Mihály táviratban üdvözli kollegáját.

2

'" Ezután átnyújtják neki a művésztársai által küldött babérkoszorút.

27 Végül Kacziány Ödön olvassa fel visszaemlékezéseit. A személyes részvétel korlátozott. Inkább a Nemzeti Szalon reklámfogásaként, mint a magyar művésztársadalom főhajtásaként értékelhető az esemény. Az ünnepséghez biztosan köthető emléktárgy nem maradt fenn. A szadai emlékház gyűjteményében egykor volt egy babérkoszorú és ma őriz egy díszes bársonykötésű albumot, melyet tanítványai adományoztak a mesternek.

28 Lötz Károlyt hasonló, a tanítványok műveinek fényképmásolatát és arcképüket tartalmazó albummal köszöntötték női hallgatói az 1898-as emlékünnepségek alkalmából.

2

" Ez a gesztus valószínűsíti, hogy a Székelynek szánt album az 1900-as ünnepséghez kötődik. 1905 - „SZÉKELY BERTALAN IGAZSÁGA" A Nemzeti Szalonban megrendezett kiállítás és az azt követő ünnepség mindenképp hozzájárult ahhoz, hogy a 20. század első éveiben - Munkácsy majd Lötz halála után - Székelyt nemzeti festészetünk élő klasszikusaként tartsák számon. A Lyka Károly által szerkesztett magyar művészeti szaklap, a Művészet indulásakor, 1902-ben megjelent első számában Székely vajdahunyadi falképterveit mutatja be.'

11 A Pesti Napló jutalomkönyve, a széles közönséghez eljutó, 1904-ben megjelent A Magyar Festőművészet Albuma belső borítóján Székely arcképét a nemzeti festészet klasszikusainak koszorújába emeli.

51 Az első hivatalos elismerés az „anyaintézmény", a főiskola felől érkezik: 1903-ban Székelyt kinevezik a Rajztanárvizsgáló Bizottság elnökévé, majd az Országos Magyar Mintarajziskola és Rajztanárképző igazgatójává. De a valódi elégtételt csak barátja, Lötz Károly halála után kapja meg az immár 70 éves mester, mikor az igazgatói feladatokat átadva Szinyei Merse Pálnak, 1905-ben ő maga a II. számú festészeti mesteriskola élére kerül.'

2 „Elérte azt, amit Magyarországon festőművész külsőségben elérhet" - írja üdvözlő cikkében hűséges tanítványa, Lándor Tivadar." Miután Székely élete végén a hazai rajztanárképzés majd művészképzés csúcsintézményeinek élére kerül, címeit tekintve is alkalmassá válik arra, hogy a magyar rajztanárok kultikus vezérévé, atyamesterévé, apostolává növekedjék. 1904-ben a Magyar Rajztanárok Országos Egyesülete tiszteletbeli elnökévé választja.

34 Tardos Krenner Vikor 1905-ben a Rajzoktatás, a rajzpedagógusok szakmai és egyesületi lapjának hasábjain indított terjedelmes, két évfolyamon át húzódó cikksorozata alapozza meg a rajztanárok körében életre kelő Székely-kultuszt.

33 Beköszöntőjében mint mitikus ősapától, Székelytől származtatja a rajztanárok összességét: „Mi magyar rajztanárok Székely Bertalannak vagyunk tanítványai."" A cikkfolyam további részeiben nyilvánvalóvá válik Székely feladatköre is: védőpajzsként szolgálni a maradiság rajztanárokat ért vádjai és a „hamis újítások" támadásai ellen. Valójában a nagyreményű tanítvány

3

' írása révén, megkezdődik egy akadémikus, retrográd, minden művészi modernséggel mereven szembehelyezkedő konzervatív Székely-kép megkonstruálása: „Ő az igazi kultúrának folytatója, az álkultúra apró-cseprő bajnokaival szemben... Ö a kulturális folytonosság embere, ki a divatok hullámai között szilárd nyugalommal áll."

38 1910 - A SZADAI TEMETÉS 1910. augusztus 22-én, leányának mátyásföldi házában, hosszas betegség után halt meg Székely Bertalan.

3

" Végakaratának megfelelően

40 két nap múlva, augusztus 24-én, Szent Bertalan napján, a Gödöllő melletti Szada község református temetőjében helyezik örök nyugalomra, ott, ahol élete utolsó harmadának nyugalmas nyarait töltötte. Haláláról és temetéséről részletesen beszámol a napisajtó, festőtársai, tanítványai a folyóiratok hasábjain emlékeznek meg róla. A Rajzoktatás szeptemberi számát az ő emlékének szenteli.

41 A Művészet díszes mellékletként közli Körösfői-Kriesch Aladár gyászbeszédét.

42 A temetés lefolyásáról a Rajzoktatásban Kölber Dezső, a Magyar Nemzetben Lándor Tivadar tudósít.

43 A temetés napján a hazai művészeti közélet jelesei indulnak közös zarándokútra a Keleti pályaudvarról Szadára.

44 Gyászruhába öltözött, lobogók híján fekete kendőkkel feldíszített faluba érkeznek. A ravatal a gyászlepellel borított műteremházban áll. A búcsú kezdetekor innen viszik ki a négy lobogó kandeláberrel közrefogott koporsót a kertbe, Székely kedvenc akácfája alá. A búcsúztatást az Operaház énekkarának gyászdalai vezetik be. Előbb Haypál Benő, budai református lelkész mond búcsúbeszédet, majd Molnár Viktor államtitkár a kormány nevében fejezi ki részvétét. A képzőművészek nevében Róna József, a tanítványok részéről Körösfői-Kriesch Aladár szólal fel végül. A temető felé meginduló gyászmenetet népviseletbe öltözött, koszorúvivő szadai lányok vezetik, majd zsoltárokat éneklő helybeli férfiak következnek. Mögöttük egy szimbolikus hármas csoport: fekete csuklyás férfialakok, a szélsők egyike bársonypárnán Székely kitüntetéseit, társa a festő palettáját és ecsetjét viszi, a középső a dicsőséget és hírnevet jelképező diadaloszlopot tartja magasra. A diadaloszlop névtábláját nagyméretű, gyászszalagokkal borított körkoszorú övezi, mindezt géniuszalak koronázza. A koporsót a temető egyetlen fűzfája alá helyezik el, mellette kap helyet a diadaloszlop is. Itt előbb a szadai lelkész, majd Stróbl Alajos a mesteriskolák és Kovách Géza a Képzőművészeti Főiskola és Rajztanárok Egyesülete nevében búcsúztatja el a festőt. A szadai temetésről Balogh Rudolf kétoldalas, képes riportja jelenik meg a Vasárnapi Újságban, több érzékletes képet közölve gyászoló falusi asszonyok csoportjairól.

4

' A fotókon jól kivehető kitüntetések mára elvesztek. A diadaloszlop az 1930-as években még állt a szadai sír mellett.

46 A paletta, vagy annak másodpél-