Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)
RÉVÉSZ Emese: SZÉKELY BERTALAN KULTUSZA
a nagyközönség előtt. A művek egy ujabb csoportja a konvencionális Székely-képet erősíti meg: megjelenik közismert históriai kompozícióinak egy része a Szépművészeti Múzeumból és azok kevéssé ismert vázlatai Ernst Lajos magyar történeti gyűjteményéből. A zsánerfestőt A nő éíeíe-sorozat 12 rajza és az Anyai őrszem, az illusztrátort Petőfi Tündérálom négy kompozíciója, az aktfestőt egyetlen Lécia-kép képviseli. A kiállítás kétségtelenül hozzájárul egy új Székely-kép kialakulásához, neve újra bekerül a köztudatba. Nemzeti festészetünk élő klasszikusai közé emelkedik, a Nemzeti Szalon tiszteletbeli törzstagjai sorába választja. 1 ' Gerő Ödön javasolja, hogy Székelyt a Szépművészeti Múzeum igazgatójává nevezzék ki. 16 A kultusz alapkövét a költői lendületű bevezető írója, a Nemzeti Szalon ekkori, a progresszív művészeti áramlatokat támogató alelnöke, Hock János helyezi el. 17 Panégürikosza egy mitikus zseni hatalmasra növelt alakját idézi meg a kortársak előtt. A kritika korábbi vádpontjai erénnyé alakulnak: a kivonulás a megtisztító szerzetesi kontempláció feltétele lesz. Az új zseni-religio Székely, eddig korszerűtlennek ítélt, történeti festészetét nemzetmegváltó apostoli szerepkörrel ruházza fel. A magasztalás számos eleme már használatban van a mártírsorsú századvégi modern festők mitizálásában: az akadémikus konzervativizmussal vádolt művész egyszerre a modern művész-zseni századfordulós szerepében jelenik meg. 18 Hock János kiindulópontja szerint, az „igazi művésznek" ismérve az elvonultság, meg nem értettség, szenvedés, lemondás és nyomor aszkézise, mely segíti a lelki megtisztulást, az erényért és nemzetért vívott harcot. Mártiriuma csak halála után remélhet koszorút: „A dicsőség fénye csak sírkeresztjüket ragyoghatja be a hírnévnek sugaraival." Munkája hasonló a „megváltás munkájához". Az általános zsenikép felvázolása után megtörténik Székely, a „teremtő zseni" beillesztése ebbe a szakrális hitrendszerbe. Szerepköre apostoli, önfeláldozó és térítő, abszolút etikai mérce: „...szeretettel hordozta az ő keresztjét. Dolgozott a magányban, a visszavonultságban, s anyagi érdekeit mindig alárendelte az eszményi föladatoknak, amikkel hazájának kívánt szolgálatot tenni." Történeti képei révén a „nemzeti újjáébredés" vezére, a nemzet megszentelt dalnoka, „vak Horner", Mózes, „aki művész-zsenijének tűzoszlopával segítette bevezetni népét az ígéret földjére", modern Prométheusz, „a ki saját lelkéből lopta el a tüzet, hogy egy egész országot borítson vele lángba." Hock János szövege páratlan abban a tekintetben, hogy a Székelyről való beszéd a későbbiekben sohasem emelkedik ilyen patetikus magasságokba, nem válik a zseni-religio kultikus „imájává", elemei csak Körösfői-Kriesch és Nagy Sándor tanítványi visszaemlékezéseiben jelennek meg. A kiállítás ideje alatt, 1900. március 13-án művésztársai ünnepélyes lakomát rendeznek a 65 éves mester tiszteletére az Országos Kaszinóban. 10 A művészi jubileumok reprezentatív megünneplése ekkorra már képzőművészeink körében is nagy múltra tekint vissza. 20 A Shakespeare-kultusz „jubilée-ünnepeire" 21 mint ős83. Körösfői Kriesch Aladár: In memóriám sempiternam, 1910 A Művészei 1910-es évfolyamának képmelléklete. képre visszavezethető külföldi művészlaudáciők és a 19. század közepén hazánkban is megszaporodó kultikus irodalmi ünnepségek 22 voltak a mintaadók. A Székely-ünnepséget időben megelőzte a Munkácsykultusz több nagyszabású felvonása, közülük a legpompásabb sorozatot az 1882-es év hozta. 21 1894-ben Jókai írói jubileumát ülték meg írótársai 24 , mely lefolyásában, szimbólumrendszerében és emléktárgyaiban a Munkácsy-ünnepélyek irodalmi megfelelője volt. Lötz Károly, mint a második számú festészeti mesteriskola tanára tiszteletére rendezett 1898-as ünnepség az 1900-as Székely-jubileum közvetlen előzményének tekinthető. 2=1 A közel egykorú, azonos műfajban, több munkán közösen dolgozó, emberileg egymáshoz igen közel álló művésztársak azonban eltérő intenzitású magasztalásban részesülnek. A dramaturgia hasonló, de a Székely-ünnepség kevesebb résztvevővel, csekélyebb számú hódolóval, szegényesebb tárgyi emlékanyag kíséretében zajlik le. A Székely-ünnepély nyitóbeszédét a Nemzeti Szalon alelnöke, a kiállítás rendezője, Hock János tartja. Majd Rózsa Miklós, a Nemzeti Szalon titkára olvassa fel Zala György, Stróbl Alajos és Fadrusz János szobrászok együttesen aláírt levelét, melyben a magyar művészek
