Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)

HESSKY Orsolya: SZÉKELY BERTALAN MEG NEM VALÓSULT FRESKÓ VÁZLATAI

82. Székely Bertalan: Vázlatok a Halászbástya freskóihoz. I Skizzen zu den Fresken der Fischerbastei. közbe tehát törvényalkotás - templomok építése satöbbi - e helyett aztán a 'jön az ellenség kihagyandó."" Ekkor „legújabb program" bejegyzés alatt a következőket olvashatjuk: A - nőrablás, B - átkelés a Volgán, C - Árpád emeltetése, D - meglátják a hazát, E - csata, F - vérszerződés, G - kereszténységet terjeszt, H - megkoronáztatik, 1 - uralkodása, K - csoda a sírnál, L - teste felemelkedik. Az uralkodás később konkrét formát nyert, s így jelent meg az „igazságot szolgáltat"-ábrázolás. A másik változtatás, amely már nem érinti a lényeget, hogy az 1903-as bejegyzésektől kezdve nem a Volgán kelnek át Árpád seregei, hanem a Dnyeperen. A vázlatkönyvben a programrajzokon kívül megtalálhatók a kompozíciók első vázlatai is. Székely négyöt, különböző színű foltokból felrakott színvázlattal kezdi formába önteni elképzeléseit, s a vérszerződésen kívül valamennyi ábrázolás nyújtott téglalap alakú kompozícióként jelenik meg. Ezt a formát mindvégig, a tervezés valamennyi szakaszában megőrzi. A frízeknél is használt elnyújtott alakzat valóban alkalmas egyegy narratív jelenet bemutatására, így például különösen szép az átkelést ábrázoló vázlatokon az üres, távoli horizont. Ez önkéntelenül is a végtelen távolságot idézi fel: amelyet maguk mögött hagytak, de azt is, amely előttük áll. Székely vázlatai nemcsak alakjukban, de stílusukban is kapcsolódnak a frízekhez, hiszen a vázlatkönyv beragasztott csíkjain ugyanaz a gomolygó tömeget megjelenítő, folyamatos vonalvezetés figyelhető meg, akár az üres horizontú tervekről, akár a két vagy három gruppal felosztott képterű, akár a nőrablás vagy csatajelenetek hihetetlen mozgalmasságát idéző rajzokól van szó. Az első kompozíciókat a festő mindvégig megőrizte; érdekes módon csak a program egyes darabjait helyezte újra és újra el, maga a kompozíció érintetlen maradt. A vázlatkönyv írásos bejegyzései elsősorban a festőnek a régi magyar viseletekkel kapcsolatos töprengéseit rögzítik. Székely minden művén különös gondot fordított a ruházatok, felszerelések, kiegészítők végletekig pontos ábrázolására, akár a régmúlt jeleneteit rögzítette, akár a jelen történéseit." Aprólékos munkájáról, minden részletre kiterjedő koncentrációjáról és a tökéletességre való törekvésről tanúskodnak a következő rövid megjegyzések: „térdig érő ujjas vagy ujjatlan (kaczagány)", „balta csákány (a fejsze inkább csak házi eszköz volt".

38 Apró ceruzarajzok foglalkoznak a ló kötőfékjének lehetséges változataival, ugyanígy a régi magyar nők hajfonata is részletes elemzés tárgya. Mindez egyrészt nyilván Székely alapos természetéből adódó jelenség, ugyanakkor a korhűség a történeti festészet egyik alapkövetelménye volt.

19 A kiállításon nem szerepel a freskókhoz készült valamennyi vázlat, egyes terveknél azonban kettő is látható, így van ez a program első pontjaként felfogható Nőrablás jeleneténél is. Mindkettő egyetlen folyamatos ember- és lótömegbe tömöríti a látnivalókat, amely megszakítás nélkül, frízszerűen tölti ki a képteret (fiat. sz.: 201-202.). Az Átkelés a Dnyeperen (kat. sz.: 203.) tág horizontú kompozícióját már említettük, az azt követő Árpád pajzsra emelése (kat. sz.: 205-206.) azonban a korai Székely-kompozíciókra visszanyúló grupp-szerű elrendezést mutatja. Az embercsopotokat a háttérben füzérré fonja a körülálló tömeg. Mivel Székely rendkívüli körültekintéssel építette fel kompozícióit, biztosak lehetünk benne, hogy művészi hatás tekintetében a központi embercsoportot jobbról-balról övező tömegek teljesen kiegyensúlyozott képtérfelet alkotnak. Az Új haza-képen (kat. sz.: 204.) ismét gruppok tűnnek fel, s Árpád apját, az idős Álmos vezért felemelik bajtársai, hogy halála előtt még megpillanthassa az új földet. A Szent István-ciklus öt képe közül a Szent István kihirdeti a kereszténységet (kat. sz.: 210-211.) kompozíciójában mindenképpen kapcsolható az Árpád pajzsra emeléséhez, nem utolsósorban a főalak mozdulata miatt. A Szent István koronázását (kat. sz.: 207.) bemutató vázlaton Székely szándékosan úgy alakította ki a kompozíciót, hogy az egyetlen részletében se emlékeztessen Ferenc József negyedszázaddal korábbi koronázására, amelyen ő is részt vett. A Szent István törvényt ül (kat. sz.: 208-209.) című vázlaton lemondott a tömegjelenetről, s a drámai hangvétel fokozása érdekében a képteret két részre osztó ív egyik oldalára csupán az ítéletre váró embereket helyezte. A Szent István teteménekfelemeltetése (kat. sz.: 212.) a mű témájának megfelelő hangulatú. A kripta sötét és csupasz falai előtt az ismét gruppokba szedett csoportokat Székely azonban ezúttal nem rendezhette kiegyensúlyozott kompozícióba - ebben a téma szükségszerű megjelenítése, valamint az ismét felbukkanó félkörív akadályozta meg.

40 A művek elrendezésében valószínűleg az időrendiség játszotta az elsődleges szerepet, mivel más, akár formai törvényszerűség nem figyelhető meg. Kész művek híján bírálatot sem igen mondhatunk a vázlatokról. Székely erre az időre már túljutott több falkép-kivitelezésen és freskóinak általános tendenciája egyrészt a stilizáló szándék, másrészt viszont a történelmi/vallásos témának a dekorativitásra való törekvés jegyében