Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)
HESSKY Orsolya: SZÉKELY BERTALAN MEG NEM VALÓSULT FRESKÓ VÁZLATAI
amely a század utolsó évtizedeiben virágzásnak induló monumentális világi programok sorában az első ilyen volt. 7 Ezt követte többek között az Operaház apolitikusnak is mondható programja, s ebbe a sorba tartoztak volna a vajdahunyad-vári és a Halászbástyához készült freskók is. A VAJDAHUNYADI TERVEK Székely valamivel korábban kezdett dolgozni az erdélyi Vajdahunyad vár Aranyházába szánt freskók tervein, mint a Halászbástya vázlatain, hiszen Forster Gyula, a Műemlékek Országos Bizottságának elnöke már az 1880-as évek végén felkérte őt erre a feladatra. 8 A trapéz alakú terem kifestéséhez Székely a magyar eredetmondának Arany János által is megénekelt egyik mozzanatát választotta: a Csaba trilógiának Buda halála című részében található hatodik énekről, a Rege a csodaszarvasról van szó. Az eredetmonda az Árpád-kultusz egyik összetevője, vagyis szintén a múlt hősies, sőt mítosszá vált eleme. Ilyenformán több szempontból is érdekes lehetett Székely számára. Mint már említettük, az ősi magyar, pogány kultúra bemutatása már a múlt század negyvenes éveitől kezdve mind az irodalom, mind a képzőművészet területén előtérbe került, egyrészt mint a hivatalos reprezentációval szemben álló témakör, másrészt azonban azzal összhangban a legitimáció egyik mozzanataként. Ugyanakkor ez a téma - a szimbólumokkal teli mítoszvilág - lehetőséget nyújtott Székelynek egy újfajta kifejezési nyelv megteremtésére, amelyben a régi magyar történelem szimbólumvilága a régi magyar művészet motívumaival ötvöződhetett. Mindez elsősorban a freskótervek ornamentikájában figyelhető meg (a kiállított kisméretű vázlatokra azonban a háttérornamentika nem került rá). A magyar mitológia iránti érdeklődést Ipolyi Arnold 1854-ben megjelent összefoglaló műve indította el, 9 ebből Arany János is merített Csaba-trilógiájának megírásakor. A Buda halálának hatodik éneke 10 Hunor és Magyar csodaszarvas utáni vadászatáról, illetve az azzal kapcsolatos eseményekről szól. Székely nyolc képben tervezte összefoglalni a történetet," amelyből végül a kiállításon is látható hét terv készült el. A testvérpár és kísérete szarvasvadászaton üldözőbe veszi a „szarvas-gímet", követik őt mindenhová, ismeretlen földre, s nem tudnak lemondani róla. Azt sem tudják már, mióta űzik, s merre járnak. A vadonban aztán egyszer tündérekre bukkannak, s a vitézek elrabolják a leányokat, akik végül asszonyaikká lesznek. Székely egy-egy képet szán a bolyongó magyar lovasoknak, a vágtató lovasoknak, az elbeszélő regösnek, egy újabbat a csodaszarvas úzésének, két falkép a nőrablás egy-egy mozzanatát dolgozza fel, s végül a hazatérő magyar vitéz a történet végét jelzi. Székely ehhez a művéhez is több sorozatban készített vázlatokat, tanulmányokat, az életnagyságú kartonoktól kezdve a vázlatkönyvekben odavetett legkisebb ceruzarajzokig. A „kész" vázlatokon az egyes jelenetek kompozíciója nagyjából megegyezik, csupán kisebb eltéréseket mutat. A vár első emeletén elhelyezkedő trapéz alakú terem északi falára került volna az első három kompozíció, a vele szemben elhelyezkedő, déli oldalra az utolsó kettő, a történet közepét képező negyedik és ötödik kép a nyugati, illetve keleti falon kapott volna helyet. A történet egyes jelenetei tehát nem sorrendben következnek az egymást követő falfelületeken. Az első falkép terve a Bolyongó magyar lovasokat ábrázolja (kai. sz.: 191.). A tervet kettészeli egy félköríves nyílás (amelynek a művész szamárhátíves lezárást rajzolt), amelyet Székely a kisméretű vázlatba is belekomponált. A mű jobb oldalán a lovasok láthatók, balra pedig a tovatűnő szarvas. 12 A második falképtervnek a Vágtató magyar lovasok címet (kat. sz.: 192.) adhatjuk. 5 ' Ezt szintén kettészeli egy félköríves nyílás, s az egész műnek csupán összekötő jellege van, ami valószínűleg a falfelület töredékességéből fakad. A következő, a cselekményt előrevivő jelenet megfestésére ennyi hely nem lett volna elegendő. A harmadik falképterv félköríves záródású: a Regös a tűz mellett (kat. sz.: 193-194.) éjszakai jelenetet ábrázol. 14 A kisebb vázlatokon Székely szinte teljesen feloldja a formákat, s elsősorban a tűz és az éjszaka megjelenítésének problémája foglalkoztatja. A ciklus legismertebb darabja a negyedik falkép vázlata: a Csodaszarvas űzése (kat. sz.: 195.), amelyhez szintén több terv is készült. 1 ' A lovasok oldalról látszódnak, amint elvágtatnak a néző előtt a kép bal sarkában szintén vágtában ábrázolt vad nyomában. Székely ennél a művénél felhasználta lőmozgás-tanulmányainak tapasztalatait, amelyeknek köszönhetően a vágtató lovak illúziója tökéletes. 16 Az ötödik-hatodik jeleneten a Nőrablás motívumát dolgozta fel. Érdekes módon ez a téma különösen tetszett neki, hiszen később, a Halászbástya tervei között is szerepel egy „Nőrablás". Ipolyi Magyar My teológiájában olvasható megjegyzés szerint „ezen nőrablás is megint némileg az őskori hősök jellemző közös vonása". 17 Székely két részben oldja meg a témát. Az első vázlaton (kat. sz.: 196-197.) a rajtaütés pillanata látható, szinte csatajelenet.' 8 Egybefűződő embersor, a kisebb vázlatokon mozgalmas, a nagy kartonokon azonban mozdulatlanná merevedett alakok láthatók. A korábbi frízek folyamatos, szimultán feldolgozásával hasonlítható össze, valamint a Zeneakadémia falképéhez készült Dionüszoszi menet (kat. sz.: 125.) című vázlat vonuló alakjaival. Kétségtelenül ugyanazt a hatást akarta elérni mindkettőnél, eltekintve attól, hogy a küzdők mozdulataiban nem fedezhető fel a folyamatosság rendszere. E téma második részében (kat. sz.: 198.) a vitézek lovaikra ültetik a zsákmányolt asszonyokat, akik sorsukba beletörődve ellovagolnak velük. 19 A vágtató lovasokkal szemben ezen a kompozíción léptető lovak jelzik a megnyugvást, az asszonyok beletörődését, amely végül a hetedik falképterv Hazatérő magyar vitéz című (kat. sz.: 199-200.) képén válik teljessé. 20 Az előzőhöz hasonlóan ezt a képet is kettéosztja egy nyílás. Balra a sátor előtt férjét fogadó asszonyt látunk, jobbra pedig egy családot.
