Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)
BAKÓ Zsuzsanna: ADATOK A SZÉKELY BERTALAN ÉLETMŰ KUTATÁSÁHOZ
68. Székely Bertalan: Virágok közt játszó puttók. Részlet az Operaház udvari fogadószalonja frízének Tavasz című képéből. / Spielende Putten zwischen Blumen. Ausschnitt aus dem Friesbild Frühling im königlichen Emptangssalon des Opernhauses. A puttósorozat Székely teoretikus és egyben gyakorlati-kísérletező hajlamának bizonyítéka. Életfilozófia, költészet, szépség egyesül ezeken a frízeken. A csoportfűzésre, a „gruppok" által kialakított ritmusra épülve a tökéletes kompozíció létrehozása a cél, amely által tükrözhető a művészet Székely által megfogalmazott lényege: „A művészet egy közlési mód, amely által egy, aki ezen közlési módot a természetből nagy fáradsággal összeállította, másokhoz szól... A kép megítélése, érzületet keltő mivolta nyomán történik... Nagy igazságok általános emléki képei azok, amelyekből a publikum ítél, tehát nagy igazságok általános emléki képeiből kell, hogy a művész előállítsa, ami ugyanezen szempontból meg fog ítéltetni. Kisszerű, külső, felületes, mindennapi látszatigazságok nyújtása itt nem elegendő". 221 A puttófríz a körbeforgó, állandóan megújuló természetet és benne az emberi élet korszakait, azaz a teljes emberi élet „igazságát" szimbolizálja, az európai akadémikus festészet egyetemes - klasszikus előképekből táplálkozó - formanyelvét használva. Az Operaház falképeinek befejezése után Székely következő falképmegbízása Deák Ferenc Mauzóleumanak kifestésére szólt. Deák Ferenc 1876. január 28-án bekövetkezett halálát, majd február 3-i temetését követően az Országos Temetési Bizottság március 12-én szemlét tart a Kerepesi temetőben, amelynek során kijelölik az építendő Deák-mauzóleum helyét. 222 Egy hónappal később ugyanaz a bizottság kiírja a pályázatot is az épületre. 223 A beérkezett terveket szakbizottság bírálta el, és a három pályázat közül az első kiemelt díjat Gerster Kálmán ifjú építésznek adta. 22 "* A neoklasszicista stílusban elkészült építmény alapkőletéte69. Anselm Feuerbach: Álldogáló gyermekek I Kinderständchen, 1859. 1ère azonban csak 1879-ben került sor, és Gerster csak 1881-ben fejezte azt be. 223 A mauzóleum kifestését 1883-ban dönti el a bizottság, és Székely Bertalan kapja a megbízást. 226 Székely négy allegorikus ábrázolást fest a belső térbe. Ezek: a bejárattal szemben 1848 allegóriája, a bejárat fölött A kiegyezés allegóriája (70. kép), a bejárattól balra a Mértékletesség, jobbra az Erő allegorikus képei 227 . A falfestmények sorsa a későbbiekben baljóslatúan alakult, mivel a rossz szellőzés miatt penészedni kezdtek, így egy idő után mozaikba kellett áttenni őket. 228 Székely az Operaház múzsáihoz hasonlóan érett reneszánsz stílusban készítette el az allegóriákat. A kivitelezésben, a hiteles előadásmód megtalálásában bizonyára segített Deák Ferenc iránt érzett tisztelete és megbecsülése, amelyről két évvel a művek elkészülése után így ír: „Mérséklete középutat tartott üres remények és komor kétségbeesés között, okossága a népre, a fiatalságra hatott, ereje az abszolutizmus és a nép egymásbaütközését akadályozta. Az igaz70. Székely Bertalan: A kiegyezés allegóriája. Mozaik a Deákmauzóleumban. / Allegorie des Ausgleichs. sághozjutás reményében a nemzetiségek kezet fogtak... ebben Deáknak része van." 22g A politikai allegória nem előzmény nélküli a magyar falkép festészetben, hiszen a Nemzeti Múzeum mennyezetén már 1868-ban, egy évvel a kiegyezés megkötése után megjelenik egy nemzeti-filozofikus program részeként. Székely allegóriái a Nemzeti Múzeumhoz hasonlóan, az érett reneszánsz formakincséből táplálkozva, méltóságteljes ünnepélyességükkel, kiegyensúlyozott kompozícióikkal az európai akadémizmus élvonalához csatlakoznak. Magyarországon a kiegyezés után lényegesen megváltozott a politikai helyzet, és a nemzeti sorskérdéseket az egyetemes moralitás kontextusában felvető történeti festészet lassan aktualitását veszti. így Székely, mint e műfaj szinte egyetlen művelője, fokozatosan háttérbe szorul. A történelmi festészet az állami reprezentáció eszközévé válik, s Székelynek 1870-től már harcolnia kell történelmi képeinek múzeumba jutásáért. A falképfestészet területén ugyanez a folyamat megy végbe. A Vigadó és a Nemzeti Múzeum egyetemes és nemzeti szemléletmódot összekapcsoló falképei után a középületek falképeinek többsége már az állami propaganda céljait szolgálja (Magyar Tudományos Akadémia, Parlament). Az egyházi festészet viszont a magyar szentek és a magyar szent királyok életének ábrázolá-
