Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)
BAKÓ Zsuzsanna: ADATOK A SZÉKELY BERTALAN ÉLETMŰ KUTATÁSÁHOZ
60. Th. Chassériau: Eszter toilettje. I Die Toilette der Esther. mi vezette őt a keleti témához a festmény keletkezése idején, 1871-ben. A válasz a japán és az európai kultúra között ez idő tájt kialakuló kapcsolatrendszerben keresendő. A japán kultúra iránti érdeklődés Európaszerte megnőtt már az 1860-as évektől kezdve, s elterjedését nagyban segítette az 1862-es londoni, az 1867-es párizsi és az 1873-as bécsi világkiállítás japán pavilonja. lh/ Ez idő tájt kerültek be európai múzeumokba és könyvtárakba olyan könyvek, amelyek japán fametszeteket tartalmaztak. Ezek közül a legismertebb Hokuszai Manga című könyve, amelynek tíz kötete megtalálható a Képzőművészeti Főiskola könyvtárában is. Székely Bertalan vázlatkönyveiben több olyan rajz található, amely azonos a Manga-könyvben lévőkkel, de mivel a rajzok nem datáltak, nem tudjuk, hogy láthatta-e azokat még 1871 előtt 1 . Az mindenesetre bizonyos, hogy a könyv sok művészre hatott, pl. Edgar Degas-ra, s az is ismert, hogy a Manga-könyvből származó fésülködő nőalakról készült rajz megjelent európai kiadványokban. 169 Székely tehát bővíthette japán ismereteit, de nemcsak a fent említett forrásokból, hanem egy kiállítás révén is. A Pester Lloyd 1871. június 29-1 száma arról számol be, hogy Székely Bertalan Japán nő című képe látható az Akadémia épületében. A részletes leírásból kiderül, hogy az ott kiállított kép csaknem mindenben megegyezik a jelenlegi kiállításon szereplővel, és az azonosítás éppen a festményen ábrázolt japán tárgyak alapján végezhető el. 170 A cikkből világosan kiderül, hogy a Xantus-gyűjtemény tárgyairól van szó, amelyek 1871 tavaszán ki voltak állítva a Nemzeti Múzeum Természeti Tárának egyik termében, s amelyekel Xantus János az 1869-ben Japánba indított expedíció tagjaként gyűjtött. 1 ' 1 A 663 mű katalógusa számos olyan művet tartalmaz, amely - ha pontosan nem is azonosítható a képen lévőkkel - kétségtelenül hasonlít azokhoz. 17 ' A háttérben lévő paraván, úgy tűnik, nem hiteles tárgy, mivel a nőalak és a paraván között valószínűleg áttetsző kelme függ, s ilyen kelmét a japán szobákban nem használnak, s ugyanez a helyzet a nőalak mellett található növény esetében is, amely ismeretes ugyan Japánban, de az az elhelyezés, amely a képen látszik nem vall a japán szokásokra. 17. Mindezeken túl a nőalak testfelépítése és arca szintén nem japán nőre utal. Ezek a tények azt a felvetést támasztják alá, hogy Székely, bár tanulmányozott japán tárgyakat, a kép teljes motívumkészletét nem rendeltetésszerűen, nem a japán szokások ismeretében alkalmazta, hanem különböző helyekről vette át, hasonlóan más nyugat-európai művészekhez (Hans Makart: Die Japanerin; Claude Monet: La Japonaise). Mivel a kép végső kialakításában a hiteles japán szokásokhoz való alkalmazkodás nem játszott szerepet, elképzelhető, hogy a motívum választásban egy bibliai téma voll segítségére. T. Chassériau Lszler toilettje című képén (60. kép) a haját fésülő nő mozdulata szolgálhatott motivációs ötletként, annál is inkább, mivel Székelynek a japán nőket ábrázoló vázlatkönyveiben lévő rajzai között nem találkozunk ezzel a motívummal. Ezek többségükben a már említett Hokuszai Manga című könyv képei és rajzai nyomán készült alak- és színtanulmányok 1 ' 4 (59. kép). Székelyt 1871 után is foglalkoztatta a téma, vázlatkönyveiben több rajz és tanulmány is található 61. Székely Bertalan: Tanulmány a Japán nőhöz. / Studie zur Japanerin.
