Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)
BAKÓ Zsuzsanna: ADATOK A SZÉKELY BERTALAN ÉLETMŰ KUTATÁSÁHOZ
54. Székely Bertalan: Nepomuki Szent János mennybemenetele, 1864. / Die Himmelfahrt des hl. Johannes von Nepomuk, 1864.. fesszorral, akinek szintén volt mesteriskolája. Ö a bibliából adott nekünk feladatokat. Az első feladat, amelyet én kaptam: Isten anyjának mennybemenetele a 12 apostol jelenlétében. El lehet képzelni, milyen zavarban voltunk. Hogy csak félig-meddig is tudjunk valamit csinálni, miután semmi útmutatást nem kaptunk, puskáztunk, vagyis megnézegettük Ailloli illusztrált bibliáját, itt-ott néhány régi festő művét és reminisztenciákat, utánzatokat fabrikáltunk." 11 ' Az oktatás imént vázolt fogyatékosságai is okozhatták, hogy a magyar festők egy része nem tanulta meg a szakma alapjait. Az is tény azonban, hogy a hagyományok a megrendelő-munkáltató viszonyt is jellemezték, így a munkák jelentős részét még a század közepén is külföldi, főként osztrák, német és olasz mesterekkel végeztették. Közöttük, a Székely által tanárként kritizált Leopold Kupelwieser volt a legfoglalkoztatottabb (józsefvárosi plébániatemplom, kalocsai zárdatemplom, pécsi székesegyház, vasvári katolikus templom), de dolgozott Carl Blaas és a fent említett Dobyaschofsky is magyar megrendelőnek (völcseji plébániatemplom). Az 1850-es évektől kezdve azért fokozatosan egyre több magyar művész is kapott megrendelést, mint pl. Molnár József az Ürményi családtól a váli templom, Kovács Mihály Sajószentpéter, Mezőkövesd, Eger templomai számára, Than Mór Óbecsére, Jakobey Károly Miskolcra. Mivel a megrendelő nagyobbrészt a katolikus egyház volt, a magyar művészek közül a protestánsokat is foglalkoztatták. A protestáns egyházak közül az evangélikus templomi dekoráció céljára felhasználta az oltárképet a Luther és Zwingli által képviselt „befogadás esztétika" következményeként, amelynek értelmében a kép neutrális dolog, mivel a befogadó dönti el, hogy mit jelent számára. 138 A születendő ábrázolások azonban témáikat kizárólag a krisztológia köréből vették. A protestáns Székely szakrális megbízásainak java részét a katolikus egyháztól kapta. Az életművével mélyrehatóbban foglalkozó szerzők közül egyedül Maksay László taglalja Székely katolikus kapcsolatait. I3Q Ezek többsége családi kötelékekre vezethető vissza, hiszen tudjuk, hogy édesanyja és felesége is katolikus volt, s a család jó barátjaként tartották számon Kovács Miklós gyulafehérvári katolikus püspököt. Katolikus kezelésben volt az az iskola is, ahol Székely rajzolni tanult. A liturgikus ismereteket - amint korábban idézett feljegyzéseiből megtudhattuk - többek között éppen bécsi tanáraitól, Kupelwiesertől és Dobyaschofskytól szerezte meg. Ismerve Székely mélységes szakmai tisztességét s az adott témával való lelki azonosulásának képességét, bátran állíthatjuk, hogy felekezeti hovatartozása nem akadályozta meg a vallási és művészi szempontból egyaránt hiteles mű megalkotásában. A legkorábbi egyházi megbízást 1858-ban kapta a törökkanizsai (Novi Kneze vac, Jugoszlávia) római katolikus templom számára egy sárkányölő Szent György-oltárkép megfestésére. A források ugyan csak a megbízás teljesítéséről írnak, sem a témát, sem a megrendelőt nem említik, de ismerjük a kép vázlatát, az ifjúkori naplóból, valamint 1858-ból származó vázlatfüzetének két tusrajzát, felirata „St. György és a sárkány" 140 (53. kép). A festményt állítólag Szerviczky György földesúr rendelte meg a templom számára, de az írásos források Berres ulánus őrnagy közvetítő szerepét megemlítve Schulpe Ágost őrnagyot jelölik megrendelőként. 141 Mivel a tényleges oltárképről jelenleg csak szóbeli és írásos adatokkal rendelkezünk, a festményről csupán a vázlatrajz alapján szerezhetünk benyomást, amely energikus, lendületes kompozíciót sejtet. Az azonban bizonyos, hogy az összeg, amelyet az oltárképért kapott, elegendő volt arra, hogy árából Drezdába utazhasson, művészi tanulmányainak elmélyítése céljából. 142 1864-ben kapja a következő oltárképmegbízást, amelyről a Fővárosi Lapok rövid tudósításban számol be: „Székely Bertalan jeles festészünket a módon német ajkú protestáns község egy oltárkép készítésével bízta meg új temploma számára". 14 ' A kép 1865-ben szerepelt az Országos Képzőművészeti Társulat kiállításán is, amint erről több korabeli lap is tudósít. 144 Az oltárképről nincs reprodukció, viszont ismeretes egy akvarell változata és vázlata, jézus a vízen jár címmel (kat. sz.: 47. és 48.). A kép kompozíciója, erőteljes ritmusa, monumentalitása a nazarénus hagyományok szellemiségét idézi, azonban a Fürich. Overbeck által képviselt szárazabb színekben hidegebb felfogástól el-
