Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)

BAKÓ Zsuzsanna: ADATOK A SZÉKELY BERTALAN ÉLETMŰ KUTATÁSÁHOZ

tet tekinti át, amely nagyjából az 1858-1870 közötti időszakot öleli fel. A kutatás pillanatnyi stádiumában az ismert képek száma mindössze hét, és kizárólag megrendelésre készültek. Egy-egy oltárkép-megbízás lehetőséget adott az ifjú művésznek tehetsége megmutatására, segítette egzisztenciális problémái megoldásában és hozzájuttatta ahhoz, hogy művészeti ismereteit egy-egy tanulmányúttal elmélyíthesse. Az oltárképfestészet a 19. századi művészet egyik legvirágzóbb ágazata volt. Az oltárképek száma főként az 1860-as évektől kezdődően igen magas, és részben ezért, részben mélyebb okok miatt, kavalitásbeli problémák jelentkeztek. A komolyabb okok között találjuk az egyházművészet állandósult válságát, mivel a felvilágosodás eszmerendszere által a 18. század végén ütött sebek nem gyógyultak be, s a megrázkódtatásokat az egyházművészet a 19. század végéig nem heverte ki. A század elején zajló reformpolitikai mozgalmak nem kedveztek az egyházak ügyének, s belső reformok hiányában megállt a fejlődés. Mindenekelőtt a művészetek szempontjából igen fontos templomépítkezések álltak le illetve ritkultak meg. így a templom mint egységes, irányított koncepció alapján létrejött komplex műalkotás keletkezése egyre szórványosabb lett, elsősorban a század második felében. Az egyházművészeti alkotások jelentős hányada a megsérült vagy hiányzó régiek pótlására szorítkozik, különösen az 1850-es évektől kezdve meginduló műemlékvédelem szorgalmazására. Mindezek következtében a szakrális művészet a puszta dekoráció szerepét töltötte be, s e dekoráció legfőbb kelléke az oltárkép lett, amely azonban nem tudott megújulni. Az ehhez szükséges egységes stíluseszmény ugyanis hiányzott, nem keletkeztek új ábrázolástípusok, a képek a reneszánsz és a barokk formakincs hagyományait elevenítették fel. Találóan jellemzi a helyzetet Lyka Kártoly: „...az oltárkép ebben a korszakban nagy általánosságban nem annyira művészi vallomás, mint inkább templomi kellék. Többnyire egy feladat végrehajtása, mélyebb átérzés nélkül. (...) az a hő vallásos érzés, amely egykor létrehozta sok oltárképfestő szentképeit, alig lelhető oltárképeink szerzőinek messze túlnyomó részénél."

1 " A minőség hiányának egyik oka, hogy a stílus megválasztását jó esetben a megrendelőre, rosszabb esetben a művészre bízták, aki ha nem a klasszikus mestereket utánozta, akkor a forgalomba lévő bibliaillusztrációkhoz folyamodott mintáért. Ilyen volt a Mi-Atyánk biblia Joseph von Führich litografált rajzaival, vagy Julius Schnorr von Carosfeld képes bibliája.

136 A stílusbeli zűrzavar másik oka az akadémiai oktatás hiányosságaiban keresendő, mindenekelőtt a bécsi akadémia módszereiben, mivel művészeink zöme a század közepe táján itt kapta meg a művészeti alapképzést. Az oktatással kapcsolatos hiányosságokra éppen Székely Bertalan mutatott rá 1882-ből származó visszaemlékezéseiben: „Én tehát 1851-ben Dobyaschofsky professzorhoz mentem. Az első feladat, amelyet kaptunk, ez volt: Egy osztrák herceg vadászaton áll az erdőben és szembekerül egy szarvassal, amelynek agancsa közepén kereszt ragyog. A herceg elrejti fegy53. Székely Bertalan: Sárkányölő Szent György, 1858. / Sankt Georg, der Drachentöter, 1858. vérét, térdre borul és azontúl vallásos életet él. A magunkfajta fiatalember nem tudott alakot rajzolni., a korszerű viseletről fogalma nem volt: állatot, jó erdőt rajzolni mindig nehézséggel jár: aztán ráadásul a legendás misztikus tárgy! Elég az hozzá, nem tudtuk a dolgot megfogni, kínlódtunk és elvesztettük kedvünk. Azután Fünch [sic!] professzorhoz mentem. Annak az volt a híre, hogy a kompozíció professzora. Tartott is minden héten felolvasásokat. Fünch nézete az volt, hogy az egész művészet csak azért van, hogy a vallást dicsőítse. Ezen elv szerint rendezte be előadásait is. Egyházi szerzőkből, Kempisből, Szent Ágostonból, Noválisból olvasott fel hosszú idézeteket, de az alakok metszéséről, a gruppról és az árnyék- és világosságról s mindezek szabályairól az egész év alatt semmit sem hallottunk. Az úgynevezett Fürich-mestenskola az egész évben leginkább azzal foglalkozott, hogy Fürich freskóit sokszorosította, vagy néha még egy keresztrefeszítést vagy áldó Krisztust is festhetett. Miután a tanulás így nem ment, megpróbálkoztam Kuppelwieser [sic!] pro-