Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)

SZÉKELY BERTALAN: AZ ALAPELVEK KERESÉSÉRŐL ÁLTALÁBAN, A MENNYEZETRŐL

A legritkább eseteket kivéve az egyszínű háttér nem jó. A kéket nélkülöző ég gyenge, ezért az égnek kéket, felhőfényt, felhőközépárnyalatot és felhőárnyékot is tartalmaznia kell. A kék, a fény vagy az árnyék iránya nem szabad hogy párhuzamosan fusson a csoportvonulatokkal, inkább kereszteződjenek. Egész figuracsoportokra felhőárnyék [ne essen (?)]. Perspektivikus mércét kell felállítani, a távolságokat meghatározni. Meghatározni a legnagyobb és legkisebb figuraméretet (a mennyezet legnagyobb átmérője és a szemnek ettől való távolsága megadják a látószöget 60 fok a maximális látószög.) Egy adott léptékben keresztmetszetet készítünk, és ennek segítségével meghatározhatjuk a figurák távolságát egymástól, mint ahogy a szemhez viszonyított dőlésüket is. Felirat: Hasznos a kompozíció keresztmetszetét is elkészíteni, mert így a léptékekkel és az irányokkal tisztába jöhetünk. Vagyis, hogy a szemhez viszonyítva ne álljon az összes figura azonos módon, mint azt a fekete vonal mutatja, hanem úgy is beállíthatók, ahogy a vörös vonal mutatja. A vörös szín a háromszögű alakzat bal oldalán látható vastagabb vonalakra vonatkozik. (MTAK Kézirattár, Ms 5008/58. fol. 9v.) Felhőárnyék [és] felhőfény sivárságra vezet, ha egy-egy felhőfényt, felhőárnyékot és kéket veszünk, ez túl egyszerű. 2 árnyék, 2 fény, 2 kék még mindig nem vezet elég jó eredményre. Egy-egy ugyanabból a fajtából, egy tengely képzetét keltheti. A legjobb dispositiók 3 kék, 3 fehér, sok középámyalat és 1 vagy 2 árnyék tájékán vannak, [de] ezt a receptet is álcázni kell. Előszöris egyenetlen felület által, aztán pedig azzal, hogy mindegyikből kettőt eggyel összekötünk - azaz meneteket képezünk -, vagy ugyanabból még egy kis negyediket is hozzáteszünk.