Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)

SZÉKELY BERTALAN: AZ ALAPELVEK KERESÉSÉRŐL ÁLTALÁBAN, A MENNYEZETRŐL

A GRUPPOK DISPOSITIÓJA Mi volna hát a mennyezettel kapcsolatos vizsgálódás eredménye? Ritka eseteket kivéve (pl. Mária a középpontban ritmikusan és szimmetrikusan angyalokkal körülvéve.), a ritmikus-szimmetrikus dispositio rossz, mert az élet általában több esetlegességet mutat. Ezt úgy érjük el, ha egyes figurát, kettes, hármas csoportot, csoportvonulatokat (csoportokat, melyek az adott nézőpontból szemlélve vonulatokká állnak össze, vagyis térben egymástól távol helyezkednek el, ám a szemnek a képsíkhoz viszonyított helyzete által egymás közelébe kerülnek), párhuzamos csoportozatokat, elvágott figurákat és gruppokat variálunk. A vonulatok nem egyforma szélességű, hanem váltakozó kiterjedést nyernek azáltal, hogy a csoportvonulatokat a térben ornamentálisan rendezzük el, jóllehet nem mindig és mindenhol. A csoport elágazása. [Változatosságot érünk el] azáltal, hogy a kicsi, a közepes, a nagy és az egészen nagy váltakoznak, a gyermek, az ifjú és a férfi is váltakoznak, miként a szemhez közelebb vagy attól távolabb elhelyezkedők is (perspektivikusan). Hogy a közeli vagy nagy gruppok a képen ne öltsenek szabályos geometrikus alakot - a szabálytalanok szerencsésebbek, a legszerencsésebb pedig a szabálytalan háromszög -, ezt a dispositiót megfelelő eszközök közbeiktatásával álcázni kell.