Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)

BAKÓ Zsuzsanna: ADATOK A SZÉKELY BERTALAN ÉLETMŰ KUTATÁSÁHOZ

8. Wilhelm Lindenschmidt d. Ä.: Hermannschlacht. térben pedig annak következménye: holtak és pusztulás. E kettős térelosztással Székely az előzményeket és a következményeket is bemutatja, noha a csata és a pusztulás egy időben zajlanak. A térbeli különbséggel tehát időbeli különbséget hozott létre, vagyis a valóságban egyidejű eseményekkel a különidejűség látszatát kelti. A cselekmény a háttérből kibontakozva az előtérben fejeződik be, annak tragikus következményeként. Ezt a komponálási módot Palágyi Menyhért a térbeli elosztás szimbolizmusának nevezi.

4

" A 19. századi európai csataképek esetében is gyakori a tér kettős, olykor hármas tagolása, részben a jelenet áttekinthetősége, részben a mondanivaló drámai sűrítése érekében. Wilhelm Lindenschmidt Hermannschlacht című képén is megfigyelhetjük ezt a többsíkú térfelosztást: az előtérben halottak fekszenek, közvetlenül mögöttük a teret elválasztó motívumok nélkül folytatódik a csata, kihangsúlyozva annak jelentőségét a kompozíció szempontjából (8. kép). Wilhelm Kaulbach Salamisi ütközet című reprezentatív csataképe szintén a többsíkú térfelosztás elvére épül. Az előtérben már alig észrevehetően a vízbe esettek fuldokolnak, a középtérben és a háttérben viszont teljes erővel zajlik az ütközet, így itt is a harc a hangsúlyos elem'

0 (9. kép). E képekkel szemben Székely mohácsi csatajelenetén az előtér és 9. Wilhelm von Kaulbach: Salamisi ütközet. 1858. / Die Schiacht bei Salamis, 1858. a háttér közötti tájképi rész mintegy elválasztja a jeleneteket egymástól, s a két szféra között csak az ágyú kereke és a haloü törökök lába szolgál átkötő elemként. A kompozíció hangsúlyát Székely az előtérre teszi, kifejezve a haza védelméért hozott kollektív áldozat erkölcsi magasrendűségét, amelyet alátámaszt az is, hogy Tomori Pál érsek - az előtér jobb oldalán - együtt hal meg a csata névtelen török és magyar közkatonáival, hőseivel, (kat. Sz.: 39.) Erkölcsi példázatként maga a harc bemutatása is szolgálhat. Egri nők című képe egy ilyen heroikus küzdelmet állít elénk, a török ellen vívott harcaink egyik jelenetét. Az egri vár védelme egyike a magyar történelem gyakran ábrázolt csatáinak. Az 1850-es évektől kezdve sokszor megörökítették a szolnoki, a szigetvári, a nándorfehérvári, a budai várakért folytatott elkeseredett harcokat. Az egri vár elleni csata Kiss Bálint Eger ostroma című litográfiáján tűnik fel, amelyet a művész hasonló címet viselő, elveszett olajképéről készített, és az ostrom egyik harci jelenetét ábrázolja.

51 10. Székely Bertalan: Egri nők, 1856. / Frauen von Eger, 1856. Az egri nők hősiességét bemutató egykorú forrás nem maradt fenn. A nőtípus, a törökkel szembeszálló hős aszszony alakja először Kisfaludy Károly A magyar amazon című metszetén jelenik meg, amely az Aurora zsebkönyv 1825-ös számának egyik illusztrációja.

52 Székely mindig rendkívüli gondossággal választotta ki a képmotívumot, s ebben mondanivalójának minél hatékonyabb kifejezése vezette. Ő maga így magyarázza képének motívumválasztását: „Hihetően fognak némelyek szólani azért - miért nem festem Dobót is a védők közé - okom ez: hogy őtet soha sem lehetett volna festésbe hősnek feltüntetni - ha az ember olvassa, hogy az ostromlók 300.000-en - és a várbeliek 2000-en voltak, akkor a kis csoport hősies - Dobó is de ezen numerikus ellentétet festeni nem lehet - ő férfi-férfi ellen festhető - s ő a vár által védve nem nézett volna hősnek ki, nem adta volna ki azon jó irányt mint a nők..."'

1 Ha a túlerővel támadó törökkel szemben a „gyengébb nem" képviselői, a nők állnak a képen, úgy az erkölcsi győzelem még a ténylegesnél is na-