Nagy Ildikó szerk.: Székely Bertalan kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1999/2)
BAKÓ Zsuzsanna: ADATOK A SZÉKELY BERTALAN ÉLETMŰ KUTATÁSÁHOZ
4. Alfred Rethel: Gusztáv Adolf holttestének megtalálása, 1835-38. / Auffindung der Leiche von Gustav Adolf, 1835-38. tenek. Ez az egységes, melankolikus, lírai érzelmi hálás tömöríti a végső mondanivalót: a halál fölött érzett fájdalmat, amely - Székely esztétikai felfogásában érthető és érzelmileg felfogható akkor is, ha nem tudjuk, hogy a király II. Lajos, és hogy itt a magyar nép, nemzet további sorsáról van szó. A tartalom és a forma tökéletes egysége önmagában - minden magyarázó gesztus és mesterkélt drámaiság nélkül is - szimbólumteremtő erőt hordoz. Székely művészetének érzelmekre koncentráló, lírai pátosza az egyik lényeges vonás, amivel különbözik más történelmi festőinktől. Ugyanakkor képeinek emelkedett hangneme művészetét a kortárs európai történelmi festészet bizonyos irányzataihoz kapcsolja, ami nem jelenti azt, hogy ezek utánzója lett volna. Témáinak kiválasztásában a historizmus, komponálási módszerében az akadémikus szabályok, hangulatában, festői eszközhasználatában a romantika vezette. Alkotómódszere talán a düsseldorfi iskola nagy német mestereihez, K. F. Lessmghez és A. Rethelhez áll a legközelebb. A Székely-irodalom visszatérő fordulata a művész Rethel iránti tisztelete. Személyesen ugyan nem ismerte őt, s munkáit csak 1864-ben látta először, de művészetével metszetek révén már 1855-ben találkozott. 34 Székely II. Lajos tetemének feltalálása című művét (kat. sz.: 27.) először Petrovics Elek hozta kapcsolatba Rethel képeivel, különösen a Gustav Adolf holttestének megtalálása és Barbarossa Frigyes tetemének a Kalykados vízéből való kihalászása című kompozícióit említi mint esetleges előképeket 13 (4. kép). Petrovics is - mint később Dobai János - elsősorban Székely és Rethel szellemi rokonságát hangsúlyozza. Ezekhez a megállapításokhoz a jelenlegi kutatás sem tud sokkal többet hozzátenni, mint hogy Székely külföldi kortársaitól legfeljebb csak elemeket, mozaikokat vett át, amelyeket integrált saját stílusába. 3 " íí. Lajos tetemének feltalálása című képe csak ilyen értelemben hozható összefüggésbe L. Gallait-nak Egmont és Horn grófok előtti utolsó tiszteletadás című, 1851-ben készített képével, különösen annak melegebb színhasználata és a fény kiemelő szerepének alkalmazása miatt, amely mozzanatok egyéb5. Louis Gallait: Egmont és Horn grófok előtti utolsó tisztelel, 1851. / Den Grafen Egmont und Horn wird die letzte Ehre erwiesen, 1851. ként a belga festő műveit megkülönböztetik az imént említett németekéitőE 7 (5. kép). Székely müncheni alkotóperiódusának másik fontos műve a Dobozi Mihály és hitvese. Nem véletlenül választotta ezt az erkölcsi példázatot műve témájául. Dobozi Mihály és feleségének története már a 19. század elején népszerű volt, mert a néző számára érthetőbb és érzelmileg megközelíthetőbb. Dobozi hősi halálának jelenetét először Kisfaludy Károly tette népszerűvé, testvére Kisfaludy Sándor hasonló című költeményéhez készített rajzával, melyet azután Blaschke János metszett rézbe az Aurora című zsebkönyv számára. Az illusztráció a menekülő ifjú párt ábrázolja a háttérben előtűnő néhány törökkel."" Az Aurora zsebkönyvek népszerűsége miatt azután Dobozi és hitvese menekülésének változata lett népszerű, és később Laccataris Demeter, majd Madarász Viktor is megfestette. w 1868-ban Madarász vérbeli, izgalmas képet fest az üldözésről, képének formátuma és színvilága is a helyzet drámaiságát érzékeltetik. A Dobozi-történet Lötz Károly 1850-es években keletkezett vázlatán is megjelenik, megkísérelve az idősíkok különbségének térbeli ábrázolását 6. Lötz Károly: Dobozi (vázlat). / Dobozi (Skizze).
