Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - SZINYEI MERSE Anna: Rippl-Rónai Franciaországban és kapcsolata a Nabis csoporttal

voltjelen. 1896-ban hosszabb időt töltött Magyarországon. Sorsdöntő találkozása az Andrássy családdal erősen hozzájárult ahhoz, hogy az eddiginél kisebb energiája maradjon a párizsi művészeti eseményeken való részvételre: portrémegrendelései után megbízást kapott egy teljes ebédlő berendezésére és díszítésére. Ez az összművészeti feladat volt betetőzése iparművészeti törekvéseinek és egyben előkészítője végleges hazatérésének. 1897 elején Nantes-ban állított ki, utána Brüsszelben, de itt csak a Vollard-féle nyomata szerepelt.

84 Viszont gőzerővel készült az igazi megmérettetésre: „Bingnél mintegy 50-60 művet állítok ki az újabb termékekből, vagy 20 magyar tájkép - éjjel -, hímzések, nagy, életnagyságú portrék, olaj és pasztell, aquarellek és végül néhány majolikaszerű email dekorációk. Elképzelheti, hogy mindent elkövetek, csak hogy tisztességes kiállítást rendezhessek" - írta Lyka Károlynak. Szüleinek pedig így dicsekedett: „kiállításom tegnap nyílt meg - óriási közönség látogatta, a legszebb és legokosabb része a párizsi világnak. (...) A »Figaro«, a »Temps« és más újságok gyönyörűen emlékeznek meg (...) 128 mű van 4 gyönyörű teremben összegyűjtve. 3000 meghívó lett kibocsájtva (...) Öreg mama arcképe folyamatos elismerésben részesül".

85 Az egyszerű kis katalógus sommás képcímei alapján nemigen lehet azonosítani a konkrét műveket, de az biztos, hogy az Öreganyám mellett ott voltak az utána sorban készült karakter-portrék idős hölgyekről. Arcképein ekkoriban változatos húrokat pengetett: egyszer denis-i tisztaságú, kissé melankolikus, gondolataiba mélyült fiatal nőt festett (22. kép) - talán nem véletlenül választva ruhája színéül a lilát, hiszen Emlékezéseiben is ezt írta Denis-ről: „jellemző színe a lila, melyet talán Denis színnek is nevezhetnénk". Máskor hasonlóan dekoratív tapétás háttér előtt szolid dámát (23. kép),

86 vagy rafinált szépségű, nagyvilági hölgyet (kat. 21. Maurice Denis (1870-1943): Misztikus allegória (A tea), 1892. Magángyűjteményben I Mystical allegory (The Tea), 1892. Private collection 22. Rippl-Rónai József: Lilaruhás nő, 1895. Lappang /Woman in a lilac dress, 1895. Whereabouts unknown sz.: 32.) fest. Vuillard-hoz is kapcsolódik néhány művével, főként a Stoppolják a lepedőt vibráló dekorativitásával (24., 25. kép). Annál sajátosabb, hogy nem szerepelt a Vollard-nál áprilisban rendezett ún. Tizek kiállításán, melyen az összes Nabis képviseltette magát, kivéve Maillolt és Rippl-Rónait. A magyar festő bizonyára egyéni tárlatára gyűjtögette a kiállítási anyagot, erre utal az is, hogy abban az évben egyáltalán nem küldött be a Mars-mezei Szalonra művet. Az Andrássy-ebédlő miatt nem is volt ideje festeni. A LArt Nouveau-ban vele egy időben kiállító híres New York-i üvegművész, Louis Tiffany különös üvegkísérletei érdekesen egészíthették ki Rippl-Rónai önmagában is sokféle anyagát. A kritika megdicséri tehetségét, témái változatosságát, kiemeli néhány portréját - főként Vuillard-ét - és egészen egyéni felfogású tájképeit. Amellett, hogy megnevezik azokat a forrásokat, amelyek megtermékenyítették művészetét - Whistler, Denis, Carrière, Manet, valamint Vuillard neve merül fel mindnyájan elismerik Rippl erős karakterét, magas szintű művészi elhivatottságát és mesterségbeli tudását. A Gil Blas szerint „a festő egyesítette a modern művészet valamennyi ügyességét és az ideálról való egyéni érzésével átlényegítette, amely ideál egyike a legmagasabbra törekvőknek." A Le Temps kritikusa egyenesen „egyik legegyénibb művészünk"-nek nevezi. A Ripplhez legközelebb álló cikkíró, Thadée Natanson viszont - elismerve kiváló adottságait, eleganciáját - sokallja a kísérleteket és több olyan nagy hatású alkotást várna tőle, mint