Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - SZINYEI MERSE Anna: Rippl-Rónai Franciaországban és kapcsolata a Nabis csoporttal

amilyen a most is tökéletesnek tartott Öreganyám.

9,1 Bár a festő meglehetősen önfejűén járta a maga útját, ez a bírálat valószínűleg érzékenyen érintette. Erre is gondolhatott, amikor kaposvári vakációján hamarosan nagyszabású kettős portrén örökítette meg 40 éves házassági évfordulóját ünneplő szüleit, betetőzve kontúros-színredukciós korszakát (kat. sz.: 41.). De most sem tudott ellenállni a kísérletezés szellemének: egy nagyon érdekes, kék tónusokban tartott olajképen tőle szokatlan vehemens ecsetjárással simogatta körbe szerettei kedves figuráit. Ekkor már sok minden itthon marasztalja: az Andrássy-ebédlő munkálatait ellenőrzi Budapesten és Pécsett. Részt vesz a Nemzeti Szalon rendkívüli kiállításán, mely lényegében az első magyar „visszautasítottak szalonja" - és ha Párizsban nem is jutott ilyen megbízáshoz, most örömmel készíti a plakátot és meghívót, katalógustervet. A berlini Gurlitt szalonbeli 1898. márciusi kiállításához is remek meghívót tervez. Előtte siet Wiesbadenbe díszüvegeinek kivitelezésére, majd Neuillybe, hogy nagyobb falkárpitjait is befejezhesse. Majd újra Wiesbadenben találjuk az Andrássyak Tiffany-üvegből készülő mennyezete miatt, és onnan is szervezi műtárgyainak beküldését a budapesti Iparművészeti Múzeum első nemzetközi kiállítására. így nem csoda, hogy a Nabis Vollard-nál rendezett tárlatáról hiányzik. Arra azonban gondja van, hogy az Andrássyak részére frissen elkészült pompás falikárpitját (kat. sz.: 223.) és üvegtárgyait a Mars-mezőn bemutassa.

88 Majd hazautazik és Szinyei Merse Pál vendégeként Jernyén piheni ki fáradalmait. Novemberben Pesten Szinyei műtermében kitűnő karakterképet fest Konti József népszínházi karmesterről,

89 mely mintegy folytatója az előző évi remek Víi/V/ard-portrénak. Az 1898-99-i műcsarnoki téli tárlaton végre az eddiginél nagyobb figyelemre méltatják művészetét és a Madame Compagnon című képe (kat. sz.: 33.) állami vásárlásként múzeumi tulajdonba kerül. 1899-ben folytatódik kétlaki élete Franciaország és Magyarország között. Maurice Denis meghívja, hogy vegyen részt a Durand-Ruelnél Odilon Redon tiszteletére rendezendő kiállításukon, melyen a Nabis-csoporton kívül a pont-aveniek, a belga neoimpresszionisták és néhány velük szimpatizáló független művész állított ki. Maga Redon is tíz művel volt jelen, mint a kiállítók legtöbbje. Rippl-Rónai zömmel régebbi munkáit küldte be, hiszen el volt foglalva iparművészeti megbízatásával.

90 Most, amikor a Nabis tagok még az eddigieknél is szerteágazóbb stílusú műveket alkottak és felbomlóban volt társaságuk, Rippltől is újabb dolgokat vártak volna, ez olvasható ki a kritikusok érdektelenségéből.

91 Textilművészetének elismerése valamelyest kárpótolja: a Société Nationale des Beaux Arts május 28-i közgyűlésén a Szalonon kiállított műve alapján belső tagnak (sociétair) választja, Maillollal és Ransonnal együtt.

92 A kitüntetés azonban túl későn jött és főként nem hozott magával anyagi biztonságot: Rippl évek óta alig tudott valamit eladni. Be kellett látnia, hogy Párizsban minden igyekezete ellenére kuriózum maradt: az óriási művészeti „túltermelés" főként az idegeneket vetette ki. Egyelőre azonban hazájában sem érezhette még magát igazán otthon. Hiába küldött folytonosan haza műveket a kiállításokra, hi23. Rippl-Rónai József: Női portré kínai tapétával. Ismeretlen helyen I Female portrait with Chinese wall-paper. Whereabouts unknown ába próbálkozott magyarországi tájakkal, arcképekkel, a kritika értetlenül állt szemben „túl franciás" művészetével. A nyitottabb szemű műgyűjtők azonban kezdték vásárolni, így a festő már csak alkalomra várt a hazatelepedéséhez. Bizonytalanságérzéséhez művészi válsága is hozzájárult: színredukciós és szintetista módszerének minden lehetőségét kipróbálta már. Maga is érezte megújulásának szükségességét. A legjobbkor jött számára Maillol meghívása: 1899 utolsó hónapjait barátja szülőföldjén, a Spanyolországgal határos Banyuls-sur-Mer-ben töltötte. A hegyek és a tenger folyton változó színviszonylatai palettájának kivilágosodásához, a harmadik dimenzió újbóli meghódításához segítették. Itt is élt még időnként a stilizálás módszerével, vagya puritán leegyszerűsítéssel, ilyenkor valamelyest a pont-aveniek, Sérusier, Slewinski, sőt némelyik nabi vonalához közelített.

93 Maillol is festette számos alkalommal pályája során szülőföldjét, ha nem is épp akkor, amikor Ripplék ott voltak. Talán nem véletlen, ha magyar barátjának sok-sok banyulsi tájképe közül éppen azok tűnnek leginkább kiérleltnek, amelyekben a Mailloléhoz hasonlóan lényegre törő módon sikerült megragadnia a táj karakterét (kat. sz.: 50.). Maillol családtagjairól festett képei sajnos lappanganak, barátja nagyszabású portréja (kat. sz.: 56.) viszont beszédesen mutatja azt a gyors fejlődést, melyet e néhány hónap intenzív munkájával elérhetett. Rippl az év végére tért vissza Lazarine-nel Neuillybe és megújult erővel vetette bele magát a párizsi művésztársaságba. 1900. február 20-án írta öccsének: „az utóbbi időkben néhány művész barátomnál tettem láto-