Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - SZINYEI MERSE Anna: Rippl-Rónai Franciaországban és kapcsolata a Nabis csoporttal

10. Rippl-Rónai József: Park éjszaka, 1892 körül. Párizs, Musée d'Orsay / Park at night, around 1892. Paris, Musée d'Orsay latéban és technikájában Rippl e képéhez egy brüsszeli pasztellje (11. kép).

42 Véletlen hasonlóságról lehet inkább szó, hiszen nincs tudomásunk arról, hogy bármelyikük kiállított volna a másik városában ilyen művet az 1890-es évek első felében. A nocturne azonban valódi századvégi kerettéma volt. Whistler például nagyon kedvelte a zöldeskék esti hangulatokat, figurális képeken is, és gyakran festett nocturne tájakat. Már 1888-tól előfordultak ilyen témájú művei a párizsi kiállításokon: az 1892-i Mars-mezei Szalonban egyenesen öt nocturne-je szerepelt. O is apró sárga fényeket helyezett a kékes vagy zöldes sötét környezetbe, már az 1870-es évek közepe óta. Pasztelltechnikája azonban sokkal vonalasabb, grafikusabb jellegű.

43 Carrière csupán kedvtelésből, saját magának festett tájakat az 1890-es évek közepétől. Köztük nocturne-ök is előfordultak, mint például a századfordulóra datált Place Clichy éjjel.

44 ugyanekkor 11. William Degouve de Nuncques: Éjszaka (Effet de nuit), 1896. Brüsszel, Musée d'lxelles / Night (Effet de nuit), 1896. Brussels, Musée d'lxelles már a Párizsba utazó lengyel festőknek is kedvelt témájuk volt, köztük Jozef Pankiewiczé vagy Wladyslaw Podkowinskié.

45 Mindent összevéve Rippl-Rónai nocturne-je egyike a téma legsikerültebb, aránylag korai megoldásainak. Bár a magyar festő önálló bemutatkozása sikeres volt, a Szalonban csupán két év múlva, az Öreganyám szokatlan puritánságával sikerül majd újra magára vonnia a figyelmet. Sokat jelentett azonban számára, hogy kiállításán vevőkre is talált. Bonaparte Matild hercegnőn kívül a híres színész, Coquelin Cadet vásárolt tőle, aki komoly múgyűjteménye révén már korábban baráti kapcsolatba került a formálódó Nabis csoport néhány tagjával, legelőször is Vuillard-ral, majd Denis-vel és Bonnard-ral. A színész később is többször vásárolt Rippl-Rónaitól, aki kedvesen emlékezik meg róla. Nincs kizárva, hogy éppen ő volt az egyik közvetítő a Nabis és a magyar festő között, de nem tudni, mikor. 1893 októberében már Rippl-Rónait is meghívják Le Bare de Boutteville galériájába, rendszeres csoportkiállításaik színhelyére, ahol nem véletlenül állítja ki éppen az Agyban fekvő nőt, rokon felfogásuk jelzéseképpen. 1892ben, egyéni kiállítása évében Burne-Jones-tárlat nyílt Párizsban, valamint a rózsakeresztesek első szalonja: a szimbolistáknak mindkettő fontos esemény. Rippl-Rónai puritánabb egyénisége azonban nem tűrte a misztikus, vagy erősen áttételes gondolkodást: eszmevilágában és stílusában is távol állott tőlük.

46 Annál érdekesebb lehetett számára Van Gogh retrospektív kiállítása, tisztelője, Emile Bernard rendezésében. Rippl-Rónai leginkább a takácsokat, fonó parasztasszonyt vagy krumplievőket ábrázoló, komor színezésű, darabos formavilágú korai Van Gogh-képeket-rajzokat raktározhatta el igazán memóriájában. Legalábbis erre engednek következtetni olyan színredukciós kompozíciói, mint a Mészárszék Neuillyben (13. kép), vagy a Hímző nők este (12. kép).

47 Előbbi szokatlannak tűnő témája nem is volt annyira ritka a századvégen: Whistlernek is fennmaradt egy apró mészárszék-akvarellje 1888-89-ből; a belga Henri Evenepoel pedig nemcsak Rippl-Rónai hatását sejtető profil pasztell fejeket, vagy nyújtott álló formátumú, fekete ruhás nőket ábrázoló képeket festett Párizsban, hanem olyan piaci vagy bolti jeleneteket is, mint például egy szárnyasárus.

48 Ezen a festményen is felakasztva sorjáznak az étkezésre szánt állatok a háttérben. Rippl robusztus témamegközelítése a belgánál megszelídült. Hajnali toilette (lásd Keserű 6. sz.) és a Fiatal párizsi munkásnő megint másképp él a színredukció módszerével, igazolva az Emlékezéseiben leírtakat: „A fekete és szürke szín akkor nagyon érdekelt, s izgatott a kérdés, hogy mit és hogyan lehet velük művészileg megoldani".

49 A datálási problémák ellenére megállapítható, hogy a művész ebben a szűk évtizedben újra és újra visszatért az igazi önfegyelmet megkívánó sötét színezethez, melyen belül sokszor szerepet kaptak a tompa kékes, lilás és vöröses árnyalatok, melyek a festő kifinomult színérzékéről árulkodtak. Előzőleg a grafikusabb jellegű, hangsúlyosabban kontúrozott megoldásokkal is kísérletezett, mint ezt barátja, Knowles arcképe (kat. sz.: 11.), vagy a lappangó Kocsma butéliákkal (14. kép)

50 mutatja. Ha összevetjük a pályakezdő Edvard Munch 1890-ben, Párizsban