Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)
TANULMÁNYOK / ESSAYS - SZINYEI MERSE Anna: Rippl-Rónai Franciaországban és kapcsolata a Nabis csoporttal
5. Pierre Puvis de Chavannes: Cantacuzène asszony portréja / Portrait of Madame Cantacuzène, 1883. Lyon, Musée de Beaux ArLs csolataikat Redonnai. Ez a par excellence szimbolista festő 1889-ig csak fekete-fehér litográfiákat készített, első gyermekét gyászolva. Ezért nevezték el a „feketék festőjé"-nek. Épp ez idő tájt kezdett finoman színesedni palettája, majd Gauguin tahiti képeinek hatására pazar koloritú pasztelleket festett. Albert Besnard is DurandRuelnél mutatta be rafinált pasztelljeit, melyek némelyike Rippl-Rónainak is jó iskolája lehetett. Ot már Munkácsytól ismerte, állítólag ő hívta fel a figyelmét 1889ben Whistlerre - bár utóbbi ismerete akár korábban is elképzelhető, hiszen 1888-ban egyéni tárlata volt Durand-Ruelnél, sőt 1887-ben Georges Petit is mutatott be tőle képeket. És persze Knowles szintén rajongott érte. Áprilisban japán nyomatok kiállítása nyílt az Ecole des Beaux-Arts-ban, a világkiállításnak is volt japán szekciója 1889-ben és 1900-ban is. A Bon Marché és a Printemps nagyáruházakban pedig folyamatosan lehetett kapni már 1888-tól japán nyomatokat és tárgyakat. A fiatal festők is gyűjtötték ezeket, lakásukat szívesen dekorálták akár legyezőkkel, olcsó papírmunkákkal is. Paul Ransonnak megvolt a Bing által 1888-91 között kiadott „Le Japon artistique" című havi kiadvány összes száma. Már az impresszionisták és a korai Whistler is divatba hozta a japanizmust, igazi virágkorát azonban a század utolsó évtizedeiben élte. Az eddig felsorolt művészek szinte mindegyikének volt japános korszaka, legerőteljesebben azonban a Nabis-csoport tagjait jellemezte. 26 Ez az intenzív jelenlét természetesen Ripplt is megérintette. Május l-jén megnyílt a Mars-mezei Szalon, benne Whistler nocturne-jeivel és főleg Aristide Maillol Jeanne Faraiul ábrázoló meglehetősen hagyományos festményével. Lehet, hogy ekkor már ismerte őt Rippl-Rónai, hiszen ez idő tájt vitte el hozzá Knowles, akivel Maillol együtt járt az Ecole des Beaux-Arts-ra. 27 Ekkor lettek életre szóló barátok. 1889-ben Georges-Daniel de Monfreid, Maillol és Gauguin közös barátja beszélte rá Maillolt a Café Volpini-beli kiállításuk megtekintésére. Azonnal megbabonázta Gauguin, és hamarosan sikerült is megismernie. Mindezekről természetesen sokat beszélgettek Rippl-Rónaival is. 1893-tól Maillol kizárólag falikárpitokat állított ki a Mars-mezei Szalonban és magyar barátját is erre serkentette. Amikor Rippl boldogan beszámol öccsének arról, hogy más magyarokkal ellentétben az ő műveit elfogadták a Szalonra, valószínűleg Maillolra is utal: „Én nekem igazán szép relátióm van franciákkal, napról napra több az ismerősöm és több a kedvem". 28 Ekkoriban festhette vitatott datálású Nő fehérpettyes ruhában (kat. sz 7.) című képét, melyről Emlékezéseiben megírja, hogy milyen rosszallást váltott ki Munkácsyból. ugyanakkor régi mestere meghívta magához Colpachra A két család című képének másolására. A nyaralásnak is beillő hat hét alatt további hat képet készített, melyeket azonnal megvett tőle az ott tartózkodó Blumenthal amerikai milliomos. Mai ismereteink szerint ez volt utolsó közös ügye Munkácsyval, bár természetesen később is előfordult, hogy találkoztak. Egy hazai sajtóhírből megtudjuk, miért nem maradhatott tovább Colpachon: „A törekvő művész most Normandia partjain vendége egy előkelő francia családnak, ahol befejezi azt a képciklust, amelyet őszkor külön kiállításon akar bemutatni Párizsban". 29 Más adat azonban nem maradt fenn ennek pontosításához. 1890. november végén Maurice Denis kis kiállításon mutatta be munkáit Tanguy apó festékboltjában, ahová a fiatalok Cézanne- és Van Gogh-képek csodálatára szoktak bejárni. A Nabis csoport Julian-akadémistákból álló magja - Sérusier, Denis, Bonnard, Ranson, Ibels - most egészült ki Vuillard-ral és Roussellel, akik már a Képzőművészeti Akadémiára jártak. Mindnyájan vállalták az alig húszéves Denis - Sérusier nyomán kidolgozott - teoretikus írásának alapelveit, mely röviddel azelőtt, 1890 augusztusában, két részletben jelent meg az Art et Critique című folyóiratban. 30 Ha véletlenül Rippl-Rónai kezébe került ez a két lappéldány Knowles révén miért is ne olvashatta volna? - elképzelhető, milyen nagy segítséget adott neki a sokféle művészi élmény közötti eligazodásban. Denis most művekben is igazolta azt a lelkesedést, mellyel egy évvel azelőtt a szintetisták bemutatkozását üdvözölte: „mi-
