Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - A „kukoricás" képek

Dobossy Elek, 1919 (Francia katona; Dobossy katonaruhában; Dobossy ka­tonakorában) Elek Dobossy, 1919 Pasztell, papír; 37x27 cm J. b. 1.: Rónai. Hátoldalon a művész írása: Dobossy Elek Thomas Mannról beszél 1919 szept. 22. Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum ltsz.: 76.2.1 Proueniencia: a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum vétele a BÁV 39. auk­cióján 1976. május 19-én. Kiállítua: 1928 Rippl 129. {Dobossy katonakorában); 1978 Rippl 56.; 1983 Rippl Szeged 38. Irodalom: Horváth 1995. R.: 134. Halványlila, kerek asztalnál fekete köpenyben, kék zub­bonyban, fején kötéssel, kis bajuszú katonatiszt ül kar­baöltött kézzel. Mögötte csontfehér színű fal, rajta ke­rek képek. Az előtérben álló asztalon porcelánváza és egy majolika tintatartó, amely hitelesíti, hogy a helyszín a Róma-villa. A tintatartó ugyanis Rippl-Rónai máig megőrzött használati tárgya. A modell nem francia ka­tona, hanem magyar főhadnagy. Tévesen vélte franciá­nak, aki a kép egyik címét adta. Dobossy Elek (1890-1962) Anella újdonsült férje. (A fehér kötés nem harctéri sebesülés miatt van rajta.) Gyerekkorát a mű­vész szomszédságában élte a Róma-hegyen. Szüleitől került a Róma-villa Rippl-Rónaiék birtokába. A Dobos­sy Elek és Anella között évek óta szövődő szerelemről nem szívesen vett tudomást a művész. A férjjelöltről még Ady Endre is véleményt nyilvánított. A nevelt lá­nyával levelezve vitatkozó Rippl ezt írta 1917-ben: „Ady vélekedése nem vonatkozott a korrektségre stb. ha­nem tisztán lelki dolgokra. Téged mindenki nemcsak ő, másnak szánt, főleg egészségi és pénzügyi szem­pontból." 1 Anella kitartása nyomán több mint egy év múlva változtatott véleményt: „Elképzelem, milyen kétség fog el Kis öregem, életed döntő pillanatában. Nem kis do­log. Sokat meghánytuk vetettük a dolgot. Úgy fizikai, mint lelki szempontból, hisz nekem mindig bűzlött ­mint mondani szokás - valami Dániában. Csak a vak nem látta. - Te ismered mégis legjobban, te sokat be­szélgettél vele. Ismerned kell egészen - kívül belül - kü­lönösen a lelkét. Én inkább sejtek, mint tudok, követ­keztetek - mikor Veled beszélgettem itt a műteremben, amikor neked nem jól esett, azt hittem, amit akkor mondtam. De azóta, hogy most megjött és közelebb jött hozzám, beszélt komolyan és czéltudatosan, okosan - meggyőzően -, jó kedvvel, egészségesnek látszó kiné­zessél, azt éreztem, hogy megváltoztam iránta és Tőled tettem függővé a dolgot, mert nem voltam tisztában, hogy meg van-e egy egész életre a vonzalmad hozzá vagy nem. Azt mondta kérdésemre, hogy gyomorbajja [sic!] múlékony. Persze én úgy fogtam fel a dolgot, hogy a gyomorbajjos emberek idegesek, szeszélyesek, igaz­ságtalanok és sok rosszra lépesek - azért nem akartam egyrészt, mert ha ez igaz, akkor Lazarin néni ok nélkül nevetett elmeséléseden. - Mindenesetre jól fontold meg az igent vagy a nemet - végy hozzá elég időt a megfon­tolásra, sok mindennek a latbavetésére. - Az már bizo­nyos, hogy progresszív ember, olvasott, tiszta, világos jellem, teljesen férfi, mégpedig komolyan vehető előre­törekvő ember, aki egykönnyen nem áll meg egy helyen - izeg mozog és kiviszi azt amit akar, amire valónak kép­zeli magát. Hasznos tagja akar lenni ennek az új demok­ratikus köztársasági életnek amit, ha a maga helyén megismernek, megtudnak, benne emberükre találnak. Ezt hiszi ő, de én is talán Te is, mint kis bölcs befelé élő lélek és érdekelt. Kautiót eltörölték - ezt gondoltam is, hogy így lesz. - Azt izente emberével, hogy írni fog, de eddig még nem írt - azt tudom, hogy sok dolga van napestig. Úgy látszik ő is tépelődik - gondolkodik. Min­denesetre Neked vele beszélned kell - valószínűleg ka­rácsonykor mikor én is reménylem, hogy hazakerülhe­tek. - Az utazás most - fél halál, ha nem egész. A »spa­nyol« settenkedik mindenütt, az emberek ruháján, a ku­pék vánkosán, az emberek lehelletén - a világért sem most! Azt hiszem mégis legjobb a Róma-villában és kö­rülte, lehetetlen, hogy a tiszta levegő, tisztaság ne gátol­ja meg a kitörésben." 2 Dobossy és Anella 1919. szeptember 8-án kötöttek házasságot. Képünk néhány nappal később készült, amikor Dobossy is a Róma-villában lakott az empire bú­toros szobában. 1921-ben költöztek Budapestre. El­hagyta a katonai pályát és 1949-ig az Anyagforgalmi In­tézet vezetője volt. Ezt követően szembetegsége miatt nem tudott már dolgozni. 1962-ben halt meg Budapes­ten.

Next

/
Thumbnails
Contents