Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - A „kukoricás" képek

deti dekoratív kifestésé még Székely Bertalan keze mun­káját dicsérte, azonban Lechner az oszlopokat, illetve a padlózatot drapériákkal és szőnyegekkel elfedette, így jóval egységesebb tér jött létre, amely hatásosabban emelte ki a királyi párt. 1 Az esemény a nyomasztó háborús hírek közepette, az esztendő utolsó előtti napján rövid pillanatig elhitette a résztvevőkkel, hogy Magyarország régi fénye ismét visszatért, ugyanakkor a diszkrét, mégis historizáló dísz­letezés, a koronázási ékszerek, a frissen tervezett díszru­hák ambivalens érzéseket kelthettek azok körében, akik megpróbáltak higgadtan az események mögé látni. Új­ságírók és művészek hada volt jelen, előzetes bejelent­kezésre a legjobb helyekre is bejuthattak, hogy megörö­kítsék az ünnepség legapróbb momentumait is. „Né­hány skiccet is csináltam - írta naplójában Herman Li­pót -, Dudits Andor mellettem szintén szorgalmasan dolgozott, Rippl Rónai a kórusból." 2 A számtalan rajz, festmény mégsem kerülhetett az újdonsült, ám rövid ideig uralkodó király legitimációs eszköztárába, mint an­nak idején elődje esetében a Benczúr, Székely stb. ké­pek nagy tömege. 3 Rippl-Rónai festménye a Nagyboldogasszony temp­lom főhajóját mutatja. A látvány elemei - a függesztett csillárok és a koronázás előtti, trónust fedő baldachin, a két oldalt elhelyezkedő meghívottak, középen a testőrök sorfala - jól megkülönböztethetőek, azonban a Rippl­féle „egyszerre festés" elve itt sajátos absztrakciós felüle­ti rendet indukál. A kép kompozíciója az eredeti építé­szeti tagozatok által predesztinált ívek, hajlított és egye­nes vonalak szinte geometrikus rendjévé áll össze. A tér architekturális és az esemény ceremoniális rendje, vala­mint az erőteljes kontúrozás végül egy sajátos képi „rasztert" hív elő. Rippl-Rónai számos műve bizonyság arra, hogy gondolkodásmódjától nem volt idegen a „még leolvashatóság" határait firtató kérdések felvetése. A festmény ismert pasztell vázlata 4 arra enged követ­keztetni, hogy in situ a rajzolt változatot készítette el, majd immár a kép kompozicionális logikájának enge­delmeskedve valósította meg a jóval letisztultabb, fesze­sebb, végső változatot. Érdekes lenne tudni, hogy este a Japán Kávéházban Rippl-Rónai, Szinyei és a többiek miként értékelték az eseményeket, mindenesetre Herman Lipót gondolatai egy hagyományosabb művé­szi magatartást tükröztek: „Igen örülök, hogy e dolgokat láttam, ismereteim s fantáziám igen sokat nyert s bő­vült. Végre láttam az életben néhány történelmi fest­ményt lejátszani." 5 Sz. Gy. 1 Kertész K. Róbert: IV. Károly apostoli magyar király koronázásának művészi és műszaki munkái. Budapest, 1917. 2 Herman Lipót kéziratos naplója. MHG Adattár, ltsz.: 19920/1977. 4076. Kunffy Lajos a templom előtt készített négy vázlatot. Kunffy La­jos: Visszaemlékezéseim. Kaposvár, 1981. 88. 3 Székely Bertalan koronázási rajzai R.: Herman Lipót: Székely Berta­lan vázlatairól. Magyar Művészet, 1930. 505-513. 4 Koronázási jelenet; pasztell, papír; 41 x31,3 cm, j. j. I.: Rónai 1916. MHG ltsz.: 51.52 T (lásd 1. kép). 5 Herman Lipót kéziratos naplója, i. m. 4077. 1. Rippl-Rónai József: Koronázási jelenet, 1916. MNG I Coronation scene, 1916. Hungarian National Gallery

Next

/
Thumbnails
Contents