Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - A „kukoricás" képek

IV. Károly koronázása, 1916 (Kardvágás) The coronation of Charles IV, 1916 Pasztell, papír; 41,5x51,4 cm J. b. 1.: Rónai J. j. 1.: 1916. dec. 30. J. 1. középen: A kardvágás után a király elvágtat BTM Fővárosi Képtár ltsz.: 16.072 Proueniencia: vétel Steiner Lajostól 1932-ben. Kiállítua: 1917 Ernst 8.; 1920 Rippl Ernst 5. Irodalom: Genthon MTA MKCS-C-l-36/4153 A koronázás utolsó szabadtéri aktusa a jelképes kardvágás volt. A budavári palota és a Hadügyminisztérium közötti Szent György téren alakították ki a koronázási dombot (Monticulus regis), melynek terveit Kós Károly készítette el. (A feladatban olyan elődje volt, mint Franz Anton Hillebrandt, aki még Pozsonyban Mária Terézia koronázási dombját tervezte 1741-ben; az 1867-es pesti változatot Skalnitzky Antal és Koch Henrik építették.) Kós abból indult ki, hogy a koronázási domb - amelyet az akkori hatvanhárom vármegye földjéből hordtak össze -, nem lehet túl hangsúlyos, hiszen az a cél, hogy a tetejére felvágtató király alakja jól láthatóan magasodjék a tömeg, jelképesen az ország fölé.

1 A domb formáját a ceremónia szabályai is kötötték: a király a koronázási ékszerekkel felövezve léptet a dombra, ahol Szent István kardjával a négy világtáj felé sújt, jelezve, hogy az ország határait megvédelmezi. Ilyenformán négy út vezetett a tetejére, amelyeket ballusztersor szegélyezett, a gyeptéglákkal kirakott négy cikkelyt pedig nemzeti színű virágrozetta díszítette. Rippl-Rónai riportrajza azt a pillanatot rögzítette, amikor IV Károly a dombról elvágtat. A képre ezúttal nem a színek villódzása, hanem a dinamikus mozdulatsor gyors rögzítése a jellemző. A száguldó kréta vonalai közé éppen csak annyi szín került, hogy a felület plaszticitása és átér mélységének éreztetése megvalósuljon. Rippl, akárcsak a Menetelő francia katonák című képén (kat. sz.: 112.), néhány hangsúlyos sziluettet helyezett el az előtérben, ezzel mintegy saját tömegbeli pozícióját is érzékeltette. Ellentétben a templomi jelenetekkel, ahol a hosszadalmas események megengedték az aprólékosabb megfigyelést, itt valóban a történéssel egy időben kellett a rajzot elkészítenie. Ugyanezt a pillanatot festette meg pl. a Vasárnapi Újság számára Kacziány Ödön. Ekkorra azonban már a történelmi festészet kifejezőeszközei helyett a kor adekvát műfajai, a fotográfia és a mozgófénykép voltak képesek hitelesen követni az eseményeket. Szöllősi Zsigmond újságíró elragadtatottságában festői szavakba csomagolta érzéseit: ,,Ha a világ összes művészei ötven esztendőn át egyre fogalmaznák, ezt a képet kieszelni, megtervezni nem tudják. A színeknek, ragyogásoknak ezt a szinte vad és tajtékzó lávaömlését elgondolni sem merik."

2 Rippl nem akart történelmi képet festeni, valószínűleg jóval higgadtabban szemlélte az eseményeket: lerajzolta, mint mindent élete során. Sz. Gy. 1 Kós Károly: Koronázási emlékeim. Erdélyi Helikon, 1932. 10. sz. 699-710. Újraközölve: „Kőből, fából házat... igékből uárat". Válogatta és szerkesztette: Sas Péter. Budapest, 1983. 35-60. 2 Szöllősi Zsigmond: Koronázási benyomások. Vasárnapi Újság, 1917. január 7. 4. - Kacziány Ödön festménye R.: uo. január 14. 32-33. A jelenetet mások is megörökítették: 1917 Ernst 3., 5., 18. (Jávor Pál), 13., 15. (Iványi Grünwald Béla), 17. (Kernstok Károly). 127. Makfalvay Géza főispán, 1918 Lord Lieutenant Géza Makfalvay, 1918 Olaj, lemezkarton; 121 x87 cm J. b. f.: Rónai 1918. A kép hátoldalán a művész írása: festette RipplRónai József Budapesten. Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum ltsz.: 55.608 Proueniencia: Somogy vármegye ajándékozta a múzeumnak 1949ben. Kiállítua: 1957 Rippl 87.; 1978 Rippl 57. Irodalom: Martyn Ferenc: Rippl-Rónai kiállítás. Makfalvay főispán arcképe. Uj-Somogy, 1920. január 8.; Kanyar József: Öt ismeretlen Rippl-Rónai levél. Somogyi Almanach, 36-40. sz. Kaposvár, 1983. 112-116.; Horváth 1988. 28-29.; Horváth 1995. 28. R.: 133.; Genthon MTA MKCS-C-I-36/2958, 36/2913 Vörös kárpitozott karosszékben ülő, bal oldali félprofilban ábrázolt, díszmagyar ruhás férfi reprezentatív igényt szolgáló arcképe. Rippl-Rónai egyetlen műve, amely Somogy vármegye megbízásából készült, s ezért keletkezési körülményeit pontos dokumentáció kíséri. Makfalvay Géza 1910-1917-ig volt főispán. Előtte hosszú évekig ügyvédeskedett Kaposváron. Volt képviselő, a Somogy megyei Takarékpénztár vezérigazgatója, különféle egyletek elnöke. A Somogy vármegyei közgyűlés 1917. augusztus 6-án a 73. életévét betöltött főispán nyugalomba vonulása alkalmából, négy évtizedes közéleti érdemeinek elismeréseként úgy döntött, hogy elkészítteti arcképét.

1