Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - A „fekete" korszak

alaptónust már apróbb színfoltok élénkítik. A pontosan kiegyensúlyozott kompozíción jól párosul egymással a képsíkkal párhuzamos falfelület geometrikus mustrája az enyhén félreforduló emberalak dekoratív sziluettjével. Rippl-Rónai ezt a beállítást előszeretettel alkalmazta arcképein, mint például a pár évvel korábban festett J. P. /ínoLü/es-portrén is, és legtöbb önarcképén egészen élete végéig így ábrázolta magát. Z. A. 1 Cs. Szabó 1949. 31. 2 Petrovics [1942] XXIX. 44. Nyitray József arcképe, 1899 (Yartin József arcképe; Nyitray festő) Portrait of József Nyitray, 1899 Pasztell, karton; 42,5x31 cm J.j.l.: Nyitraynak Rónai 99 Magántulajdon Proveniencia: Nyitray Józsefé, majd Amerikába való kivándorlása, 1911 után a család birtokában valószínűleg 1941-ig; magántulajdon Kiállítva: 1900 Rippl 157. (Yartin József arcképe); 1940 Almásy-aukció IV. 372. (Nyitray festő); 1941 Almásy-aukció V 457.; 1941 Almásy-aukció VI. 879.; 1996. szeptember Blitz Galéria aukció V. R.: 118. Irodalom: Genthon MTA MKCS-C-I-36/1404, 1470. A kép modellje, Nyitray József (nevének fordított olvasata művészneve: Yartin) a modern magyar műkritikaírás legelső kiváló képviselője volt. Legfontosabb írásai A Hétben jelentek meg 1891-1907 között.

1 Yartin József néven kiállító művész is volt, festményei szerepeltek a Nemzeti Szalonban.

2 Rippl-Rónaival való ismeretségének kezdete az 1898-as évre tehető, ekkor Rippl november végétől legalább hat hetet Magyarországon tartózkodott. Nyitray a Műcsarnok téli kiállításának kritikájában így ír Rónairól: „A legnagyobb egyéniségű magyar festő, mély érzésű művészietek (...) Párizsban százszorta jobban megértik őt, mint nálunk."

3 E pozitív kritikával Nyitray 1898-ban Magyarországon úgyszólván teljesen egyedül állt. Egyébként később Csontvárynak is pártfogója volt

4 és a nagybányai művészekért is kiállt.

5 Nagyon valószínű, hogy az 1899-re szignált Nyitrayportré az év első napjaiban készült, sikerre éhesen a jó kritikáért, a művész hálája jeléül. Nyitray a későbbiekben is többször, és mindig elismeréssel írt Rippl-Rónairól. Nyitray József arcképe beletartozik abba a programba, melynek során Rippl-Rónai - már a korai franciaországi évektől indulóan - korának művészeit és gondolkodó főit megörökítette. A képtér hangsúlyos része az előrehajló, magába mélyedő profil: a művész egyértelművé teszi, hogy ábrázoltja intellektuális kvalitásai miatt méltó a megörökítésre. Mindent erre a lapra játszik, a ruha és a háttér érzékeltetése alig több jelzésnél, hogy a gondolkodó fej tömören és jelentőségteljesen bontakozzék ki. Rippl-Rónainak egyik utolsó „fekete", színredukciós műve ez. B. M. 1 Bővebben: Perneczky Géza: Tíz esztendő a magyar képzőművészeti kritika hőskorából. Művészettörténeti Értesítő, 1965. 3. sz. 180.; András Edit: A Hét képzőművészeti kritikája 1890 és 1914 között. Ars Hungarica, 1978. 2. sz. 207. és 20. jegyzet. 2 A Nemzeti Szalon Művészeti Egyesület törzslapja szerint 1900-05 között hét olajfestményét állította ki. MDK-X-1-5/9940. 284. 1-2. 3 A Hét, 1898. december 18. 822. 4 Bővebben: Tímár Árpád: Interpretáció vagy legendagyártás. Megjegyzések Csontváry művészetének befogadástörténetéhez. 19051910. Ars Hungarica, 1995. 1. sz. 48. 5 Réti István: A nagybányai festőkolónia története. In: A nagybányai Jubiláris Képkiállítás illusztrált katalógusa. 1912. 13.