Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - A „fekete" korszak

31. Nő kertben, 1896 Woman in garden, 1896 Pasztell, papír; 35x25 cm J. j. I.: monogram MNG Itsz.: 58.161 T Proueniencia: letétből átvéve 1958-ban. Kiállítva: 1983 Rippl Le Havre R.: 7.; 1988 New Brunswick R.: 104.; 1993 Zürich 81. Irodalom: Tasi 1975. 326.; 1988 New Brunswick (kiállítási kat.) 104.; Szinyei Merse Anna in: Fréches-Thory-Perucci-Petri (ed.) 1993. 214-215. E finom, dekoratív pasztellképet technikája miatt mutatjuk be itt és nem a grafikák között. Lényegében a Les Vierges litografált könyvecske gondolatkörébe tartozik, Rippl-Rónai kísérletet tett az egyik lap képpé transzponálására. G. Zs. Fekete fátyolos hölgy, 1896 (Madame Mazet; Sápadt nő; Nagy kalapos nő) Lady with a black veil, 1896 Olaj, vászon; 99,7x80 cm J. j. 1.: Rónai MNG ltsz.: 2314 Proveniencia: vétel a művésztől 1903-ban a Szépművészeti Múzeum számára. Kiállítva: 1897 Rippl 124. (Femme pâle); 1900 Rippl 115. (Mme Mazet); 1900-01 Műcsarnok 256. (Gyászoló francia nő); 1909 Velence 186.; 1941 Műcsarnok Arcképkiállítás 52.; 1947 Rippl 16. (Gyászruhás hölgy); 1958-tól MNG állandó kiállítás; 1961 Rippl MNG 23. (Nagy kalapos nő); 1967 London 20.; 1976 Mezőkövesd; 1976 Párizs 61.; 1980 Ljubljana 36.; 1981 Velence 104.; 1982 Róma 104.; 1982 Bologna 104.; 1983 Rippl Róma 9. R.: 29.; 1986 MNG 285.; 1986 Dijon 51. R.; 1987 Grafenegg. Das Zeitalter Kaiser Franz Josephs, 2. Teil 1880-1916. Glanz und Elend 25. 1. 2. R.: 51.; 1987 Amsterdam; 1988 Helsinki-Tampere 54.; 1988 Belgrád 34.; 1989 London; 1990 Miami; 1990 Norfolk; 1990 San Diego; 1993 Zürich 80. R.; 1993 Paris 80. R.; 1995 Velence, Biennale; 1996 Koppenhága 162. Irodalom: Rippl-Rónai 1911. 93.; Genthon 1935. 227.; Pewny 1940. 46-47. R.: 12.; Genthon 1958. 16., 17.; Szabadi 1979. 51. R.: 102.; Szabadi 1980. 306. R.: 7.; Bernáth 1981. 387.; Keserű 1982. 30. R.: 8.; Plesznivy Edit, in: 20. századi magyar festészet és szobrászat (főszerk.: Csorba Géza). Budapest, 1986. 258. R.; Szabadi 1990. 80. R.: 85.; Szinyei Merse Anna-Ralf Beil, in: FrèchesThory-Perucchi-Petri (ed.) 1993. 214.; Horváth 1995. 66.; Martyn Ferenc: Rippl-Rónai József. Somogy, 1997. 1. sz. 97.; Genthon MTAMKCS-C-l-36/1361 „Nyugtalan szellem, végtelen szenzibilitással interpretál lényeket és dolgokat, érzékeny lélekelemző és kiváló kolorista"

1 - állapította meg egy kritikusa már 1892-es kiállítása kapcsán a festőről. Egy másik ugyanakkor így dicsérte: „Titkos intimitású raffinait ízlés a kosztümök elrendezésében és a kifejezésnek, valamint maguknak a modelleknek a megválasztásában. A fiatal művész mindezt abszolút személyes módon prezentálja. A benyomás művészete ez, inkább zenei, mintsem plasztikus."

2 Jól illenek e szavak párizsi korszakának későbbi arcképeire, így e képre is, annak ellenére, hogy időközben még bravúrosabbá fejlesztette rajztudását és még nagyobb önfegyelemmel ragaszkodott a színredukcióhoz. Leszűkített eszköztára nem akadályozta abban, hogy modelljeiről teljes karakterképet adjon, sőt, valami általánosabb töltetet is kölcsönözzön műveinek, hiszen Rippl-Rónai a szimbolikus sugallatú lelki rezdülésekre is fogékony volt, anélkül, hogy túlzottan elvonttá vált volna. A feketék különböző bársonyos fokozataira épülő festményei - mint ez is - gyakran függnek össze az elmúlás, a gyász különféle megnyilvánulásaival. Fanyar ellenpontként azonban a ragyogó szépségű, titokzatosan szomorú, sápadt arcú fiatal nők értelmezhetők a századvég dekadens életérzését megtestesítő „végzet asszonyaiként" is. Az ilyen jellegű nőalakok gyakran feltűnnek a kortársak művein, például a Rippl Emlékezéseiben is megdicsért

3 Georges de Feure egy plakátján (3. kép). Madame Mazet portréja egyike az egész életmű legfranciásabb műveinek, és ehhez minden bizonnyal hozzájárul kissé fanyar ambivalenciája. Az akkoriban újra felfe-