Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - A „fekete" korszak

Öreg hölgy ibolyacsokorral, 1895 (Öreg néni ibolyával; Öreg asszonyság ibolyával a kezében; Egy francia matróna; Ibolyát tartó nő; Öreg néni ibolyacsokorral; Öreg hölgy virággal) Old woman with violets, 1895 Olaj, vászon; 163x57 cm J. b. f.: Rónai MMG ltsz.: 62.12 T Proueniencia: Fruchter Lajos gyűjteményében, majd vétel Köves Oszkártól 1961-ben. Kiállítva: 1896 Párizs 1052. {Vieille dame); 1897 Rippl 58. (Vieille dame); 1898 Rippl; 1900 Rippl 94.; 1906 Rippl 171. (Öreg néni ibolyával); 1906 Rippl aukció 346.; 1907 Kaposvár 149.; 1916-17 Műcsarnok 340. (Öreg asszonyság ibolyával a kezében); 1924 Bécs R.; 1928 Rippl 237. (Egy francia matróna); 1936 Ernst 84. (Ibolyát tartó nő); 1936 Memzeti Szalon 114. R.; 1937 Rippl 4L; 1942 AlmásyTeleki 137.; 1947 Rippl 10. (Öreg hölgy virággal); 1948 London, Akvarellfestők Királyi Társasága Képtára, XX századi művészet; 1952 Rippl 2. R. (Ibolyacsokros hölgy); 1961 Rippl MMG 17.; 1962-től MMG állandó kiállítás; 1970 MMG 25 év új szerzeményei Irodalom: n. n.: Exposition des œuvres de Rippl-Rónai. Gil Blas, 1897. május 20.; Genthon 1935. 226. R.: 61.; Petrovics Elek: Magyar Mestermüvek. Budapest, 1936. 116. R.: 97.; Pewny 1940. 41-42, R.: 11.; Petrovics [1942] XIV, XX. R.: 15.; Kopp Jenő: Rippl-Rónai József. Szépművészet, 1942. 3. sz. 49.; Gachot 1944. 11. R.: 6.; Vágó György: London. A magyar kiállítás. In: Magyar Művészet, 1948. 2. sz. 109-110.; Genthon 1958. 14-15. R.: 7.; Aknai 1971. 12. R.: 11.; Szabadi 1979. 49. R.: 99.; Plesznivy Edit, in: 20. századi magyar festészet és szobrászat (főszerk.: Csorba Géza.). Budapest, 1986. 257-258. R.; Szabadi 1990. 80. R.: 82.; Genthon MTA MKCS-C-I36/1258. Öreganyám című képének hatalmas sikere után RipplRónai több ízben fordult az öregség képi megfogalmazása felé. Az élet gondjaiba belefáradt, ám az éveik súlyát méltósággal viselő idős embereket meghatott szeretettel mentette át vásznain az örökkévalóság számára. Barázdált arcú modelljeire is érvényes egyik kritikusának későbbi megállapítása a festőről: „mintha leszűrődött filozófiával, szomorú megnyugvással nézné az emberek zsibvásárét. "' Monográfusai - Petrovics, Pewny, Genthon - egyöntetűen életműve egyik csúcsának tartották a kezében ibolyacsokrot szorongató és törődöttsége ellenére is bizonyos franciás eleganciát sugárzó idős hölgy szinte életnagyságú képét. Sziluetthatásában rokona Nabis-társai dekoratív, nagyvonalú összegzésének, ugyanakkor továbblép a síkszerűségből a sokatmondóbb, összetettebb ábrázolásmód felé. Finom modellálása, épp csak érzékelhető fényvezetése gyengéden simogató teret, atmoszférát varázsol a figura köré. Egyike legelmélyültebb képeinek. Monumentális egyszerűségében ötvöződnek az előző évek művészi tapasztalatai. A szorosan vágott, nyújtott formájú képtér már régen nem csak Whistler-reminiszcencia, kortársai közül sokan élnek vele - elég itt talán Khnopffra utalnunk -, de senkinél sem válik olyan súlyossá és tömörré, mint Ripplnél. Nyoma sincs ezeken az öregségképeken annak a szecessziós könnyedségnek, mely a hasonló formátumú, nyúlánk fiatal nőket ábrázoló korábbi Rippl-műveket jellemezte. L'Art Nouveau-beli, 1897es egyéni kiállításán kritikusának is megakadt a szeme ezen a különleges festményen: „A kék ruhás idős aszszony kemény arcvonásaival szigorú és magába zárkózott - mintha mindjárt kilépne a keretből."

2 Később Gachot „a mérték és a merészség bámulatos diadalát" ünnepelte a képben.

3 Rippl mértékletes színhasználata itt újabb harmóniákkal gazdagodott. Erős megvilágítás mellett meglepődünk a kék, barna, fáradt rózsaszín, valamint a bársonyos fekete színek nemes összecsengésén. Az ibolya lilája pedig a művész és modellje belső lelki szépségén, érzékenységén kívül az elmúlás melankóliáját idézi. Bármennyire is konkrét képet ad a valóságról, hangulatában a szimbolizmus megfoghatatlan valóságfelettisége is ott rezeg. Sz. M. A. 1 Yartin-t (Myitray József) idézi Pewny 1940. 56., a megjelenés pontosítása nélkül. 2 G/7 Blas, 1897. május 20. 3 Gachot 1944. 11.