Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - A „fekete" korszak

járt a Szalon tárlataira. Ezúttal a Mars-mezőn tartották. Összeverődve többen is elmondtuk egymásnak, hogy milyen boldog meglepetést és örömöt szerzett egy sápadt, élénk szemű, öreg parasztanyóka arcképének felfedezése, egy nagyanya portréja."

6 A korabeli francia kritikus így interpretálja a képet: „... az öregség és elhasználtság e színárnyalatai közepette az arc enyhén ráncos oválja mint a sápadt hold világít. Ez az arc lágy és vértelen húsú, melynek az évek megkeményítették és elmosták vonásait, szemei majdnem vak tekintetűek, szempilla nélküliek, fátyolosak. Ez az erőteljes kép az öregség végtelen szomorúságának költészetéről énekel."

7 Valóban, e szürkékbe és barnákba burkolódzó nagyméretű képen nincs egyetlen vonás sem, mely kacérkodna a tetszetősséggel. Még baloldalt, a kandalló peremén álló dísztelen váza és az ebben lévő virág sem kíván színnel beleszólni a diszkrét együttesbe, nem vindikálja magának az Öregség szimbolikus ellentétpárjának szerepét. Az egyetlen hangsúly a képen a már mindent értő és belenyugvó, törődött arc viaszos fénye: ünnepélyes, nemes, komoly és szűkszavú. Érdekes összehasonlítani a művész nagyanyjáról készült fotót a képpel. Tudjuk, hogy Rippl-Rónai szívesen vette igénybe a fotót mint alkotásra ösztönző eszközt, a plein air kevés szerepet játszott ebben az életműben. Ha Rippl nem is követi teljesen a fotó nyilvánvalóan műtermi beállítását, a kompozícióban feltűnőek az azonosságok. Rippl-Rónaira hathatott a sötét tömegből kivilágító sápadt arc, de míg a fotó modellje elszánt és éber tekintetű, a képé már mindenbe beletörődő, aki már elszámolt az életével. A fotográfus párkányos, díszes rácsú kellékéből szerény, megbúvó kandallókeret lett, a taftba burkolt, főkötős, idős asszonyból egy tömbből faragott jelenség. Rippl-Rónai bejárta művészi útját: a fotó közvetítette impulzust feldúsította és emblematikus érvényű mondanivalóvá emelte. Hogyan is remélhette Rippl-Rónai, hogy a kiállításon

8 a körülötte tobzódó színek orgiájában valakinek is megakad a szeme az idegen művész szomorú képén? Milyen feszítő és mindenekfeletti lehetett benne a hit e kevés eszközzel prezentált stílus igazságában! Biztos önérzetének és tudatos művészi elkötelezettségének bizonyítéka e festmény: az œuvre egyik legkiemelkedőbb darabja. B. M. 1 Horváth 1995. 11. 2 A kép Magyarországon 1896-ban a Sima Ferenc képviselő lakásán rendezett Rippl-Rónai-kiállításon szerepelt először (az évtizedek óta helytelenül, 1895-ként szereplő évszámot Csernitzky Mária pontosította). Sima Ferencről, ki távoli rokona volt Ripplnek, bővebben: Király István: Adalékok Sima László életrajzához. Somogy, 1987. 3. sz. 82. 3 Rippl-Rónai 1957. 73. 4 Rippl-Rónai 1957. 55. 5 Natanson, Thadée: Peints à leur tour. Párizs, 1948. 6 A könyv Rippl-Rónaira vonatkozó részét fordította és közli: Cs. Szabó 1949. 32. 7 Le Soir, 1894. április 29. (Crevalier) 8 1894 Párizs 748. Alföldi temető, 1894 (Temető Alföldön; Alföldi szegénytemető; Tél; Alföldi paraszttemető; Alföldi temető télen; Temető - stilizált motívum; Somodoraszalói szegénytemető; Végtelen szomorúság kertje; Temető télen) Cemetery in the Great Plain, 1894 Olaj, vászon; 58x81,5 cm J.b.l.: Rónaii. Vakrámán: 1892 (Tőke), Merkúr-, Leipzig Kunstverein-, Hamburg ... Galerie kiállítási cédulák. Dr. Charles Guttmann, USA Proueniencia: 1906—1934-ig Nemes Marcell gyűjteménye; Dr. Charles Guttmann, ÜSA Kiállítva: 1895 Párizs Bing 168. {Alföldi temető); 1896 Berlin (sz. n.); 1897 Nemzeti Szalon 68. (Temető Alföldön); 1902 Rippl 110. (Alföldi szegénytemető [Tél] ); 1905 Rippl 175. (reprodukcióként); 1906 Rippl aukció 310. (Alföldi paraszttemető); 1907 Kaposvár 150. (Tél); 1911 Rippl V. terem 19.; 1912 Rippl 20.; 1912 München 18.; 1919 Műcsarnok 4.; 1926 Brüsszel (sz. n.); 1928 Rippl 224. (Végtelen szomorúság kertje); 1932 Rippl 55.; 1934 Ernst Nemes Marcell 81.; 1981 Velence 27. R. Irodalom: Uj Idők, 1896. december 6. 484. R.; Malonyay 1906. 198. R.; Fülep 1910. R.: 498.; Kállai 1925. 40. R.: 154.; Rózsa 1926. R.: 6.; Petrovics [1942] R.: 27.; Szegi 1948. R.: 24.; Genthon 1958. 15.; Aknai 1971. 12. R.: 12.; Bernáth 1976. 68-69. R.

; Szabadi 1978. R.: 1. Kerr-Xavier Roussel: Erdei kompozíció, 1890-92 / Forest composition, 1890-92. Saint-Germain-en-Laye, Musée Départemental Maurice Denis Je Prieuré"