Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - A „fekete" korszak

17. Kuglizok, 1892 (Tekézők) Bowlers, 1892 Olaj, szén, pasztell, vászon; 81 x 116,8 cm J. j. 1.: Rónai. Alatta halványan monogram MNG ltsz.: 1912 Proveniencia: állami vásárlás a művésztől 1901-ben a Szépművészeti Múzeum számára. Kiállítva: 1894 Paris 1582. {Vieux joueurs de boules, l'hiver); 1895 Brüsszel 548.; 1896 Berlin; 1897 Nemzeti Szalon 80.; 1900 Párizs; 1928 Rippl 215.; 1947 Rippl 14. (Tekézők); 1958-tól MNG állandó kiállítás; 1961 Rippl MNG 7.; 1968 Tihany 6. R.; 1976 Párizs 58.; 1980 Ljubljana 33.; 1981 Velence 100.; 1982 Róma 100.; 1982 Bologna 100.; 1986 MNG 283.; 1993 Zürich 78. R.; 1993 Párizs 78. R. Irodalom: Javel, Firmin, LArt Français 1894. december 29.; Alexandre, Arsène, Le Figaro 1900. május 7.; Szana Tamás: Száz év a magyar művészet történetéből. Budapest, 1901. 359. R.; Rippl-Rónai 1911. 26., 51-52., 98.; Lázár 1912. 87-88.; Lázár Béla: Tizenhárom magyar festő. Budapest, 1912. 188-189.; Lázár 1923. 19. R.: IV Rózsa 1938. 7.; Pewny 1940. 36. R.: 6.; Petrovics [1942] XV R.: 7.; Gachot 1944. 15. R.: 3.; Xantus Gyula: Egyensúlya képen. Művészetszemlélet, 1949. 6-7 sz. 16. R.; Rippl-Rónai 1957. 59.; Genthon 1958. 12., 18. R.: 4.; Aknai 1971. R.: 6.; Bernáth 1976. 65. R.: 66.; Bernáth 1981. 384.; Keserű 1982. 7. R.; Gergely Mariann, in: 20. századi magyar festészet és szobrászat (főszerk.: Csorba Géza). Budapest, 1986. 256. R.; Szabadi 1990. 79. R.: 81.; Szinyei Merse Anna, in: Fréches-Thory-Perucchi-Petri (ed.) 1993. 78. R.; Genthon MTA MKCS-C-1-36/1362 „Hosszú sétáink alkalmával - tél idején - Neuilly mellett, Levallois-ban, elhagyott kertekben gyakran láttunk csendes mulatozókat, nyugalomba vonult öreg úriembereket tekézni: karakterisztikus nyárspolgár-alakokat, mint ebben az öreges, szürke hangulatban szórakoznak (...) Az öregebb embereknek ez az »erosebb« mozgása, mely tulajdonképp csak rájuk nézve »erős«, a néző, kivált a fiatal szemmel néző szemében azonban közelebb áll a nyugalomhoz: ez a jellegzetes mozgás, úgy az egyes alakoké, mint az összes alakok tömegmozgása, festői szempontokból nagyon érdekelt. Hogyan lehetne ezt a jellegzetes mozgást, úgy is mint tömegmozgást, lehetőleg csak néhány alakkal s ezzel az öregesen szürke hangulattal, minél egyszerűbben festőileg kifejezni? Színtelen, csaknem sivár itt minden, az emberek nyugalmas mozgása, a természet letaroltsága, a ködös, hideg, téli levegő: minek ide a sok festék? Hiszen a szürke vászonra szénnel rajzolt »vazlat« már oly közel áll a természetnek ehhez a hangulatához, hogy itt-ott néhány kabátnak vagy fának kissé elütő színét jelző vékony festékfolt már kiadja az egész hangulatot minden karakterisztikumával. Most csak igen vékony festékkel le kell kötni a rajzot a vászonra: nem baj, sőt úgy hat természetesnek, ha maga a rajz is mindenütt kilátszik alóla. Készen vagyunk. Hogy azután mások azon tűnődnek, olajfestmény-e ez vagy »grafika« - az már igazán nem a művész dolga."

1 Rippl-Rónai csak ezen egyetlen alkalommal időzött el írásaiban ilyen hosszasan valamely műve keletkezési körülményeinél. Erezte, hogy a Kuglizok még 1910-1 l-ben, Emlékezéseinek rögzítése-