Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

KATALÓGUS / CATALOGUE - A „fekete" korszak

kor is szokatlan kép volt. 1894-ben tényleg a grafikai művek közé sorolták a Mars-mezei Szalon katalógusában. A művész vételi felajánlására adott válaszában a francia kultuszminisztérium is rajzként vette fel vásárlási ajánlási listájára,

2 melyből végül semmi sem lett, így hazájában próbálta meg eladni. Aránylag korán került múzeumi tulajdonba, de csak sokára állították ki. A kép technikájában az Agyban fekvő nő (kat. sz.: 10.) folytatása, hiányzik azonban belőle annak a szecesszióhoz közeledő vonaljátéka. Mondanivalójának megfelelően formái és körvonalai itt súlyosabban gördülnek. Minden síkszerűsége mellett sem mond le teljesen a tér érzékeltetéséről: az erőteljesebb előtéri valőrök halványabban térnek vissza a háttérben. Felfogása ugyan mutat Nabis-rokonságot, mégsem nevezhetünk meg egyetlen olyan művet sem, mely igazi analógiája lehetne. A magyar festő puritán egyéniségének, eredeti látás- és alkotásmódjának magában álló példája ez a kép, éppúgy, mint a hasonló színvilágú Öreganyám (kat. sz.: 26.), melyet annyira dicsértek kortársai. A Kuglizok azonban nem maradt nála folytatás nélkül: a Bretagne-i népünnep litográfiája (kat. sz.: 174.) tömegelosztásában, felfogásában a Kuglizókat fejlesztette tovább. A leegyszerűsített figurák némelyikének sziluettje ezúttal egyenesen kuglibábura emlékeztet. Brueghel népi humorát idéző tenyeres-talpas figurái - akárcsak a Kuglizókon - mégsem válnak személytelenül elvonttá, bár a népi életkép műfajának szélső korlátait érintik. Sz. M. A. 1 Rippl-Rónai 1957. 58-59. 2 1894. május 21. MNG Adattár, ltsz.: 5118-1-41. 18. Piátsek Margit arcképe, 1892 (Sógornőm; Női fej, Margit; A művész sógornője; Rónai Lajosné [Margit néni]) Portrait of Margit Piátsek, 1892 Pasztell, papír; 48x36 cm J. b. I.: Rónai 92 Magántulajdon Proueniencia: a család, majd az örökösök tulajdonában. Kiállítva: 1897 Nemzeti Szalon 7. (Sógornőm); 1898-99 Műcsarnok 188. (Sógornőm); 1900 Rippl 201. (A művész sógornője); 1957 Rippl 40. (Rónai Lajosné arcképe [Margit néni}); 1961 Rippl MNG 8. R. (Sógornőm) Irodalom: -n-n: Rippl-Rónai kaposvári tárlata. Somogyi Hírlap, 1913. december 21.; Magyar Művészet, 1948. R.: 31. (Rónai Lajosné arcképe); Gerlőtei Jenő: Rippl-Rónairól beszélgettünk „Piacsek bácsi" lányával. Nők Lapja, 1955. január 27. 12. R.: 12.; Visszaemlékezések Rippl-Rónai Józsefre. Somogyi Almanach, 3. sz. Kaposvár, 1958. IX. R.; Bernáth 1976. 137. R.: 139.; Bernáth 1981. 385.; Keserű 1982. 24. R.: 5.; Pandúr József: Rippl-Rónai Ödön. Adalékok Rippl-Rónai József munkásságához. Kézirat, MNG Adattár, ltsz.: 22403/1985. 180. R.: 74.; Horváth 1992. 164.; Frèches-Thory-Perucchi-Petri (ed) 1993. 212.; Horváth 1995. 15., 19.; Genthon MTA MKCS-C-I36/1923 A Párizsban elismert, de idehaza többnyire megrökönyödéssel elegy csodálattal fogadott szép női profilok közé emelkedik rangban Piacsek Margit, a művész Lajos öccse fiatal feleségének képmása. Rónai Lajos a más képekről jól ismert „Piacsek bácsi" (Piátsek Ferenc kaposvári főerdész) három lánya közül választotta házastársát.

1 A portré esküvőjük alkalmából, 1892-ben készült Kaposvárott, amikor a művész a családi eseményre való tekintettel rövid időre hazalátogatott. Rippl természetesen az arcvonások hűséges tolmácsolására törekszik, azonban ugyanannyira fontos számára a sajátos párhuzamokon alapuló - sötét(kék) háttér, világos(zöld) díszes kalap - színharmónia megteremtése. A sötét háttérből külső fényforrás nélkül is kivilágló profil határozott rajzát a pasztelltechnika puhasága enyhíti, s egyben fel is oldja az egyszerű vidéki leányarc és a nászajándékul hozott nagyvilági párizsi kalap tartalmi ellentétét. A mű „franciaországi rokonai" nagyvilági dámák és munkásnők képmásai - számosak, ügy tűnik, Ripplnél a női jellemábrázolás elengedhetetlen kellékeivé válnak vonal és formagazdagságukkal, dekorativitásukkal a századvég divatos kalapjai (Mme Mazet; A díva stb.). Az idős Piátsek Margit így emlékezik a kép keletkezésének körülményeire: „Sose láttam még ily könnyed és szép kalapot (...) Megköszöntem Jóskának a figyelmességét, de nem akartam megtartani a kalapot. 0 kedves bókokat mondott s tüstént fejemre helyezte a kis »költemenyt« (...) Elfogott a kacérság elismételgettem: »nem viselem én ezt a kalapot, ez nagyon feltűnő. Mit szólnának hozzá a kaposiak (...)« Jóska pedig biztatott és egészen belehevült: »Margitkam, ha nem tartod meg ezt a kalapot, Pesten keresek egy szép asszonyt. Ha viszont e kalappal mégy Lajos öcsém oldalán kaposi látogatásaitokra, akkor mielőtt visszautazom Párizsba, megfestelek ezzel a kalappal, mint boldog fiatal asszonyt. «"

2 Feltehető, hogy Rippl-Rónai ismerte Maillol Női profil című, 1890 körül keletkezett képét, s hasonló felfogásban, ám kevesebb szimbolikus tartalommal, inkább a látványra összpontosítva festette meg sógornője átszellemült képmását.

3 Sz. G. 1. Aristide Maillol: Női profil, 1890 körül. Perpignan, Musée Hyacinthe Rigaud (a párizsi Musée d'Orsay letété) I Female profile, around 1890. Perpignan, Musée Hyacinthe Rigaud (deposit of the Musée d'Orsay, Paris)