Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)
TANULMÁNYOK / ESSAYS - BERNÁTH Mária: Egy közép-európai modell. Hatás és asszimiláció Rippl-Rónai József festői munkásságában
Rippl-Rónai a Nabik - és hangsúlyozni kell, nem Gauguin - hatása nyomán három lényeges képépítő faktort olvasztott be művészetébe: a kontúrozást, a kontúrba foglalt felületek nagyobb, bontatlanabb egységeit és a közeledést a kétdimenziós megjelenítéshez. Mindezeknek az eredete természetesen a gauguini út, de Rippl számára már csak a Nabik által megszelídített variációk látszottak felhasználhatóaknak. Rippl-Rónai művészetének feltűnő sajátossága, és ez talán érzékelhető volt az eddigiekből is, hogy mindvégig, bármelyik művészt vagy mozgalmat neveztük is meg mint a stílusát gazdagító forrást, kizárólag formai, illetve vizuális jelenségekre mutattunk rá. Az összes, eddig megidézett művészi csoportosulás és festő ceuvrején mint egy vörös fonál húzódik a tartalmi vonatkozások égető kérdése, a puszta látvány leképezésénél többet szuggerálás vágya. Mindenki más és más stíluseszközhöz nyúl, hogy az ezoterikus tartalmakat megjelenítse. A hosszúkás, a földdel lehetőleg kapcsolatot nem vállaló képformátum, a szenvelgő, preraffaelita női arcok ontják reánk szimbolikus tartalmukat, akárcsak a whistleri correspondenciák: nocturne-jei, capricciói a zenét és a színeket kapcsolják azonos áramkörbe. Carrière füstködben úszó víziói az Anyaság elvontabb értelmét vizsgáztatják meg-megújuló monotóniájukkal. És Gauguin! Aki már - és itt most a Nabikra hatást gyakorló korszakára gondolunk - a festészeti szimbolizmusban oly károsan kísértő irodalmias mellékízt is ki tudja küszöbölni a vonallal és foltokkal önmagukban is megálló, a vizualitás nyelvén fogalmazott szimbólumokat teremtve. A Nabik szimbolizmusa újra csak telített a preraffaelitizmusig visszanyúló irodalmiassággal és misztikával: e tartalmakat közvetítik a kontúrok, a keveretlen színekkel alakított képi egységek, a síkszerűség - a szecessziós megjelenés. Vagy idézzük meg Klimt ugyancsak hosszúkás képformátumon ábrázolt női portréit. A lényeges differencia az, hogy Ripplnél a női modellek leginkább profilba fordulnak, a sziluett-hatással támogatva az egész kép dekoratív mondanivalóját, kifinomult szépségeszményét. Klimtnél az arcok felénk fordulnak, helyt adva a pszichologizálásnak, a sejtetésnek, az emocionális utalásoknak: a szimbolikus tartalomnak. RipplRónai női figurái szépek, kifinomultak, de nem kívánnak asszociációt kelteni az Érzékiségre (Klimt), a Bűnre (Stuck), a Féltékenységre (Munch), vagy a misztikus áhítatra (Denis). Rippl-Rónai még csak úgy sem tesz, mintha mindez érdekelné. A lényeges momentumnak azt látom, hogy Ripplt kizárólag a látvány köti le. Valójában őt a szimbolikus kifejezés lényege soha nem izgatta, elméleti kérdések nemigen gyötörték. „Az elméleteket sose becsültem nagyra" - írja. 44 Besnard-t kárhoztatja, hogy „túlságosan intelligens". 45 O csupán felhasználta a szimbolizmus formai és esztétikai konzekvenciáit - egy más szférában való gondolkodás idegen volt tőle. A filozófiai, irodalmi gyökerű tanok, az újkatolicizmus, a miszticizmus, mely témákkal és tartalmakkal a Nabis és a Revue Blanche köre - másik nevük „des peintres intelligents'^!) - fiatal tagjai telítve voltak, nem vonzották tehát. Ebben látom az okát annak, amire már korábban utaltam, hogy a művészi társulás közte és a Nabi tagjai között nem vált szorosabbá. Amit Rippl-Rónai szuggerálni akar, az leg9. Maurice Denis: Szüzek rózsabokrok között. Ólomüueg-ablak karton, 1894. Magántulajdon / Virgins among rose-bushes. Cartoon for a stained glass window, 1894. Private collection feljebb az esztétikai igazság. A látvány szintjén átveszi a kamatoztatható formai újításokat, beépíti festészetébe, asszimilálja azokat. 46 Franciaországi tartózkodása alatt is egyik lábával Magyarországon áll. Nézzük meg egymás mellett Rippl-Rónai litografált könyvecskéjének, a Les Vierges-nek lapjait (kat. sz.: 168-173.) és Maurice Denis: Szüzek rózsabokrok között című ólomüveg-ablak kartonját (9. kép). Valószínűnek tartom, hogy Rippl-Rónai témájának e Denistervben lelhetjük meg közvetlen előzményét. 47 Denis szüzei valami holdbéli tájon sétálgatnak, minden mozdulat, minden kontúr egy látványon túli titokzatos eseményre utal, a beavatottak ezoterikus jelenésére. Rippl-Rónai szüzei hasonló művészi eszközökkel, de mégis egész másról szólnak - elsősorban magáról a szecessziós stílusról. 48 ugyancsak negatív eredményre kell jutnunk, ha Puvis de Chavannes művészetéhez való kapcsolatában
