Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - PANDCJR József: Rippl-Rónai Ödön (1865-1921)

5. Rónai Ödön magánmúzeumának nyomtatott röplapja, 1913. MNG Adattár I Printed handbill of Ödön Rónai's private museum, 1913. Hungarian National Gallery, Archives A jegyzékek megegyeznek abban, hogy a 19. századi magyar mesterek: Markó Károly, Borsos József, Székely Bertalan, Lötz Károly, Madarász Viktor, Munkácsy Mihály, Mészöly Géza, Zichy Mihály, Benczúr Gyula, Lyka Károly alkotásai mellett a nagybányaiak is megtalálhatók voltak. Hollósy Simontól, Ferenczy Károlytól, Réti Istvántól, Thorma Jánostól is volt festménye. Nagy István, Koszta József, Rudnay Gyula munkái is jelen vannak a gyűjteményben. A leltárkönyvekben Egry József, Csók István, Mednyánszky László és Vaszary János nevét is olvassuk. A kollekcióban a Nyolcak minden tagja szerepelt. A Róma-hegyi villában megforduló, ott vendégeskedő művészektől is szerzett műveket, így Galimberti Sándortól és az ott nevelődő Martyn Ferenctől is, akinek gyermekkori rajzait összegyűjtötte. „A gyűjtemény gerincét adó anyagrész elsősorban a szimbolizmus és szecesszió eszmeköréből táplálkozik. (...) Ez lehet magyarázat arra, hogy olyan sok aktkép található a gyűjteményben."

25 Rónai Ödön példaképe a kereskedőből lett igényes műgyűjtő, Nemes Marcell volt. Tudott nagylelkű ajándékozásáról, a Kecskemét városának adott képkollekcióról, s tudta, hogy előszeretettel vásárolja bátyja festményeit. Többször találkoztak a Japán Kávéház művészasztalánál. Legkedvesebb képe volt a Nemes Marcelltől vásárolt mű, Munkácsy Mihálynak a Honfoglalás pannójához készült színvázlata. Szerette a képet vázlatosságáért, bravúrosan festett foltjaiért. A kompozícióban a mozdulatok egyszerűek, az alkotó csak jelzi a figurákat, és az egész jelenség aranyló sárga fényben fürdik. Meglátta ebben is a fellobbanó szikrát, amely mire elkészült a nagy mű, kioldódott belőle. A mű megszerzése azért volt fontos számára, mert hallott Munkácsy és bátyja kapcsolatáról és arról is, hogy Rippl-Rónai József Párizsban két rajzot kapott mesterétől. Rónai Ödönnek is volt három Munkácsy-rajza. A gyűjteményben a ma megtalálható jelentős művek közül említésre méltók a következők: Mednyánszky László: Házak alkonyatban; Czigány Dezső: Csendélet; Márffy Ödön: Női akt; Gulácsy Lajos: Idill; Ferenczy Károly: Bohóc; Czóbel Béla: Tót ember kalappal; Kádár Béla: Vörös szentek; Galimberti Sándor: Nagybányai uárosrészlet. 1913-ban kinyomtatta műtárgyainak „betűsoros" jegyzékét, majd a magánmúzeumát reklámozó röpiratot, amelynek borítóján ez állt: „Rónai (Rippl) Ödön Magán Múzeuma a szépművészetek, ipar és népies művészet köréből". A műveket különös módon vette leltárba, legtöbbször azok hátoldalára feljegyezte, hogy kitől, honnan kapta, s az értelemszerűen hozzá kapcsolódó újságcikkeket is ráragasztotta. Amikor ezek után körülnézett otthonában, megállapította: „Ez a Szépművészeti Múzeum vázlatos alakban".

26 Amennyi örömet adott a gyűjtés, a művek között történő „nevelőmunka", ugyanannyi gondot jelentett a gyűjtemény sorsa. A féltésből, a gyűjtemény egybentartásáról való gondoskodás késztette arra, hogy 1919ben felajánlja a tanácskormánynak, hozza létre belőle a somogyi proletármúzeumot. Erre nem került sor, de elérkezettnek látta az időt arra, hogy végrendelkezzék. 1920. augusztus 30-án örökösödési szerződéssel Somogy vármegyének adományozta képeit, szobrait, néprajzi tárgyait. Fontos pontja volt a gondnok személyének megjelölése, annak javadalmazása, továbbá az, „hogy köteles a megye a műgyűjteményt évente legalább 5000 korona értékű képpel gyarapítani, amely képek minden alkalommal olyan fiatal magyar festőművészektől szerzendők be, akik még a gyűjteményben nincsenek képviselve".

27 A végrendelet eredeti példánya és a pontos műtárgyjegyzék az idők során elveszett. A múzeumszobán kívül is kihasznált minden alkalmat, amikor lehetősége adódott arra, hogy valakit művészetbaráttá formáljon. A Rippl-Rónai-festmények előtt „értetlenül állókat Ödön oktatta új látásra fáradhatatlanul".

28 Szívesen vállalkozott közéleti feladatokra. 1912 októberében megalakult Kaposvárott a Művészeti Egyesület, ennek vezetőségi tagja lett és vállalta, hogy karácsonyra megszervezi a Tizennégyek kiállítását.

29 A meghívott művészek a következők voltak: Csók István, Fényes Adolf, Ferenczy Károly, Glatz Oszkár, Iványi Grünwald Béla, Katona Nándor, Kernstok Károly, Kosztolányi Kann Gyula, Mihalik Dániel, Magyar Mannheimer Gusztáv, Perimutter Izsák, Rippl-Rónai József, Szinyei Merse Pál, Vaszary János. A művészek felkérése és felkeresése, a képek Kaposvárra szállítása is az ő feladata volt. Műtermeket keresett fel Budapesten, Tatán, Rákospalotán, ebédmeghívásoknak