Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - PANDCJR József: Rippl-Rónai Ödön (1865-1921)

tett eleget, fogadásokon vett részt. Felhasználta korábbi kapcsolatait, s munkáját segítette bátyja, Lázár Béla és Lyka Károly is. Ezek a látogatások alkalmat adtak a kiállítási anyag összegyűjtésére, de arra is, hogy a műtermek zugaiból, mappákból új kincseket mentsen át magánmúzeuma számára. A kiállítást a megyeháza dísztermében rendezték meg. Magy volt a hírverés, ennek tudható be, hogy sok látogató tekintette meg. A kiállításon Rónai Ödön „cerberusként" őrködött, s ha kellett, tárlatvezetést is tartott. A jeles alkotók és művészek bemutatásakor abban bízott, hogy a közönség ezt látva jobban figyel majd az értékekre és az ő féltett gyűjteményére is. Előadóesteket szervezett, művészettörténészeket kért föl arra, hogy a kiállító művészekről készülő tanulmányokból felolvassanak, így került sor arra, hogy a meghívott Lázár Béla egy este a kaposvári születésű Vaszary Jánosról tartott előadást. Ödönt gyűjteménye, közéleti tevékenysége mellett festői munkálkodása is népszerűvé, ismertté tette Kaposvárott. Ha valaki élete során mindig műalkotások, festmények, rajzok között mozog, bizonyára kedvet kap egyszer és megkísérli, kipróbálja saját rátermettségét is. Ödön is kipróbálta, igaz, szerény eredménnyel. Iskolás éveiben már bizonyította adottságát. Bátyjától még Párizsból kapott feladatokat, Kunffyéknak címert és rokonoknak bútorterveket kellett rajzolnia. Sokszor volt tanúéi. Rónai Ödön fényképe 1920 körül. MNG Adattár / Photo of Ödön Rónai around 1920. Hungarian National Gallery, Archives 7. Rippl-Rónai József: Ödön portréja. 1910-es éuek második fele. Kaposuár, Rippl-Rónai Múzeum / Portrait of Ödön. Second half of the 1910s. Kaposuár, Rippl-Rónai Museum ja testvérénél és más műtermekben is művek születésének. Naponta bejárt a Korona, majd a Turul kávéházba Kaposvárott, s letelepedett a művészasztalhoz. Ahogyan Párizsban, itt is divattá vált a kávéházi rajzolás, közben lehetett diskurálni, eszmét cserélni és évődni. „A somogyaszalói Gauguin"

31-nek nem volt szüksége különös felszerelésre. Példaképétől, bátyjától megszerzett apró pasztellkrétákkal gyorsan kanyarintotta papírra környezetének figuráit. Őt is, akárcsak testvérét, a kisvárosi alakok érdekelték, azok, akik kéznél voltak, a kávézó újságírók, kereskedők és jóbarátok. Kisméretű képei szerények, de erőteljes karakterérzékről tanúskodnak. Fekete kontúrokkal rögzítette rövid megfigyelésének eredményét, ezt töltötte ki néhány színes folttal. Az elkészült művet összeütögette egy másik tiszta lappal, s így a kép megduplázódott, s az egyikkel megajándékozta a türelmesen várakozót. Az odaajándékozott alkotást ellátta nagyméretű szignatúrával. Teljes bátorsággal, meditáció nélkül adta azt, ami belőle kikívánkozott. Nem vállalkozott többre, csak arra, amire képes volt. Sajátosat, egyénit keresett és adott festői munkálkodása során is. Ez a rajzolás jól bevált a műgyűjtő utakon. A kaposvári otthonokban jó néven vették, ha Rónai Ödön a családtagokat, különösen annak fiatal nőtagjait rajzolta, festette. Ez a munkálkodás időtöltésnek is jó volt, alkalmat adott a kérdezgetésre, a beszélgetésre, s műtárgyak felderítésére. Biztosak lehetünk abban, hogy Ödön, aki mérni, viszonyítani tudott minden művet értéke szerint, tisztában volt saját teljesítményének szintjével. Ez közvetítőeszköz volt, egy lehetőség emberek megnyerésére és bizonyára felismerte, tudta, hogy nem a nagy művészet útján jár, hanem a festészet perifériájáig jutott csak el. Két kisméretű képet őriz a kaposvári Múzeum Rónai Ödöntől, ismereteink szerint négy mű van magántulaj-