Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - PANDCJR József: Rippl-Rónai Ödön (1865-1921)

PAN DCJR JÓZSEF Rónai Ödönt fényképekről, festményekről ismerjük. Sokan írtak róla, s gazdag életútjának számos eseményét villantották fel, de kedves alakját legszemléletesebben, legkarakteresebben Bernáth Aurél rajzolta meg így éltünk Pannóniában című könyvében: ..Ödön bácsiban megvolt Sokratesnek az a világszép magatartása, hogy jártábankeltében, vagy a piacon ültében terjessze gondolatait. De ahogy Sokratesnél a kételkedés felébresztése, és így az igaz út keresése, úgy nála a modern művészet ügye és a szabadabb, görcsmentesebb életeszmének terjesztése volt a legfontosabb. Kaposvár és az akkori világ a »kis biztos«-ra mint életeszményre volt beállítva, az egymástól való elzárkózásra és a közönyre. Ödön bácsi az ő közvetlenségével, derűjével és érdeklődésével ezt ostromlotta elsőnek. Kisember létére talán azt példázta mindenekfölött, hogy miként lehet valaki osztály fölötti, de ugyanakkor egy a néppel, a hazával, s Európával."

1 A századelőn a polgárosodó Kaposvárott különös figurának számított a két Rippl-Rónai testvér. Volt idő, éppen egy évtized, amikor egymás közelében éltek, az egyik a Róma-hegyen, a másik a városban. Rónai Ödön külseje is más volt, mint kaposvári társaié. Elnehezedő alakjára bő ruhát öltött, sáskalapjával a fején, szalmavirággal a kabátján, kesztyűs kézzel indult sétáira, s nem nyújtott kezet a legkedvesebb barátoknak sem. Szelíd volt, álmodozó, akit két dolog érdekelt csupán: testvérének művészete, dicsősége és saját műgyűjteményének gyarapítása. Martyn Ferenc szerint, ha a műtárgyai között volt „angyalnak érezte magát".

2 Bátyja mellett lépdelt, de annak nem árnyékaként, hanem kísérő társaként járta a maga útját. A festő Ripp-Rónai is igényelte öccse jelenlétét. Ha időnként távol kerültek egymástól, az összeköttetést, a gondolataik kicserélését a gyakori levélváltás biztosította. József 1861-ben, öccse 1865-ben született Kaposváron. Ödön, anyjától a szelídséget, a szerénységet és a takarékosságot örökölte. Középiskolás tanulmányai a gimnázium negyedik osztályának elvégzésével zárultak.

3 Ezzel a végzettséggel, képesítés nélkül nem volt könnyű jó állást találni. Egyetlen lehetőség mutatkozott, elszegődni a vasúthoz. Volt kalauz, ellenőr, pénztáros és állomásfőnök. Gyakran változtatta helyét, egymás után több állomáson is teljesített szolgálatot. Megfordult Bátaszéken, ott nősült meg 1889-ben, feleségül vette Herbszt Terézt. Kiskorpádon, később Görgetegen volt állomáshelye. 1895-ben kapta meg első kinevezését. A millennium évében már Kéthelyen irányította a vonatokat. A gyakori elmozdulásoknak több oka is lehetett. Az egyik bizonyára az volt, hogy olyan állomásokat szemelt ki magának, ahol nem sok munka akadt. így szabadidejében kedvenc dolgaival foglalatoskodhatott. A maga módján mindig megtalálta annak lehetőségét, hogyan segítse bátyját, és hogyan gazdagítsa egyre gyarapodó gyűjteményét. A vasúti szolgálat ingyenes utazást biztosított. Ennek köszönhető, hogy járt Németországban, Olaszországban, Angliában, Svájcban és kétszer megfordult Párizsban is, 1889-ben, majd 1900-ban. Meglátogatta ott élő testvérét, együtt járták a várost, megszemlélték nevezetességeit, s amikor Ödön elindult hazafelé, József levelet írt szüleinek: „Külföldi tartózkodásom óta soha oly szerencsésnek és boldognak nem éreztem magam, mint szeretett Ödön öcsém jelen látogatása alkalmával. Igazán a legjobb testvér, a legnemesebb érzelmű embert és az értelmes gondolkodót ismertem meg benne. (...) Ödön meglepően jól néz ki, és úgy látszik sorsával tökéletesen ki van békülve. Elégedett. Családi szokásunkból máskülönben sem vetkőztünk ki, bizony-bizony, meg-megmondogattuk egymásnak az igazat - hibáinkat, ha volt, egymásban felismertük, sőt kerestük is és közös megbeszélés szerint azok orvoslását el is határoztuk - egyszóval tanácskoztunk a minél jobb lét felől."

4 Jóval később, 1911-ben Emlékezéseiben így ír öccséről: „Ez az Ödön, a vasúti főnök, bizony nálamnál jobban tudná életem történetét elbeszélni: kezdet óta gyűjt mindenféle nyomtatványt és emléket, melyek művészi törekvéseimről a nyilvánosság előtt megjelentek; neki írtam meg leveleimben a művészetre és az életviszonyaimra vonatkozó mindenféle dolgokat." Ödönnek itthon sok feladata volt, titkári teendőket látott el, s mindenről tájékoztatnia kellett a távollevőt. Megküldte a jó híreket és tapintatosan közölte a rosszakat is, küldte a csomagokat és a hazai újságokat. Leveleiben bonyolultan fogalmazott, kissé zavarosan is, s amikor intim dolgok után érdeklődött és mások dolgait firtatta, dorgálásokat kapott válaszul. Beszámolt kiállításokról, barátokról, az igazakról és a hamisakról, a családról, s boldog volt, ha híreket kapott Párizsból. Onnan is jöttek a küldemények és a levelek. Bátyja írt munkálkodásáról, sikereiről, kudarcairól, neuillyi otthonának pontos leírását is megküldte. Számon kérte öccsétől, hogy mit olvasott, s a távolból is igyekezett alakítani annak szemléletmódját. Küldte a Nabis plakátokat, a katalógusokat, s a párizsi újságokat. Saját példáját felmutatRippl-Rónai Ödön (1865-1921)