Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - KESERŰ Katalin: Műfajok és műtípusok Rippl-Rónai művészetében

7. Rippl-Rónai József: Mályvák között, 1895. Magántulajdon / Among hollyhocks, 1895. Private collection réi pedig hol a festő kompozíciós újításainak, hol a festőiség iránti hajlamának útját követik. Barátságképeihez kötődik azonban egy eddig nem tárgyalt vonása is: a művészettörténet számára példaszerű portréinak felelevenítése és megújítása, ily módon az európai művészet folyamába a klasszikusokhoz hasonló módon való bekapcsolódása. Közvetlen franciaországi környezetét ez már nem jellemezte: a visszafordulás a szélesebb értelemben vett primitívekhez és a vonzódás a kortársi élethez, az új stílus teremtéséhez a festészet közelmúltját elfeledtette, amint Rippl redukcionizmusa is ennek szándékából fakadt. Mégis előfordult, hogy kortársait, barátait Gainsborough vagy Manet modellbeállításait idéző helyzetben, de a 19. század végének karakterisztikumaival jelenítette meg. Manet Zolájához képest így Rippl Vuillard-\a teljesen magába mélyedő, puritán és redukált, szimbolista típus,

64 a Gainsborough Miss Siddonsával versenyre kelő Mme Mazet című kép pedig az egykori angol társaság kedvelt színésznőjének természetes és nyugodt, nemes intelligenciájával szemben olyan zaklatott és dekadens asszonyt mutat, akinek érdekessége, „intelligenciája" nyugtalanságában fejeződik ki. Rippl-Rónai, idézve és átírva, a portré komplexitását a műfaj múltjával is fokozva tudta saját korát pontosan megjeleníteni,

65 anélkül, hogy redukcionista szemléletét feladta volna. II. Rippl-Rónai tudta, hogy portréi mikor fordulnak át az intérieur vagy az életkép műfajába. Ilyenkor nem az alakokra, hanem a környezetre vagy élethelyzetre utaló címet adott munkáinak. E műfajokat mégis egységben látta, amint erről az Alkonyat egy intim szobában című életképének szinte az egész képteret betöltő interieurje és a háttal ülő, zongorázó nőalak vall. Hozzátehetjük: különösen az előtérbe állított virágváza kiemelt, csendéletteremtő szerepével hangsúlyozta a műfajok összhangját, amit festőileg az egységes, kékfekete színvilág is megteremt. Ez a megoldás egyértelműbb Vuillard festészetében. A Hölgy kékben (1894) lehetne a Rippl-kép párdarabja tőle, a fekete intérieurben háttal ülő alakkal. Vuillard, csendéletekkel kezdve