Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - KESERŰ Katalin: Műfajok és műtípusok Rippl-Rónai művészetében

utóbbi évtizedekben a művészettörténet-írás stílusok helyett műfajok,

1 illetve uralkodó motívumok szerint

2 mutatja be a 19. század művészetét. Egyrészt azért, mert a lineárisan felfogott stílustörténet elégtelenné vált a 18-19. század fordulóján kialakult stíluspluralizmus jelenségének megközelítésére, másrészt a művészetfogalom ezzel egyidejű nyitottabbá válása jobban feltárható a jelentésképzés különféle, nemcsak stiláris eszközeinek vizsgálatával. A 20. század művészetével kapcsolatban pedig a korábbi, a figurális-ábrázoló művészet leolvasható tematikájához kötődő műfaj- és motívum-meghatározásokat a szakirodalom egyre gyakrabban kapcsolja össze az új jelentéshordozókkal, így azok megváltozva, ma is használható terminus technicusai a modern művészet feldolgozásának.

3 Bár századunkban az egyes hagyományos művészeti ágakban folyamatos redukció figyelhető meg,

4 ezzel egyidejűleg új reprezentációs módokkal (élő, environmentális művészet stb.) gyarapodott a képzőművészet. A műfajok vizsgálata mellett így a művészet legsajátabb kérdése: léte és mibenlétének meghatározása is előtérbe került. Maga a művészet és a művészettudomány is (művészetfilozófia, művészetszociológia) foglalkozott a művészet különböző, létmódbeli és funkcionális típusainak vizsgálatával.

5 Ezáltal a műfajfogalmak mellett a komplexebb típusfogalmak is elterjedtek. A századforduló művészete kiváltságos a tekintetben, hogy mindkét század jegyeit magán viseli. Még meghatározhatók hagyományos műfajai és motívumai - akár technikai, tematikai vagy funkcionális szempontból -, de megfigyelhető a műfajok keveredése, egységesülése is. Mikor tehát egy korabeli művész munkásságát vesszük szemügyre, a születő új műfajok és műtípusok viszonylatában kell azt megtennünk. Rippl-Rónai munkásságának értékelésében ma Magyarországon háromféle művészettörténeti nézőpont látszik kikristályosodni: az életkörülmények, élmények, a látvány jelentőségét kiemelő, a szecessziós érzékenységet hangsúlyozó és a harmadik, mely a szimbolizmushoz való vonzódását e fogalom korabeli értelme szerint vizsgálja és tartja meghatározónak.

6 Ezek a vonások valójában együtt vannak, összefonódnak Rippl-Rónai életművében. Egyikük vagy másikuk megjelenése, kibontakozása, dominanciája vagy elhalványulása, összekapcsolódásuk az életműben teremtik meg különös gazdagságát, adják meg ritmusát, sajátosságát. Egyúttal egy tágabb csoport művészetét is jellemezhetjük így: Rippl franciaországi baráti köréét, a 90-es években kialakuló festői életműveket. A mesterükké fogadott Gauguin szintétizmusa nemcsak új képi egységet, hanem a műfajok, művészeti ágak szintézisét is jelentette. Az előző századvég nagy újítóihoz, Goyához, Blake-hez hasonlóan a festészet eszközeihez képest efemernek tűnő anyagokat, eszközöket is (például a rajzot, grafikát, papírt) az új művészeti gondolatok hordozóivá tette, a tematikailag jelentéktelenebb műfajokat pedig, mint például a csendéletet, jelentőssé. A művészet a szintetisták kezén más művészetekkel (az irodalommal, színházzal) is szimbiózisba lépett.

7 Ezekkel, valamint azáltal, hogy írásban is foglalkoztak a kép és a művészet meghatározásával, a 20. századot előlegezték.

8 Műalkotástípusukat - társadalmi funkcióját tekintve - ugyan autonómként határozták meg,

9 de szubjektív és metafizikai funkciót is kölcsönöztek a művészetnek - az egyénire, a benső, s valamely ideális világ megjelenítésére törekedve

10-, és környezetalakító funkcióval is felruházták. 11 A reprezentáció módját tekintve - a fentiekhez hasonlóan - keveredett műveikben az ábrázoló,

12 a kifejező-megjelenítő és az önálló képi világot teremtő absztrakt műtípus.

13 Tehát a műtípusok tekintetében is a régi és az új felfogás átmenetét reprezentálja művészetük, aminek teljesség-értéke éppen az ezzel összefüggő komplexitásban rejlik. A következőkben ezt az átmenetiséget és komplexitást vizsgálom Rippl-Rónai művészetében abból a szempontból, hogy az egyes műfajoknak és műtípusoknak, azok változásainak milyen szerepük volt a jelentésképzésben. A KÉP Mielőtt mindezeket áttekintjük Rippl-Rónai életművében, nézzük meg műveinek azokat az elemeit, amelyek meghatározzák képfogalmát, kép-szisztémájában az ábrázolótól a konceptuális struktúrák érzékeléséhez vezetnek.

14 Ezek közül - látszólag tautologikusan - maga a kép áll az első helyen. A kép Rippl-Rónai számára nemcsak saját világának reprezentánsa, hanem megoldandó festői kérdés, a létező és a nem látható valóság megjeleníthetőségének kísérleti terepe, e problematika és a két valóság közti kapcsolat megteremtésének szimbóluma és eszköze is volt. Legelső, önálló invencióból születő párizsi festményein a kép „megtisztítása", redukciója zajlik. Ennek során nemcsak a motívumok száma csökken, hanem a KESERŰ KATALIN Műfajok és műtípusok Rippl-Rónai művészetében ..Minden művészetben az alkotás és a felfogás - megértés: a képzelet kísérlete. Sem az alkotónak, sem a felfogónak tárgya nem »kész« sohase úgy, mint a használati tárgy mindig megérteni, tehát elképzelni kell jelentéseit, amiknek nincs meghatározható, véges számuk. " Fülep Lajos: Magyar művészet. Budapest 1971. Előszó, 11.