Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - BERNÁTH Mária: Rippl-Rónai József Emlékezései

2. Rippl-Rónai Emlékezéseinek kéziratlapja, 1910. MNG, Adattár / Autographed page from Rippl-Rónai's Memoirs, 1910. Hungarian National Gallery, Archives Bruxelles-ben nyomtak, már 1894 körül lapozgattam" írja. Hathatott rá, hiszen kontúros, színes rajzokat készített saját példányához. „A könyvet (...) melyet (...) sokan excentrikusnak találtak, én éppen szép ritka nyelvezete, annak szinte parfümös illata miatt nem győztem eleget olvasni."

12 A remek megfigyelőkészség, mely portréiban annyira jellemző Ripplre, íróként sem hagyja cserben. Hány, számunkra fontos figura merül fel a múltból! Apró gesztusaikkal, környezetükben vagy emberi mivoltukban tapasztalt egy-egy visszássággal vagy erénnyel villan fel lényük, és a hősök emberközelivé válnak, ismerősnek hisszük őket. Feltűnik Cézanne mogorva, emberkerülő alakja, ki a szót „nehezen adta ki magából",

13 és tagadja, hogy Gauguint ismerné - pedig Rippl tudja az ellenkezőjét. Cézanne szinte üres műtermének a falán egy ferdén felszögelt, keret nélküli olajnyomat lóg. Ebben a környezetben alkotta korszakos remekműveit. Gauguin műtermében egy majom futkos le-föl egy kötélen. A Tahitiból hozott színes bőrű asszony teával kínálja a szobában heverő barátokat, miközben a házigazda az ágy lábával fametszeteit préseli. Toulouse-Lautrec vívóedzést tart ép testű unokafivérével, mikor Rippl meglátogatja, és meghökkenve azonnal konstatálja, hogy „ojjé, mennyi abszintos üveg és pohár volt ott egy asztalon...!"'

4 Puvis de Chavannes a reggeli órákban fogadta Ripplt - a nappal munkára való. Puvis nem elegyedik a kétes hírű művésztársaságba, kikefélt szakállával, mint egy jó hivatalnok, reggel elmegy neuillyi-i műtermébe, ahonnan este egyenesen hazatér. De mégis izgalomban tarthatta a montmartre-i lebujokban folyó világmegváltás: Rippl hajnalban már ott találja nála a kémet, Desboutint, aki ilyenkor tájékoztatja a mestert az éjszaka eseményeiről. Maurice Denis „jó férj és apa. Gondolkodó fej, éles tekintet, szellem és jóság" - írja Rippl.

15 Folyton mosolyogva beszél - és a nagyapa háborús rendjellel a mellén eszi a békés nagy családban az ebédet. Érdekes végül megnéznünk, hogy e kolosszális figurák között milyen helyet jelöl ki a maga számára RipplRónai Emlékezései lapjain, hogy a csaknem kilencven év távlatából hogyan értékeljük önmeghatározását, hogy akkori ítéletei mennyire érvényesek mai szemléletünk tükrében.