Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - BERNÁTH Mária: Rippl-Rónai József Emlékezései

megfordult, aki csak számított. De az időnkénti gulyásvacsorákra a fiatal magyar művészek is meghívót kaptak. Itt Munkácsy csárdást táncolt, magyar nótákat dalolt és ahogy Rippl írja „kelleténél többet és szebben fütyörészett".

9 Nem lehet nem kihallani e megjegyzésből Rippl fájó megértését. Rippl-Rónai Emlékezéseiben nem beszél szívesen az őt ért hatásokról, de ez az ő esetében nemcsak szakmai gőg. Mikor Emlékezéseit írta, még túl közel voltak azok az évek, mikor egyébről sem hallhatott, mint hogy a magyar művészetnek nincs vele mit kezdenie - francia epigon. Kritikusai oly mértékig játszották ki ellene ezt a tételt, hogy nem róhatjuk fel neki, hogy akkor, mikor képeit itthon már elfogadták, megpróbálta bizonygatni művészi szuverenitását. Csak leveleiben tiltakozik indulatosan az epigonizmus vádja ellen. Emlékezéseiben alig észrevehető finom utalásokkal próbálja tisztázni magát: megemlít egy-egy évszámot vagy kiállítást, amikor vagy ahol először találkozott Whistler képeivel, Gauguinnel, vagy más olyan művészekkel, akikkel stilárisan kapcsolatba hozható volt. Számunkra ez ma már érdektelen - legfeljebb történelmi kuriózumként tarthat számot az ellenőrzésre. Ha Rippl-Rónaival ellentétben mi még1. Az Emlékezések 191 l-es kiadásának címlapterve. MNG I Design for the title-page of the 1911 edition of the Memoirs. Hungarian National Gallery sem zárhatjuk ki Whistler vagy például Vuillard hatását, ez nem befolyásolhatja mai ítéletünket. A Gauguintől való elhatárolódásnak egyébként volt bizonyos alapja. Műveit Rippl igen nagyra értékeli (igazából az 1907-ben Budapesten kiállított Gauguin-képek győzik meg őt teljesen). Ami azonban az 1890-es évek elejét illeti, tehát Rippl magára találásának időszakát, ő a gauguini elveket a Nabis-csoport által megszelídített formájában munkálta tovább. Talán maga sem volt teljesen tisztában azzal, hogy a Nabis-festészet korai periódusa mennyire Gauguinből szívta éltető elemét. Gauguin új stílusa, amely pont-aveni tartózkodásához kötődik, az erős kontúrokkal határolt rekeszzománcszerű festés, a tiszta színek használata Ripplnél főleg iparművészeti munkáiban bukkan elő, és ezzel inkább általános európai tendenciát érint, mintsem közvetlenül Gauguin példáját. Siet is tisztázni: Gauguin „velem egyidejű kutató".

10 Rippl tartózkodását azonban leginkább Gauguin emberi exteriőrje váltja ki. O végül is minden később kialakult apró pózával egyetemben távol állt a bohémiától, számára Gauguin egzotikum volt, akit igazából nem mert komolyan venni, csak később, mikor már a kissé zavaró és zajos emberi momentumok elmosódtak. Barátságait soha nem irányította az érdek. Igyekezett tájékozódni, tudomást szerezni mindenről, ami szakmájával összefüggött, de egyébként járta a maga útját. Az 1894-es Mars-mezei Szalon kiállításán Gauguin elragadtatottan nyilatkozott Rippl Öreganyám című képéről, és ez a lelkesedés felébresztette a Nabis művészeinek érdeklődését a fiatal, ismeretlen magyar festő iránt. Forrás értékű sorokban emlékezik ezekre a - munkája szempontjából legfontosabb - éveire. A Revue Blanche folyóirat tulajdonosa, Thadée Natanson, valamint a többi „próféta", Denis, Bonnard, Vuillard Ripplt barátságába fogadta, velük állíthatott ki. Rippl elfogadta ezt a lehetőséget, de valójában nem olvadt közéjük. A párizsi idők két legfontosabb barátja a művészként jelentéktelen Knowles és az akkor még senki által nem ismert Maillol. Knowles, a Párizsban élő skót művész, kivel együtt költözött ki Neuillybe, hagyta fejlődésén a legnagyobb nyomot. Emlékezései lapjain tanúbizonyságot tesz a termékenyítő szellemi kötődésről. Közös sétáik, beszélgetéseik Rippl-Rónai magára találásának kritikus éveiben megbízható iránytűként szolgáltak. Maillollal is ő ismertette össze Ripplt, és a francia szobrászat e kimagasló alakjának barátsága mindkettőjük szempontjából fontosnak bizonyult. Maillol beszélte rá Ripplt a hímzések készítésére, és Rippl volt az, aki felismerte Maillolban a szobrászt, aki addig inkább festészettel és hímzésekkel foglalkozott. Maillol plasztikai munkássága igazán ragyogóan bizonyította Rippl helyes ítéletét. Különösen érdekesek azok a sorok, ahol a nagy szobrász Rippl-Rónai vendéglátójaként jelenik meg előttünk, és bepillantást nyerhetünk műhelyébe, emberi szokásaiba. A helyes ítéletalkotás, a biztos szem, a jó kvalitásérzék olyan erénye Rippl-Rónainak, mely külön figyelmet érdemel, ha kezünkbe vesszük könyvét.

11 Túl sok utalást irodalmi vonzódásaira az Emlékezésekben nem találhatunk, annál jellemzőbb a néhány említett név. Mi most ragadjuk ki Verlaine-t, Rimbaud-t vagy éppen Mallarmét, akinek „Les Pages szép könyvét, melyet