Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)
TANULMÁNYOK / ESSAYS - PRÉKOPA Ágnes: Rippl-Rónai József iparművészeti tevékenysége
13-14. Rippl-Rónai József: Az Andrássy-ebédlő berendezése. A felvételek a tiszadobi kastélyban készültek az 1910-es években. Iparművészeti Múzeum, Adattár / Furnishings of the Andrássy dining-room. Photographed in the castle of Tiszadob in the 1910s. Museum of Applied Arts, Archives A dekoratív összefüggésből kiragadva, egyenként és közelebbről szemlélve Rippl-Rónai díszüvegei nem tűnnek különlegesnek, sem „találmánynak". A virág alakúak nem valósítják meg megfelelően a „felhőzetes" típusú stilizáció nagyvonalú formakezelését; a koncepció és a technikai megvalósítás ellentmondani látszik - ebből a szempontból Köpping poharai kínálkoznak összehasonlításul, azok ugyanis következetesen és teljesen végigvisznek egy egészen más karakterű dekorációs elképzelést. Köpping poharai esetében a technika virtuozitása a művészi koncepció része, a tárgyak ugyanis az anyag lehetőségeinek határait feszegetik - a darabok kecsessége éppen a minden eszközzel hangsúlyozott törékenységből származik. Rippl üvegei funkcionálisnak látszanak, sőt készítőjük annak is szánja őket, miközben azok ugyanolyan törékenyek, mint a Köppingéi. Rippl-Rónai üvegterveinek nem lángnál formált, „pehelykönnyű", hanem inkább más módon kivitelezett, vastagabb falú üvegekben kellene megvalósulniuk. Az ilyesfajta módosítások nem is állnának távol Rippl elképzeléseitől, mint ezt a virág alakú Zsolnay-kelyhek is bizonyítják. Rippl-Rónai kénytelen elismerni, hogy nem lehet az üvegeibe vizet tölteni, de továbbra is csökönyösen kitart a tárgyak használhatósága mellett; minden jel szerint meg van győződve arról, hogy gyakorlati funkció nélkül nincs is iparművészet. Radisics számára Rippl mindenáron igazolni akarja tárgyai használhatóságát, érvei azonban olyan makacs erőfeszítésről tanúskodnak, amely éppen ellentéte az üvegtervekben megnyilvánuló nagyvonalúságnak. A művész szerint több darab is képes elbírni kisebb gyertyákat, a teríték mellett álló virágtartókba a vacsora idejére amúgy sem kellene víz, és további ötlete, hogy akár villanyvilágítást is lehetne vezetni az edényekbe. 83 Ez a meghökkentő javaslat indirekt módon éppen azt bizonyítja, hogy üvegeit tulajdonképpen maga sem gondolta kézbe vehetőeknek, odébbhelyezhetőeknek. 84 Az elektromosságról ráadásul még kevesebb fogalma volt, mint egyéb, „praktikus" dolgokról: megfeledkezett például a megkomponálhatatlanul kígyózó vezetékekről, amelyekről csak felülről lóghattak volna be az égők az üvegekbe - ha készültek egyáltalán ilyen apró izzók annak idején. A textilmunkák együtteséből a terítéket teljessé tevő abrosz bizonyára azért hiányzik, mert a környezet intenzív színei, a többszínű, mintás edények, de főleg az üvegmennyezeten beszűrődő színes fény leginkább egyszerű és egyszínű abrosz használatát engedhette meg. Számos hímzett díszű részletet találunk az intérieurben, közöttük a korábban már tárgyalt Vörösruhás nő című kárpitot és a fotókról ismert, nagy vörös virágokkal díszített spanyolfalat. Az egyik ajtót a csak említésből ismert hímzett ajtófüggöny váltotta ki. Kérdés, hogy fölötte volt-e a hímzett szupraport, amely műfajával a leg-