Nagy Ildikó szerk.: Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1998/1)

TANULMÁNYOK / ESSAYS - PRÉKOPA Ágnes: Rippl-Rónai József iparművészeti tevékenysége

nemesebb berendezési hagyományokat idézi. Tagadhatatlanul Lazarine hímzőművészete, azaz a „saját" kivitelezhetőség érdekében születhetett a falburkolatot koronázó, 30 méter hosszú hímzett fríz (16. kép) terve. Ennek díszítését a tálalókéhoz hasonló - a fekete-fehér fotókból kikövetkeztethetően is élénk színű -, stilizált virágmotívumok alkották. A fríz dekoratív hangsúlyozása a bútorok esetében figyelemre méltó és sikerült megoldásnak tekinthető, a hímzett fríz alkalmazása azonban az anyagszerűség szempontjából nem eléggé indokolt. A sok hímzett részlet ellenére nehéz elképzelni, hogy feledtetve kuriózum jellegét, a fríz a berendezés integráns részévé vált volna.

85 Róth Miksa kivitelezte a rózsabokrokkal és színes lombú fákkal díszített üvegablakot, amely Rippl dekoratív stílusának jellegzetes példája,

86 ám a teljes stilizálás a mennyezet Wiesbadenben kivitelezett üvegdíszén valósul meg. A berendezés egész hangulatának meghatározó eleme volt a színes „felhőzetes" foltokban az üvegmennyezeten (17. kép) beszűrődő fény. A mennyezet díszítése a virágmotívumok stilizálásának legelvontabb variációját képviseli. Színes fényfoltjai teremtették meg az összhangot az intérieurben - amely mindenekelőtt a mennyezet színhatásainak ismerete nélkül marad rekonstruálhatatlan. 15. Kari Köpping: Díszpohár. Üveg, 1900 körül. (Reprodukció: Magyar Iparművészet 1904, 77.) / Goblet. Glass, around 1900 (Reproduction) A „felhőzetesség" adja meg az alapkarekterét Rippl lámpaterveinek is, amelyeket szellemes ötletként, konkrét (technikai) részleteiben kidolgozatlan vázlatrajz formájában ismerünk. Ez az első papírra vetett gondolat azonban számos kérdést még nyitva hagy, hiszen annak a tervezési fázisnak felel meg, amelyet a bútorok esetén a virágszirom lábú ebédlőasztal képvisel. Rippl díszítőkedve a legnagyobb könnyedséggel és játékossággal az Andrássy-ebédlő kerámiáinak dekorációjában bontakozott ki. A fennmaradt darabok is igen nagy változatosságról tanúskodnak,

87 a díszítés pedig a 16. Rippl-Rónai József terve alapján készült hímzett fríz részlete az Andrássy-ebédlőből (Reprodukció: Magyar Iparművészet 1912, 91.) I Detail of embroidered frieze made after József RipplRónai's design, from the Andrássy dining-room (Reproduction) már említett tájképtől a legelvontabb, egészen „felhőszerű" ornamentális felületkitöltésig terjed (18. kép). A két-három szín kezelése is játékos kísérletező kedvről tanúskodik: ha nem is töltik ki a színfoltok maradéktalanul a felületet a Carrouselen alkalmazott módon, de megtaláljuk a színes virágfoltokból komponált díszítést is, bár inkább a néhány lendületes vonallal éppen csak odavetett rajz és a „pettyegetés" gyakori. Fel kell figyelnünk arra, hogy a kerámiákon előfordul a kontúrozással határolt felületek „pettyegetéssel" való fellazítása. Ez a megoldás, ami - a festészeten kívüli műfajban végzett - kísérletezésből fakad, valamilyen módon hozzájárulhatott a „kukoricás" korszak festésmódjának kialakulásához, hiszen a kerámiákon látható felületkezelés lényegében ugyancsak a cloisonnizmusból és az impresszionizmusból leszűrt tanulságok sajátos ötvözetének tekinthető. Elsősorban maguk a tárgyak tanúskodnak a Zsolnay-gyárral való együttműködésről, amelynek egyébként alig maradt írásos nyoma.

88 A nagy virágos váza a díszítés lehetőségeivel való ismerkedés dokumentuma, míg a Rippl nevéhez fűzhető formai újítást a számos variációban „továbbgondolt" virág alakú kelyhek és csészék jelentik, amelyek az anyag eltérő karaktere ellenére szoros rokonságban állnak az Andrássy-ebédlő üvegpoharaival.

89 17. Rippl-Rónai József: Az Andrássy-ebédlő üvegmennyezete. A felvétel a tiszadobi kastélyban készült az 1910-es években. Iparművészeti Múzeum, Adattár / Stained glass ceiling of the Andrássy dining-room. Photographed in the castle of Tiszadob in the 1910s. Museum of Applied Arts, Archives