Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)

Szücs György: Nagybánya - változó időben

Festőnövendékek csoportja, 1903. Balról: Ferenczy Valér (1), Maticska Jenő (2), Börtsök Samu (3), Czóbel Béla (4) Gruppe von Malerstudenten, 1903. Vön links / Group of students, 1903. From the left: Valér Ferenczy (1), Jenő Maticska (2), Samu Börtsök (3), Béla Czóbel (4) (MNG Adattár I Archiv I Archives) csillagos éjszakákon pedig a fekete liget fehérlő utainak csöndjét verték föl, szellemi szakadás magvát rejtették magukban. A haladás útját nemcsak a csöndes fejlődés, de rázkódások, forradalmak is jelölik. Forrongásból keletkezik az élet, káoszból alakul ki a világ uj képe."

21 Elete utolsó éveiben írott, A nagybányai művésztelep című monumentális könyvében azonban, bár elismeri a neósok képviselőinek tehetségét, működésüket lényegében mint Nagybánya „utóéletét" tárgyalja. Az a szemlélet tehát, amely az „igazi nagybányaiságot" Hollósy távozásáig, legfeljebb 1906-ig, a neósok fellépéséig számítja, érvrendszerét Réti Nagybányakönyvében találhatja meg. Ugyanakkor, ha a nagybányai művészetről beszélünk, annak történetét - előreszaladásait és megtorpanásait - kíséreljük meg végigkövetni, nem állhatunk meg annál a pillanatnál, amikortól a város szellemi kisugárzása lecsökken, s hatása nem olyan átütő', mint az alapítást követő évtizedben. Tudatosítanunk kell magunkban, hogy kezdetben az elmélet, azaz a természettel való azonosulás teoretikus kifejtése és a ténylegesen megfestett képek között nagy volt a távolság. Amikorra viszont a festó'i eszközök begyakorolttá, rutinossá s nem utolsósorban taníthatóakká váltak, egyszersmind a nagybányai művészet akadémikussá válása is bekövetkezett. Ferenczy budapesti tanítványai az 1910-es évektől nyári gyakorlótelepként használták Nagybányát, Lyka Károly és Réti István húszas évek eleji főiskolai reformja pedig a nagybányai szellemiség végső elismertetését jelentette, azonban a következő generációnak a meghaladhatóság szintjét jelölte ki. Ha nincs meg a keresés kockázata, a természettel megtalált egyéni kapcsolat képpé varázsolása, helyét átveszi a tradícióőrzés, az alapítók által elért eredmények kritikátlan tisztelete. A kezdeti, panteisztikus természetfelfogás a kevésbé ismert alkotók művészetében is tetten érhető. 1908ban Seidler Irma irigyelte barátját, Lukács Györgyöt, hogy „kifejezési orgánuma a szó", neki viszont sokkal nehezebb szavakba önteni a festéssel kapcsolatos elképzeléseit.

22 Néha azonban sikerült papírra vetnie a természet - ember viszony bensőséges élményeit: „A tájképpel oda kezdek most jutni végre, hogy az, ami művészi benyomások leszűrődése és reflexiók eredménye, az agyamban végre annyira megerősödött és életet kapott, hogy a természetben folyton találkozom vele impresszió formájában. A be nem avatott, aki a szintézist nem ösmeri, félreértené és azt hinné, hogy impresszióra megtalált motívumaim vannak. És ennek is kell lenni. Nem tudom, félek, hogy nem érthető, de mondom, komponálva látom a tájat, és az impresszionizmus erejével (és eszközeivel) látom azért."

23 A nem jegyzett kismester, Seidler Irma szavaiból a Ferenczyféle természetlátásra következtethetünk, de megközelítése érdekes módon rokon a tájfestészet problematika-