Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)
Szücs György: Nagybánya - változó időben
jának elméleti foglalatát adó Georg Simmel gondolataival. Lukács barátja, Simmel A táj filozófiája című írásában arra keresi a választ, hogyan válik a „táj" olyan összefoglaló érzéssé, amely magát a „természetet" képes kifejezni. A festészet lényege nem más, mint olyan természetkivágatot találni, amely nem a konkrét táj egy esetleges szeletét, hanem a teljes természet képzetét jelenti. 24 Az első világháborúig azonban a kortárs művészet állapotát jelző' mérték továbbra is Párizs maradt, ahol a művészek felfrissíthették eszköztárukat. A francia fővárosba utazók szinte újjászületésként élték meg a találkozást, olyasféle rajongással, amely Kuncz Aladárt, az Erdélyi Helikon későbbi szerkesztőjét jellemezte: „Mikor először megtöltött a párizsi levegő, iszonyatosan kezdtem undorodni a hazaitól. Előre féltem attól a pillanattól, mikor le kell válnom erről a kultúrtestről, de most olyan általános, derűs, életbéke szállt belém, mely szelíd fénnyel világít be mindent, s előre megvilágítja utamat, melyen haladni fogok: a nagy semmittevés, a mindentervezés, a folytonos appercipiálás és tökéletes improduktívság útját." - számolt be lelkiállapotáról 1909-ben Laczkó Gézának. 25 „Utóbbi időben Henri Matisse iskolájába jártam, haladtam. Kedvem is meglehetősen van. Még egy telet sem töltöttem ilyen hasznosan, azt hiszem egy-kettőre behozom amit mulasztanom kellett" - írta az előző évben mesterének, Réti Istvánnak Bornemisza Géza. 26 Egy rövid kronológiában a mondatok úgy koppannak, mint egy furcsa nekrológban: 1901 - Hollósy utolsó nyara Nagybányán, 1906 - Czóbel Béla „ultramodern" képei Párizsból. Az alaposabb vizsgálódás azonban jóval szervesebb átmenetet mutat, bár nem kevés szimbolikus mozzanatot tartalmaz. Hollósynak ugyanúgy kedves tanítványa volt Maticska Jenő, mint Ziffer Sándor. Maticska - Czóbel jó barátja - 1906 februárjában halt meg, néhány hónappal később került sor Czóbel képeinek műtermi bemutatójára. Ekkoriban Czóbel radikális eszméket vallott a művészetről: „Igen, elfeledni mindent, mi rám erőszakolt, eldobni mindent, mi másokból kiválogatott, semminek lenni, s újra megszületni, hogy az első hang az én gagyogásom legyen, mi ha mondattá válik, szóljon az bármiről, én rólam beszéljen!" 27 Maticska egyre színesedő művészete és Czóbel 1906 előtti művei rokonságot mutatnak. (Czóbel Leány virágos ablak előtt 1904-es festményének párját Maticska is megfestette.) Ekkoriban, azaz 1905-06-ban már többen megfordultak Párizsban, így pl. Czigány Dezső, Mikola András, Bornemisza Géza, Boromisza Tibor, Perlrott Csaba Vilmos, Ferenczy Valér, tehát bármennyire is sokkolóak voltak Czóbel „kiabáló" képei, lényegében kialakult a közeg, létezett az a kis csoport, amely rezonálni tudott az új szellemiségre. Czóbel valóban „felmutatta" műveit, hogy utána többet ne forduljon meg Nagybányán, a „neós" lendület kiteljesítése az expresszionizmusnak elkötelezett Ziffer Sándorra maradt, akit mind Párizsba, mind Nagybányára Czóbel vitt el. Mégsem lehet közvetlen kapocs a fiatalon elhunyt - s pályáját meg nem futott - Maticska és Ziffer között, hiszen Maticska még Hollósy, Ferenczy, Iványi művészetének tanulságain nevelődött, s bár számos főművel gazdagította a nagybányai művészetet, mégis Ziffer volt az erős színhatásokkal dolgozó festőiség következetes művelője. Az óraszerkezetnek - amit Czóbel szinte jelképesen elindított - a továbbiakban Ziffer lett a gépmestere. Más oldalról közelítve a pointillizmushoz jutunk el. A század első éveiben Franciaországban az öreg Paul Signac vagy Henry Edmond Cross megszokott festőtechnikája párhuzamosan élt a frissebb irányzatokkal, s idehaza ezt a fajta „szemcsés" festésmódot a fiatalon meghalt Plány Ervin illetve Ballá Béla (Ősszel), Kádár Géza (Szénagyűjtők) és Boromisza Tibor (Fürdőzők) ízlelgette 1908-12 körül. Ha meggondoljuk, hogy Ziffer „dekoratív impresszionizmusnak" nevezte ez időtájt készült munkáit, 28 akkor az impresszionizmus és az expresszionizmus mechanikusan szétvágott irányzatainak furcsa együtthatását érzékelhetjük az 1906 utáni fél évtizedben, mely alapja lett azután a kecskeméti kolónia művészeti stílusának. Plány Ervin: Kertrészlet, 1907-09 Ervin Plány: Im Garten / In the Garden, 1907-09 (Mgt. I Privatbesitz I private collection) Az egyik határpontot tehát, amelyen a „nagybányai festészet" nem lépett át, az apró festékpontokból öszszeállított, tehát pointillista módon megfestett képek alkothatják. Az ismert művek közül néhányat Sámuel Mützner alkotott, aki Münchenben Anton Azbe és Hollósy tanítványa volt, majd a szokásos „forgatókönyv" szerint a párizsi Julian akadémián folytatta tanulmányait. A döntő hatás mégis Givernyben érte, ahol 1908-ban Monet mellett dolgozhatott. Az ebből az évből való Tájképén felismerhető a francia mester hatása. 29 A magyar művészek közül Plány Ervin Kertrészlet (1907-09) című festményén jutott el a képfelbontás hasonló technikájához. 30 A kép egy tavaszi pillanatot ábrázol, a zöldes fák lila árnyékokat vetnek a sárga kavicson. Finom zöldek húzódnak meg a park ágyasai között, belül piros virágok, a háttér sötétebb árnyékai is apró pontok tömegéből állnak össze. A napfény teljesen fellazította a felületet, csak a szemünkben egyesül látvánnyá. A képeket akár elkésettnek is nevezhetnénk, ha nem emlékeznénk arra, hogy pl. Matisse - expresszionista műveivel párhuzamosan 1905 körül még divizionista képeket próbálgatott
