Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)
Szücs György: Nagybánya - változó időben
Nagybánya - változó időben SZŰCS GYÖRGY / A nagybányai művésztelep centenáriu% ma alkalmából még égetőbb a feladat, hogy minél pontosabban megfogalmazzuk annak a jelenségcsoportnak a lényegét, amelyet a hétköznapi-szakmai beszédben magától értetődő evidenciával csak a „Nagybánya" szóval jelölünk. Egyfelől - úgy tűnhet - a művésztelep történetének minden fontos elemét ismerjük, hiszen olykor egy évtized is eltelhet anélkül, hogy Nagybányáról általános érvényre törekvő, egyszersmind továbbgondolásra serkentő megállapítás hangozna el; másfelől azonban a dokumentumok tengerében való „alámerülés" azt mutatja, hogy részleges és egyenetlen tudásunk korlátozott számú forrás variálásán nyugszik. Szándékosan használtam a jelenségcsoport kifejezést, mivel úgy gondolom, hogy a nagybányai művészethez kötődő, köztudottan szerteágazó problémakört már az első pillanattól kezdve, az időben (a történetben) „megúsztatott" dinamikus modellként érdemes szemlélni. Vezérfonalként Huizinga magára nézve is kötelezőnek tartott elvét követhetjük: „A jó meghatározásnak velősnek kell lennie, vagyis a fogalmat röviden, de ugyanakkor pontosan és teljes egészében kell megragadnia. A meghatározás egy bizonyos szó jelentését írja körül s a szó egy bizonyos jelenség megjelölésére szolgál. A meghatározásnak tartalmaznia kell, össze kell foglalnia az egész jelenséget. Ha a jelenség lényeges részei kihullnak a meghatározásból, akkor hiba történt. Ezzel szemben részletről nem kell beszámolnia a meghatározásnak." 1 A „nagybányai művészet" kutatása az eddigiekben egy lineáris és egy családfa típusú, statikus modellt követett. Az elsőben a München (előzmény) - Nagybánya (szintézis) - Párizs (impulzusok) - Budapest („posztnagybánya") tengelyre felfűzött, az éppen aktuális progresszióra reagáló szemlélet érvényesül, a másodikban pedig a mindent Nagybányából levezető, jóllehet az elágazásokat alaposabban feltérképező' módszer érhető tetten. Kevésbé tudatosodik az a tény, hogy a „meghaladott" irányzatok a későbbiekben sem tűnnek el, az idősebb generáció képviselői párhuzamosan munkálkodnak a mindenkori fiatalokkal. Miután a meghatározó egyéniségek munkásságának a legjellemzőbb korszakát a kortársak haladónak tekintették, ezáltal a megszerzett dicsőség egész életművüket beragyogja, függetlenül attól, hogy az egyes korszakok esetleg eltérő színvonalat képviselnek. Másrészt viszont „szűkített" életművekkel dolgozunk, és gyakran nem veszünk tudomást egy-egy művész Nagybányát megelőző vagy azt követő korszakáról. Mindenesetre Nagybánya története az életrajzok, az elkészült művek, valamint az írások rétegeiből áll össze. Az itt-ott ritka, máshol nehezen átlátható textúrán kirajzolódnak a sűrűsödések, ahol az egészet átszövő lényeges szálak találkoznak. A forrásanyag artikulációját megnehezíti az a történeti örökség, mely a kutatókat arra „kötelezi", hogy mindent megtegyenek a magyarországi művészet nemzetközi elismertetéséért. Ezt az elfogultságokat is bőFerenczy Károly: Lázár Béla arcképe, 1907 Károly Ferenczy: Porträt von Béla Lázár / Portrait of Béla Lázár. 1907 (Kai. sz. I Kat. Nr. I Cat. No. 135.)
