Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)

Zwickl András: Nagybánya és a aktfestészet

AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ UTÁN A neós forradalom nagyjelentőségű esemény a nagybányai művészet történetében, ám az általa elindított, mélyreható változások már nem itt folytatódtak, a hangsúly fokozatosan Budapestre tevődött át. Nagybánya történetében a következő cezúrát nem is művészeti, hanem politikai esemény jelentette. Az első világháborút követő történelmi változások a művészetre nézve is komoly konzekvenciákkal jártak. Számos művész meghalt, főként a fiatalok pályájában okozott törést vagy kényszerszünetet ez a négy év. 1919 után sokan külföldre távoztak, sőt a trianoni új országhatárok következtében Nagybánya is külfölddé vált. A generációk között azonban nem ilyen éles a határ, és nem olyan mély a szakadék, mint hajdanán az alapítók és a neósok között. Az utánpótlás folyamatos volt, a kilencvenes években született, Nagybányára érkező fiatalok pályája azonban eltérő' képet mutat. Többségük művészete csak a háború után bontakozott ki, de egyesek már színre léptek 1914 előtt is. A húszas évek törekvéseinek egyik karakteres képviselője, Jándi Dávid még találkozhatott a későbbi Fiatalok egy-két tagjával, hiszen 1911-tól tanult a művésztelepen. Ebben az évben Nemes Lampérth, a következő évben pedig Erős Andor fordult meg itt. Az aktivizmushoz kapcsolódó Fiatalok tagjai közül mindkét művész jelen volt a mozgalom folyóirataiban, A Tett és a MA több aktrajzot reprodukált tőlük. Nagybányához kötődő más művészek is feltűntek ebben a körben, mint például Pászk Jenő, akinek ugyancsak jelentek meg aktrajzai Kassák lapjaiban.

96 A különböző modern törekvések hatását tükröző aktok más nagybányai tanultságú művészek lapjain is felbukkantak. Még az első világháború kitörése előtt fordult meg itt Krón Jenő és Simon György János, akiknek művészetében szintén hangsúlyosan jelen vannak a más-más stílusjegyeket hordozó aktok.

97 Szó'nyi István: Álló női aktok. 1918 István Szó'nyi: Stehende Fraunakte / Female Nudes Standing. 1918 (Kat. sz. I Kat. Nr. I Cat. No. 455.) Az oktatás a háború évei alatt sem szünetelt Nagybányán, sőt sokan katonaként látogattak a művésztelepre, mint például Szó'nyi István, akinek 1914-ben festett, árnyékban ülő leányaktot ábrázoló olajképére még a stúdiumjelleg és a hagyományos nagybányai stílus nyomja rá a bélyegét.

98 Szó'nyi még kétszer járt Nagybányán, és 1917-ben a tájak mellett nemcsak egy műtermi női félakt-tanulmány, hanem egy szabadba helyezett aktkompozíció is feltűnik rajzai között. A Család idilli hangulatú lapján a klasszikus nyugalmú, szoborszerű tömbbé sűrített három alak lesimított testfelületét erős tónusok modellálják. A következő évből származó Alló női aktok hármasa még inkább eltávolodik az iskolai stúdiumoktól, a régi művészethez kötődő kompozíció a Három grácia típusát idézi, viszont a szögletes síkokból felépített testek és az árnyékolás lendületes rovátkái jól mutatják a közvetlen stílusbeli előzményeket: Uitz és Nemes Lampérth rajzait.

99 A Fiatalok kompozícióinak heroikus hangvétele folytatódott a húszas évek „fiataljainál", akiknek grafikáiban stilárisan ugyancsak a kubizmus formalátásának klasszicizáló felfogása érvényesült, és a biblikus-mitologikus kereteket szintén átvették az előző generációtól. Ezt a húszas évek elején induló neoklasszicista stílust mindenekelőtt az ún. rézkarcoló nemzedék tagjai képviselték, akik többnyire a Képzőművészeti Főiskola Olgyai-féle grafikai osztályán tanultak.

100 Aba-Novák Vilmos vagy Patkó Károly mellett megfordult itt Jándi Dávid, aki - Szőnyihez hasonlóan - katonaként is járt Nagybányán.

101 Erről az 1915-ös látogatásról tanúskodó vázlatkönyvében nem annyira stúdiumok, mint inkább tömegjelenetek, mozgalmas aktkompozíciók tűnnek fel. Rézkarcain és rajzain drámai fény-árnyék viszonyok között kaotikusan gomolygó alakok gyülekeznek. A kubisztikus formaképzésnek azonban nyoma sincs, az expresszív hangvétel mellett régebbi korszakok, a manierizmus vagy a barokk művészet hatása érvényesül. Jándi művein fellelhetőek az aktábrázolás hagyományos típusai, amelyeknek egyik legjelentősebb csoportját a tájháttér előtt heverő női aktok alkotják. A reneszánszból örökölt, feltámaszkodva fekvő nőalak közvetlen magyar előzményei mind a Nyolcaknál, mind a Fiataloknál felbukkannak. A műtermi szituációban ábrázolt autonóm aktok mellett ugyanis nyomon követhető az a vonal, amely nyíltan a régi művészet hagyományaihoz kapcsolódott: Czigány Dezső vagy Dobrovics Péter nőalakjainak testtartása és díszletezése a reneszánsz Vénuszokat idézi.

102 Ez a motívum Jándi életművében központi szerepet játszott, és folytonos átalakulása nemcsak a különböző előképek hatását, hanem a korszak művészetének stiláris változásait is jól tükrözi. Az első darabok kiindulópontját Michelangelo plasztikái jelentik, a kezdetben sötét monokrómiában tartott szoborszerű aktok lépésről lépésre kiszínesednek, lassan felenged a tömbszerűség. A puhán modellált aktok fokozatosan leegyszerűsödő, egyre absztraháltabb testén kontrasztosabba válnak a fény-árnyékviszonyok, a húszas évek végétől a kubizmus tanulságai síkszerűvé redukált, sematikusan geometrizáló formákban érvényesülnek.

103 A régi ábrázolások hagyományos