Nagy Ildikó szerk.: Nagybánya művészete, Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1)

Szinyei Merse Anna: A nagybányai festészet plein air előzményei

A terjedelmi okokból csupán nagyobb vonalaiban felvázolt európai körkép végén visszakanyarodunk a magyarok formálódásának egyik legfőbb színhelyéhez, Németországhoz. Akárcsak Itáliában, az egyesítést megelőzően itt is elkülönültek a különböző helyi isko­lák, így nem véletlen, hogy Berlinben Adolph Menzel ragyogó preimpresszionizmusa teljességgel elszigetelt maradt, hiszen ilyen jellegű vázlatai csupán a század­fordulón kezdtek ismertté válni. Népes csoportokat G. Fattori: Martelli asszony Castiglioncelloban. 1867 körül G. Fattori: Frau Martelli in Castiglioncello, um 1867 Madame Martelli in Castiglioncello. ca. 1867 (Livorno, Museo Civico G. Fattori. Repr.) szabadban ábrázoló, levegős kompozíciói legfeljebb a fiatal Max Liebermanma hathattak. Düsseldorfban már Munkácsy és Paál László sem tudott újat tanulni: ott a romantika és az anekdota-festészet túl sokáig maradt uralmon. Annál nyitottabb volt az új áramlatok befogadására München, ahol az Akadémia erős pozí­ciói ellenére már az 1860-as évektől kezdve nagy­számú független festő is megélhetésre talált a tengeren­túli műkereskedőket és egész Közép-Európát ellátó művészeti piacnak köszönhetően. Nem annyira a plein air, mint inkább a napsütötte realizmus őszinte szóki­mondása volt meglepő a fiatal F. Lenbach Pásztorfiú című képén (1860 körül), melyet a Schack-Galéria egyik díszeként több generáció festőnövendékei meg­csodálhattak. Még a természetszimbolistává érett Ar­nold Böcklin képein is találhattak hasznosítható megol­dásokat. Az intim tájképeikben barbizoni hagyo­mányokat közvetítő id. E. Schleich és A. Lier tevékeny­sége nemcsak a magyarokra gyakorolt hatásuk miatt kiemelkedő. Előbbinek ugyanis nagy szerepe volt abban, hogy 1869-ben olyan nagyszabású nemzetközi tárlat nyílhatott a bajor fővárosban, melynek aztán sors­döntő hatása volt a Párizstól keletre fekvő országok művészetének formálódására. A legtöbben itt találkoz­hattak például először a barbizoniak és Courbet képeiv­el. A helyi fiatal tehetségek pedig, mint W. Leibi is, elő­ször itt mutathatták meg oroszlánkörmeiket. A Glaspalast későbbi hatalmas kiállításai is szinte mindig kínáltak olyan meglepetéseket, melyek továbblépésre ösztönöztek, ele­gendő talán Bastien-Lepage ide küldött képeire utalnunk. Mellettük természetesen a tradíció dominált. A plein air meghódítására Münchenben egyébként egy fiatal magyar, Szinyei Merse Pál tette a legbátrabb lépéseket. Leibi barátja, /. Sperl, vagy a kisebb tehet­ségek, mint mondjuk H. Baisch, az osztrák Stimmungs­impressionismus részletezőbb, naturalisztikusabb meg­közelítésével rokonszenveztek. A Leibl-körből szem­pontunkból leginkább figyelemre méltó festők útja szükségszerűen vezetett Párizsba. K. Schuch tiszta fes­tői értékekre összpontosító, oldott csendéletei vagy W. Trübner széles ecsetkezeléssel megoldott élénk színű tájképei biztosan felkeltették művészeink érdeklődését. A nagyvonalú kezdet után a holbeini apróvilágba bele­felejtkező Leibi maga is szolgálhatott jónéhány tanul­sággal az 1890-től újra felszabadultabbá, levegőssé vált festményeivel. 57 Az intim tájkép kiváló művelői: /. Weng­lein vagy L. Willroider a mi Mészölyünkkel párhu­zamos jelenségek. Schuch tanítványa és barátja, K. Ha­gemeister viszont inkább Mednyánszkyval rokonítható, akárcsak a weimari Ch. Rohlfs, akinek hatása Fényes Adolf korai tájképein ismerhető fel. Az állatfestők közül főként H. Zügel, majd A. Koester plein airje volt figyelemre méltó előzmény. Zügeltől egyébként 1894­ben vásároltak először a budapesti múzeum számára képet, később aztán más német festőktől is bekerült néhány mű a Szépművészeti Múzeumba. A műcsarno­ki német jelenlét azonban nem volt túl erős, különösen ritkán szerepelt a tárlatain Leibi és köre. A német impresszionisták gyűjtőnév több egymástól különböző felfogást takart, de mindegyik érdekes lehetett valamilyen szempontból magyarjaink számára. A Munkácsyról és a hollandoktól indult M. Lieber­mann és a hangsúlyosabban naturalista F. von Uhde néhány képe akár analógiaként is felvonultatható a nagybányai kezdetekhez. Később viszont ellenkező tendenciák érvényesültek: míg Ferenczyt és barátait a W. Trübner: Ló nyírfák alatt, 1874 W. Trübner: Pferd unter Birken / Horse under the Birch Trees. 1874 (Karlsruhe. Staat/iehe Kunsthalle. Repr.)

Next

/
Thumbnails
Contents